Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-39

3301 Az Országgyűlés 39. ülése, 1 március l-jén Szirtesné dr. Tomsits Erika képviselő- | társunk újabb indítványt nyújtott be Házszabayunk 28. §-ának (2) bekezdése szerint. Az önálló indítva- j nyokat legalább 30 nappal az ülésszak előtt kell az or- j szággyűlés elnökének benyújtani, indokolt esetben a Házszabály lehetővé teszi, hogy a képviselő az ülésszak előtt nyolc nappal is önálló indítványt nyújtson be; Szirtesné dr. Tomsits Erika indítványa a házszabály megszabta határidőn túl érkezett hozzánk. Az indítványt ugyan haladéktalanul kiküldtem képviselő- i társaimnak, de nem biztos, hogy azt időben kézhez- I kapták, illetőleg azt tanulmányozni tudták. Ezért be- i jelentem, hogy Szirtesné dr. Tomsits Erika önálló indítványáról — vele egyetértésben — ennek napirendre tűzéséről az országgyűlés március 22-i ülésszakán döntsön. Ez egyben lehetőséget teremt arra is, hogy jobb gépelési minőségben kerüljön ez a képviselőtársakhoz. (Az elnök bejelenti, hogy soros elnökcsere következik. Ezt követően az elnöki széket Vida Miklós foglalja el.) DR. VIDA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint következik Magyarország alkotmánya szabályozási elveinek tárgyalása. Dr. Kulcsár Kálmán igazságügyi minisztert illeti a szó. DR. KULCSÁR KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Olyan ország alkotmányának előkészítése során, amelynek politikai fejlődése évezreden át nem hozott létre úgynevezett írott vagy chartális alkotmányt, s amelynek történetében az ilyen alkotmányok léte szinte véletlenszerűnek mondható, abban az értelemben, hogy meghatározott, adott esetben rövidlejáratú politikai szituációhoz kötődött, olyan országban, ahol a politikai folyamatok számára szükséges jogi kereteket törvények és szokások adták meg századokon át, ebből következően az úgynevezett történeti alkotmánya hajlékonyan alkalmazkodott a hosszabb és rövidebb lejáratú társadalmi, politikai változásokhoz, amely országban azonban a politikában nyilvánosan résztvevő társadalmi rétegek és csoportok körében az alkotmányosság eszméje mindig erős volt, végül olyan országban, amelynek történeti alkotmánya és a hozzá kapcsolódó alkotmányosság eszméje, mint valóságos társadalmi magatartás is képesnek bizonyult arra, hogy a magyar államiságot több mint ezer évig megtartsa, ilyen országban különösen emlékeznünk kell Edmond Bürke híres angol politikai gondolkodó 200 évvel ezelőtt írt szavaira idézem: „Az alkotmányt sajátos körülmények, alkalmak, lelki alkatok, hajlamok, egy nép erkölcsi, polgári és társadalmi szokásai alkotják, amelyek csak hosszú időtartam alatt mutatkoznak meg." Mai szaknyelven azt mondanám, hogy ilyen országban a társadalom történetileg kialakult politikai kultúrájának összetevői, sajátos vonásai különösen jelentősek. S írott, kifejezetten jogi dokumentumként megfogalmazott alkotmány készítésénél annál is inkább figyelni kell rájuk, mert később az alkotmány megvalósulását befolyásoló társadalmi kör989. március 8-án, szerdán 3302 nyezet részeként az alkotmány működésére mindenképpen nagy hatással vannak. Nagy körültekintéssel kell tehát elemezni a lehetséges célokat és megoldásokat is. Van már történeti példánk arra, mik a következményei az ország múltjától, viszonyaitól idegen struktúrák és megoldások átvételének. Ez nem ismételhető meg még egyszer. Meg kell találni azokat az eszközöket, amelyek lehetetlenné teszik a magyar társadalomfejlődés múltjától és jövőbe mutató tendenciáitól idegen, mesterséges, éppen ezért működése során sok diszfunkdonális következménnyel járó jogi konstrukdók kialakítását: úgy azonban, hogy ez a munka és terméke ne ragadjon le az adott helyzet konkrét problémáihoz és napi megoldásaihoz. Ez a veszély valóságos. Hadd tegyem hozzá, minden időben és mindenütt történt alkotmányozás esetében is az volt. Szembe kellett nézni vele az első és egyben legidőtállóbbnak bizonyult írott alkotmány, az amerikai alkotmány készítése során is. Amidőn az amerikai alkotmányt elkészítő delegátusok összeültek, ezt a problémát úgy vélték megoldani, hogy gondoskodtak róla: a viták szigorú titokban folyjanak. Ha nem szivárog ki arról, hogy az egyes delegátusok mit mondanak, akkor talán elkerülhető, — vélték —, a delegátusok otthoni viszonyaihoz, környezetéhez kapcsolódó napi érdekek hatása az alkotmányra. Ennek ellenére mégis azt mondta az egyik részvevő a vitáról, idézem: „Alig kelt ki a csibe a tojásból, máris mindenki le akart fosztani róla egy tollat." A mi esetünkben fordított folyamat is észlelhető. Nemcsak kopasztjuk a csirkét, hanem egyúttal öltöztetjük is. Sok szép elvet, külhonból ismert megoldást kívánnánk rá, nem ritkán egymáshoz nem illőket, a koherendára tekintet nélkül. Ezek a kívánságok nálunk is többnyire a napi politikai törekvésekhez kapcsolódnak, éspedig nem ritkán gyanakvástól, félelemtől indíttatva. Tettenérhető ez a félelem és társadalmi összefüggései is. Egyrészt a félelem attól, hogy az alkotmány bizonytalanul megfogalmazott, esetleg utópikus képben éltet tovább egy, a múlthoz tapadt társadalomképet, a Szovjetunióban a 30-as évekre kialakult, és nálunk az 1948-49. évek fordulójától kezdődően átvett szodalizmus-modellt, illetőleg a félelem attól, hogy az alkotmányban rögzítendő politikai rendszer a tekintélyuralmi politikai rendszer lebontódásának egy kezdeti átmeneti szakaszán megmerevedik, eltorlaszolva az utat a további fejlődés elől, vagy éppen utat nyitva a meghaladni kívánt politikai rendszer egyes elemei továbbélésének, esetleg visszarendeződésnek. Másrészt a félelem attól, hogy az alkotmány különösen a magyar államfejlődés ezeréves kontinuitásának elismerésével, az alkotmányfejlődés történeti folyamatosságának biztosításával átlépi az 1949-től, vagy éppen az 1945-ös évtől számított évtizedeket, és történeti kontinuitás címén valamiféle történeti restaurádóra törekszik. E félelmekhez vezetnek vissza azok a kétségek is, amelyeket többnyire úgy fogalmaznak meg, vajon alkalmas-e az idő most az alkotmányozásra. Vajon az átmeneti, szinte naponta átalakuló viszonyok elég biz-