Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-38
3261 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3262 csirkére vonatkozóan. Ezt megismerve a baromfifeldolgozó vállalatok utasították közös külker vállalatuk, a Hungavis vezérigazgatóját arra, hogy jelentse be a Kereskedelmi Minisztériumban, hogy nem hajlandók teljesíteni az államközi kötelezettségüket, mert minden vállalatnál veszteséges ez a tevékenység a csökkentett mértékű támogatás mellett. Közölték azt is, hogy miután ez az áru más piacon nem helyezhető el, ennek megfelelő mértékben csökkentik a már megkötött árucsirke-szerződéseket. Ez azt jelentené, hogy a tervezett 340 ezer tonnás összes felvásárlást 26 százalékkal, 90 ezer tonnával kell csökkenteni. Az országos terv már eleve 30 ezer tonnával kevesebb, mint a tavalyi tény, s ha ehhez még hozzájön a 90 ezer tonna rubel-csirke-kiesés, akkor ez azt jelenti, hogy minden harmadik termelőnek abba kell hagynia a csirketermelést. Kérdezem a pénzügyminiszter elvtársat, hogy a kormány elfogadja-e azt az álláspontot, hogy a vállalatok nem kötelesek olyan államközi szerződést teljesíteni, amely náluk egyértelmű veszteséget termel? Indítványozom, hogy az egyébként is nehéz helyzetben lévő árucsirke-termelés tönkretételének megelőzése érdekében a Pénzügyminisztérium alítsa vissza az első dokumentumban szereplő támogatási kulcsokat. S ha ez semmiképpen sem lehetséges, és hogy a költségvetési hiány ne növekedjék, csökkentsék olyan mértékben a rubeles export-mennyiséget, hogy az a tervezetthez viszonyítva többletköltségvetési kiadást ne igényeljen. Ez körülbelül 10 százalékkal, 9 ezer tonnával csökkentené a rubeles export-mennyiséget, a csökkentés még lehetővé tenné a normális gazdálkodási feltételek megmaradását. Kedves Villányi Elvtárs ! Kérem interpellációm megértő, a baromfi-ágazatban dolgozók és a közellátásban érdekeltek számára megnyugtató elbírálását. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK: Az interpellációra dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter válaszol. DR.VILLÁNYI MIKLÓS: Tisztelt Somlai Képviselő Elvtárs! Tekintettel arra, hogy a hozzám írásban beküldött interpelláció szövege lényegesen eltér a most elmondottaktól, kérem az országgyűlést, biztosítson lehetőséget arra, hogy az ügyrend 52. §-ának (2) bekezdése alapján a választ 30 napon belül írásban kapja meg a képviselő elvtárs. ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az ügyrend 52. §-ának (2) bekezdése szerint az interpelláltnak valóban indokolt esetben joga van ahhoz, hogy a választ 30 napon belül írásban közölje az interpelláló képviselővel, és az országgyűlés elnökével. Kérdem az országgyűlést, hogy Villányi miniszter elvtársnak erre vonatkozó kérését tudomásul veszi-e? Aki igen, kérem kézfelemeléssel szavazzon. {Megtörténik.} Érzékelhető többség. Köszönöm. Ki van ellene? Ellene senki? Tartózkodott valaki? Senki. (Közbeszólás: Van tartózkodás. 7 tartózkodás. ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kimondom, hogy az országgyűlés a miniszteri kérést 7 tartózkodás mellett elfogadta. Most az ügyrend szerint föltehetném a kérdést az országgyűlésnek, hogy adjunk-e szót a képviselőnek? {A teremben egyértelműen hangzik az igen.) Akkor csak az a kérésem, ha lehetséges röviden. Tessék. SOMLAI GYULA: Köszönöm a bizalmat meghálálom. Én azt hiszem, alapvetően nem tér el az írásban beadott interpelláció a szóbelitől. Annyiban igen, hogy sokkal rövidebb, a kérdések lényege ugyanazt jelentette szóban is mint írásban, és a megoldás is csak egyféleképpen lehetséges. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönjük szépen. Áttérünk a kérdésekre. Első — most már az új sorrend szerint: Dr. Balogh Károly képviselőtársunk kérdést intéz a kereskedelmi miniszterhez a lakosság devizavásárlásai tárgyában. DR. BALOGH KÁROLY: Tisztelt Képviselőtársaim, Tisztelt Miniszter Elvtárs! A lakosság devizavásárlásai nagyobb mértékben kereskedelmi ügyek. Devizáért árusító hazai kereskedelmi üzlethálózatunk jelenleg sem felkészült a hazai vásárlóerő fogadására. A világútlevélről szóló döntés nyilvánosságra hozatala, 1987 óta is külföldi bevásárló turizmusra kényszeríti a lakosságot. A magas forgalom feltétlen eredményezné a deviza-üzlethálózat árszintjének csökkenését, közeledését az osztrák kereskedelmi árszinthez, aminek egyenes következménye lenne a devizában jelentkező kereskedelmi árrés bevételének növekedése, és az értelmetlen bevásárló turizmus csökkenése. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem a kereskedelmi miniszter elvtársat, hogy miért nem törlik el a devizáért árusító üzelthálózatunkban most már 4000 forint deviza értékű vásárlási határt állampolgáraink részére, ami például lehetetlenné teszi tartós háztartási cikkek árusítását részükre. Nem vizsgálva, hogy mennyi valutát költhetett el a lakosság a múlt évben Törökországban, Jugoszláviában, a Német Szövetségi Köztársaságban és Nyugat-Berlinben, csak a minimálisan feltételezett 5 milliárd Ausztriában elköltött osztrák schilling ügyében kérek választ a következő képviselői kérdésemben. Ha a hazai devizáért árusító kereskedelmi hálózat 1987. óta felkészült és lehetővé tette volna a fenti 5 milliárd schilling felének, hangsúlyozom a felének hazai elköltését, akkor csupán 2 százalékos kereskedelmi árrés mellett 50 millió schilling, azaz megközelítően 7 millió dollár nyereség képződhetett volna. Nem történt volna meg, hogy a tartós háztartási cikkek kereskedelmi árrését teljes mértékben külföldre ajándékozzuk. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem a kereskedelmi miniszter elvtársat, mely szervezet és annak mely személyei felelősek azért, hogy a fenti minimális 7 millió dollár kereskedelmi árrés bevételtől az ön tárcája és az államháztartás elesett? Jobbító szándékú kérdéseim meghallgatását megköszönöm. ELNÖK: A kérdésre Beck Tamás kereskedelmi miniszter válaszol.
