Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-39

3303 Az Országgyűlés 39. ülése, 1989. március 8-án, szerdán 3304 tonságot adnak-e az alkotmányozóknak ahhoz, hogy hosszú távra gondolkodjanak? Vajon a napi megoldá­sok kényszere nem torzítja-e el az alkotmány időtálló­nak szánt elveit, amely mögött így nagyon is rövid le­járatú érdekek bújnának meg. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy ezzel a kérdéssel ezúttal ne foglalkozzam alaposan, még visszatérhe­tünk rá, ha szükséges. Csak annyit mondanék: ismere­teim szerint olyan helyzetben, amely nyugodt és nem feszültségekkel teli, nem átmeneti jellegű volt, még aligha fogalmaztak alkotmányt. Az alkotmányok többnyire egy-egy szituációt megoldó eszközként is szerepeltek. Nem ritkán éppen a konszenzusteremtő eszközként. Ilyen szerepet játszott egy évtizeddel ez­előtt a spanyol alkotmányozás. De ilyen volt az az elég hosszú ideig tartósnak bizonyult, és már említett, kétszáz éve élő amerikai alkotmány elkészítése is. Ezért is hivatkoztam rá. Tanulságos emlékezni, írja az amerikai alkotmányozás egyik kutatója, hogy az alapítók nem várták az alkotmányban rögzített kor­mányzattól, mint eszköztől, hogy utópiát valósítson meg, „csupán" — teszem idézőjelbe ezt a csupán szót — nemzeti kohéziót, politikai stabilitást, gazdasági növekedést és egyéni szabadságot. Joggal utalhatott tehát vissza erre John Marshall, az Egyesült Államok talán legnagyobb főbírája, mondván, hogy az alkot­mány a közmegegyezés eszköze volt, és ennek a szel­lemnek fenn kell maradnia. Nagyon szeretném, ha ezt a közmegegyezést te­remtő eszközt ésszerűen használhatnánk mi is közös nemzeti jövőnk megalapozásában. Elsőrendű nemzeti érdekünk, hogy az alkotmányozás, mint konszenzus­teremtő, vagy legalábbis a kialakulását elősegítő folya­mat olyan alkotmányt hozzon létre, amely a jövőben a konszenzus fenntartására is képes eszköznek, vagy legalábbis a folyamatos megegyezést biztosító eszköz­nek bizonyulna. A történelmi kiegyezést nemcsak megelőzheti az alkotmány, az alaptörvény megalkotá­sa, hanem hozzájárulhat megszületéséhez. Feltéve, ha mindenki kész ebben a rendkívül felelősséggel járó munkában felelősségteljes közreműködésre. Tisztelt Ház! Furcsa, de végül is megmagyarázha­tó ellentmondás, hogy az idegen, mesterséges konst­rukciók alkotása és a társadalomra való erőltetése az alkotmányok esetében is napi, de rövid lejáratú viszo­nyokkal is összefügg. Még akkor is, ha ezekből a viszonyokból kiindulva hosszú távú megfogalmazásra is törekszenek. Ezért is válnak az ilyen alkotmányok elsősorban politikai deklarációkká, ezért is túlnyomó­ak a program-jellegű elemek, és ezért is halvány a jogi karakterük. Ezzel is összefügg tehát, hogy az al­kotmány jogi jellegét, éspedig túlnyomó részben bíró­ság előtti hivatkozásul is szolgáló normajellegét hang­súlyozzuk. Az alkotmány jogszabály. Leírtuk, elmondtuk már, de nem ismételhetjük eléggé. Igaz, nem független a politikai viszonyoktól, eszméktől és törekvésektől, nem is lehetséges ez, hiszen a politikai rendszert érin­tő struktúráját, elemeit sok tekintetben formalizáló szabály, de jogszabály. Politikai tartalmával és hatásá­val természetesen politikai dokumentum, de ez a poli­tikai jelleg a jogi szabályozáson át jut kifejezésre, és ez azt jelenti: a jog belső logikáján, racionalitásán ke­resztül is. Hiszen bármennyire is ki van téve maga az alkotmányozás folyamata is a különböző hatásoknak, végül is hosszabb távon is sikeresen nem jelenítheti meg a napi politikai erőviszonyokat, rövidlejáratú törekvéseket, és ezek indokául szolgáló eszközöket. Az Alkotmány jogszabály-volta és az ebből adódó kö­vetkezmények segítenek eligazodni egy másik, sokat vitatott kérdésben is. Abban ugyanis, hogy a társa­dalmi, gazdasági és politikai rendszer milyen jellege tükröződjék az alkotmányban, illetőleg e jelleg meg­fogalmazása problémájának megoldásában, a politikai erők, szervezetek, pártok és az állam viszonyának al­kotmányos megjelenítésében. Ezek a viták ma még nem fejeződtek be, sőt na­gyon valószínű, hogy a szabályozási elvekről, a terve­zett jogszabály-szövegről kialakuló, társadalmi méretű vita még sok új szempontot hoz majd a már meglévők megerősítése, vagy elvetése mellett. Ezúttal én egyetlen szemponttal inkább továbbfej­leszteni szeretném ezt a vitát, mintsem bármilyen mó­don lezárni. A jogi szabályozás lényeges tulajdonságai, például koherenciájának szükségessége ugyanis nem elhanyagolható eszközt ad számunkra ahhoz, hogy egyrészt a politikailag kusza szituációból fakadó ele­meket kiszűrhessük, a hosszabb távú folyamatok jele­it megfogalmazhassuk, és így a készülő alaptörvény egyszerre szolgálhassa a napjainkban szükséges meg­oldásokat és a jövőbe vezető folyamatokat, s ezzel is másrészt meghatározza azokat a megállapításokat, amelyek a társadalom jellegét illetően az alkotmányba kívánkoznak. A jogi koherencia és a jogi szabályozás más sajátos­ságai itt természetesen csak az egyik eszközt jelentik. De használható szempontokat adnak. így például a mi társadalmunk jellegéről, céljairól a normatív szöveg­ben az alkotmánynak tartalmaznia kell — csak olyan megállapítások, pontosabban alapelvek lehetnek, ame­lyeknek jogi tartalmuk van, és amelyek jogilag meg­fogalmazhatók, amelyek a jog segítségével érvényesít­hetők. Nem könnyű így sem ezt a feladatot megolda­ni, mégis a szabályozási elvek már tartalmaznak né­hány ilyen alapelvet. Ezek változhatnak, kiegészíthet ők, számuk növel­hető és csökkenthető. Nem bizonyos például, hogy minden, a gazdaságot érintő alapelv az alkotmányba való. Elképzelhető, hogy alkotmányjogi törvény fog­lalja össze a gazdasági alkotmányosság elveit. Lehetsé­ges, hogy a tulajdonformák esetében csak az úgyneve­zett szektorsemlegességet, a gazdaság esetében a vál­lalkozás szabadságát és biztonságát kell az alkotmány­ban rögzíteni. Több javaslat is elhangzott már a meghatározandó elvekre vonatkozóan. Hadd említsek csak egyet. Szük­ség van az állam feladatainak valamilyen körvonalazá­sára a határainkon kívül élő magyarsággal kapcsolat­ban. Ez a javaslat valamilyen formában szinte minden vita során, ha szabad így mondanom politikai vagy pártállásra való tekintet nélkül, felmerül. Nem kíván­nék azonban most ezekre az elvekre tett javaslatokkal

Next

/
Thumbnails
Contents