Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-39
3311 Az Országgyűlés 39. ülése, 1989. március 8-án, szerdán 3312 Úgy azonban, hogy a kormányzást felelősen a kormány végezné. A közigazgatási tevékenység irányítása tehát nem hárulna a köztársasági elnökre. A hatalom megosztásának e harmadik dimenziójában felmerül a bírói hatalom belső megosztása is. Bizonyos megosztás mindenképpen kialakul, mert az alkotmánybíróság nem tartozik a rendes bíróságok szervezetrendszerébe. Egyes esetekben pedig, ha a rendes bíróság előtti lehetőségeket kimerítette, az állampolgár is fordulhatna az alkotmánybírósághoz az alkotmányban foglalt alapvető jogai sérelmének orvoslásáért. Ezt a lehetőséget azonban csak pontosan körülhatárolva szabadna biztosítani, mindenképpen megőrzendő ugyanis a bírói ítélkezés biztonsága, a jogerő tekintélye. Az igazságszolgáltatáson belüli további hatalommegosztás azonban az ügyészi szervezet közbejöttével is megvalósítható. Az alkotmány szabályozási elveinek logikájából mindenképpen az ügyészi szervezet feladatainak változása következik, hiszen az úgynevezett általános felügyelet éppen az alkotmánybíráskodással, a közigazgatási bíráskodás bevezetésével, pontosabban általánossá tételével, amelyre vonatkozó törvényjavaslatot már ebben az évben az országgyűlés elé terjesztjük, és bizonyos fokig a Legfelsőbb Állami Számvevőszék felállításával is, feleslegessé válik, illetve nagyon szűk körben vonható meg. Az ügyészi tevékenység tehát mindenképpen az igazságszolgáltatással összefüggésben hangsúlyozódik, akár bizonyos körben, a nyomozat feletti felügyeletben, akár a vádképviseletben. Kérdés, milyen szervezeti felépítéssel biztosítható leginkább az ezzel öszszefüggő feladatok ellátása. A szabályozási elvek több variánst tartalmaznak. Ebből kettőt említenék. Az első: az országgyűlés által választott legfőbb ügyész, s az alatta kialakított, a jelenlegihez képest azonban kisebb nagyságú, önálló, centralizált, utasításra dolgozó ügyészi szervezet. A második megoldás az igazságügyi szervezetbe integrált ügyészi szervezet, két további megoldási lehetőséggel. Az egyik szerint a legfőbb ügyészt a köztársasági elnök nevezné ki, s az igazságügyminiszter felügyeletével látná el tevékenységét, szervezetileg külön tartva a bíróságoktól. A másik megoldás alapján a legfőbb ügyészt a köztársasági elnök vagy a kormány nevezné ki és az Igazságügyi Minisztérium egyik államtitkára, vagy a miniszter egyik helyettese lenne. Mindegyik mellett és ellen szólnak érvek és viták még folynak. Nem javaslom, hogy a parlament most döntsön ebben a tekintetben, további szakmai vitáknak kellene a legcélszerűbb változatot kialakítani. Mindössze arra hívnám fel a figyelmet, hogy az alkotmány logikáját és ebből adódóan a belső hatalommegosztás bizonyos változatát ezen a területen is biztosítani kell, úgy azonban, hogy a bírói függetlenség csorbát ne szenvedjen. Végül a hatalom megosztásának negyedik dimenziója az önkormányzati hatalom. Különösen fontos hazánkban, történeti okok folytán is, a helyi és a regionális önkormányzat valóságos működése. Hadd idézzem itt Eötvös Józsefet, aki komoly politikai erőt és az autonómia biztosításának lehetőségét látta az önkormányzatokban. „Az államhatalom korlátozása végett — mondja — arról is kell gondoskodni, hogy az egyén ne elszigetelten álljon az államhatalom ellenében. Az egyetlen védőeszköz tehát korunkban az állam mindenhatósága ellen ugyanaz, amely századokon át szolgált oltalmul mindenféle korlátlan uralom ellen, tudniillik, hogy a községnek, a tartománynak és általában az államban lévő szervezeteknek, amelyek az egyént az állammal egybefűzik, bizonyos kört adjanak önálló tevékenységre és ezáltal az államhatalomnak gyakorlatilag szilárd határokat vessenek". Eddig az idézet. Történelmünk és benne politikai rendszerünk úgy alakult, hogy Eötvös Józsefnek ezek az egyébként a szabadságharc bukását követően írott sorai egyrészt változatlanul aktuálisak, másrészt a századokon át működött önkormányzatok valóban részei lévén a magyar alkotmányfejlődésnek, olyan hagyományokat jelentenek, amelyekre bízvást építhetünk. Szeretném hangsúlyozni, hogy jóllehet a beterjesztett szabályozási elvek még nem ezt tartalmazzák, az alkotmánynak külön fejezetben kell foglalkozni az önkormányzatokkal, ideértve nem csupán a helyi és regionális, hanem a különböző szervezeti önkormányzatokat is. Abból kiindulva, hogy az önkormányzat minden formája a lakosság önkormányzata, alkotmányosan kell biztosítani számukra a tényleges önkormányzat gazdasági feltételeit is. Tisztelt Országgyűlés! A szabályozási elvek a hatalom megosztásának és az államhatalmi ágak elválasztásának az imént fejtegetett logikáját kívánják érvényesíteni az alkotmány egészében. Kérem tehát egyetértésüket ehhez és azt, hogy az egyes megoldásokat, az államszervezeti formákat és variánsaikat ebből a logikából kiindulva értékeljék. Végezetül: mit kér a kormány az országgyűléstől? Mindenekelőtt tárgyszerű vitát, hiszen amúgyis sok a hangulati elem, az érzelmek, az indulatok, valamint az intolerancia politikai életünkben. Kérjük továbbá a tárgyszerű vitából kirajzolódó iránymutatást. Nem azt, hogy szavazással, vagy anélkül válasszanak az egyes beterjesztett alternatívák között, bár természetesen semmilyen módon sem kívánjuk behatárolni a Tisztelt Ház tevékenységét és döntéseit. Természetesen azt sem kívánjuk, hogy korlátozza az előterjesztés azt, hogy új javaslatokkal és elgondolásokkal vegyenek részt az alkotmányozás munkájában. Úgy gondoljuk azonban, hogy a döntések — különös tekintettel a szabályozási elvek most kibontakozó vitájára — még nincs itt az ideje. Azt azonban nagyon is fontosnak tartanánk, ha a parlamenti vitában legalább az alkotmány egészének logikája, felépítése, alapvető elvei és néhány már most is kikristályosodónak tűnő megoldása tekintetében kirajzolódnának a parlament várható állásfoglalásának alapvonalai, hogy a szövegező munkában erre figyelemmel építkezhessünk. Ilyen kérdésekre gondolok: kell-e külön fejezet a társadalom, a gazdaság, a politikai rendszerjellegéről, vagy elegendő, ahogyan javasolnánk, bizonyos alapve-