Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-38

3263 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3264 BECK TAMÁS: Tisztelt Országgyűlés, Kedves Képviselő Elvtárs ! A képviselő elvtárs gondolatmenetével és törekvéseivel a tárca is, és magam is teljes mértékben egyetértek. A baj ott van, hogy minden, ami devizával kapcsolatos, az elsősorban a Pénzügyminisztérium, másodsorban pedig a Magyar Nemzeti Bank hatáskörében van, és ebben a témában a Kereskedelmi Minisztérium a függvényben a függőváltozó szerepét játssza. Közelmúltban a miniszterelnök e témában szakmai értekezletet tartott és intézkedések sorozatát határozta el. Ezek keretében, a forint értékállóságának megőrzése mellett, a végső cél annak kitűzése volt, hogy itthon kell olyan kínálatot biztosítani, amely kielégíti a lakosság igényeit és bizonyos mértékig fölöslegessé teszi a bevásárló turizmust. Addig is azonban, amíg ezt elérjük, ami nem rövidtávú intézkedés, egy sor más is elhatározásra került:így például a képviselő elvtárs gondolatmenetével azonosan, január 1-től az engedély nélkül tartható, személyenkénti konvertibilis valuta nagysága 4000 forintra emelkedett, a lakossági BC-számlákon lévő valutát gépkocsivásárlásra teljesen szabadon, korlátozás nélkül, egyéb cikkek vásárlására pedig egy éves tartós lekötés után használható föl. Megemlítem, hogy 350 devizáért árusító üzlet és elárusítóhely van hazánkban. Szeretnénk a devizáért árusító üzletek árainak leszorítására megfelelő intézkedések sorozatát tenni, jelenleg ugyanis ezek az üzletek 30 százalékos nyereséggel dolgoznak, ami túlzottnak tűnik: nagyon nehéz önmegtartóztató álláspontot kikényszeríteni. Elhatározásra került a miniszterelnöknél tartott értekezleten, hogy két valutáért árusító nagyáruházat hozunk létre, még ebben az évben, vegyes vállalat formájában, és úgy tűnik, hogy a Skála tatabányai áruháza, a Skála Sztráda, ha minden jól megy, részlegesen a Huma céggel együttműködve, húsvétra már meg is fog nyílni. A másik ilyen áruház kérdésében végleges döntés nincs, valószínűleg ez Szegeden fog megvalósulni. Megvizsgáltuk a mélyhűtő berendezések hazai gyártásának növelését, hiszen közismert, hogy a lakosság nem kis mértékben ezekért jár Ausztriába. A Lehel Müveknek, úgy tűnik, hogy a magas fejlesztési kamatok miatt nincs érdekeltsége a mélyhűtő szekrények és mélyhűtő ládák mennyiségi fejlesztésének növelésében. Még egy sor más intézkedés is fog történni, rövidtávú intézkedések a képviselő elvtárs gondolatmenetének megfelelően, vagy azzal szinkronban. A képviselő elvtárs magyarul és egyértelműen, számomra rendkívül szimpatikusán, fölveti a felelősség kérdését. Erre azt mondom, hogy ezekért a mulasztásokért lassúságunk és problémaérzéketlenségünk a felelős, magamat is beleértem. (Taps.) ELNÖK: Következik Lékai Gusztáv képviselőtársunk, kérdést intéz az igazságügyi miniszterhez a feddhetetlenség követelménye tárgyában. Lékai Gusztáv képviselőtársamat illeti a szó, Hajdú-Bihar 13-as választókörzetből. LÉKAI GUSZTÁV: Tisztelt Képviselőtársaim, Elnök Úr! Miniszter Úr! Én két ok miatt nem álltam el a kérdéstől. Az egyik az az, hogy Winkler László képviselőtársammal ellentétben, engem is megkérdezett az Esti Hírlap, de nem merte leközölni amit e témakörben mondtam, majd később visszatérek rá, hogy miért. Nagyon rövid leszek. Tudniillik a feddhetetlenségről van szó, egy olyan kategóriáról, amit úgy is feltehetnék kérdésként itt valamennyi jelenlevőnek, hogy kérdezem valamennyiünktől, hogy ki tudja itt magáról, hogy feddhetetlen? Kinek van erről itt papírja? Ki tudja közülünk, hogy kit hol, és ki milyen módon tartja nyilván? Ki tudja azt, hogy rólunk ki, mikor, kinek szolgáltat személyiségünket érintő adatot, véleményt, és azt ő mire használja fel? Anélkül, hogy a beleegyezésünket kérné. És itt nemcsak rólunk, hanem általában az állampolgárokról van szó. S a másik indok pedig az, hogy ez egy olyan túlhaladott politikai kategória az eszköztárunkban, amely összhangban van a ma megvitatott törvényjavaslatainkkal, mert én úgy gondolom, hogy ha az állampolgárt születése okán megilleti az a jog, hogy gyülekezzék — erről döntöttünk —, születése okán megilleti az a jog, hogy egyesüljön, vagy egyesülést alakítson, (Derültség.)akkor megilleti az a jog is, hogy bármikor és bármilyen módon ellenőrizhesse, és tudjon arról, hogy róla ki, mi módon, és milyen formában alkot véleményt. A feddhetetlenség fogalomköre ma jogalkotásunkban tisztázatlan. A magyar nyelv értelmező szótára sem ad e tekintetben eligazítást. Én úgy gondolom, hogy ezt az intézményrendszert időszerű felülvizsgálni, meghaladottá minősíteni, vagy jogrendszerünkben kiszámítható módon és ellenőrizhető módon és főleg az állampolgár szempontjából jogorvoslati lehetőséggel biztosított módon intézményesíteni. Tehát a kérdésem végül az: mi a feddhetetlenség, szükség van-e ennek a fenntartására a mai viszonyaink között, tervezik-e egyáltalán ennek a megszüntetését, vagy másképpen fogalmazva, mikor lesz felfedhető a feddhetetlenség? Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. A kérdésre dr. Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter elvtárs válaszol. DR. KULCSÁR KÁLMÁN: Miután nem szerettem volna erre a kérdésre adandó választ úgy kezdeni, ahogyan Beck Tamás kolléga, hogy ugyanis ez elsősorban a belügyminiszter asztala (Derültség.), ezért azt az eljárást választottuk, hogy megbeszéltem Horváth István belügyminiszterrel a válasz tartalmát, minthogy bizonyos mértékben a Belügyrninisztériumot, bizonyos mértékben a jogalkotással összefüggésben az Igazságügyi Minisztériumot érinti. A „feddhetetlenséget", pontosabban igazolását, amelynek olyan csodálatos neve van, hogy tulajdonképpen senki sem érti igazán, — egyébként 1957-ből származó fogalom — egy akkori törvényerejű rendelet, a 66. számú törvényerejű rendelet vezette be, éspedig két tartalmi körben meghatározva. Az egyik, hogy kire terjed ki a feddhetetlenség igazolásának a