Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-38
3255 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3256 delmével is. Az hiszem, könnyen belátható, hogy mind az állampolgári forgalomban, mind pedig a gazdasági forgalom más eseteiben — végül, de nem utolsósorban — az állami, sőt bírósági határozatok végrehajtása ügyében szükség van arra, hogy a hitelezőt is védjük. Itt most az adós védelme került előtérbe és az adós sérelmére megtörtént esetet tárgyalunk, de hozzám nap mint nap érkeznek azok a levelek, amelyekben az állampolgárok azt panaszolják, hogy nem tudnak hozzájutni a jogos követeléseikhez, még akkor sem, hogyha bíróságok ítélik meg ezeket a követeléseket. Tudniillik az adósok részéről is van olyan fölróható magatartás, amely a kifizetést és a végrehajtást megakadályozza. Az adott esetben is több hónapon keresztül több mindent megtett a végrehajtás azért, hogy sikerüljön az egyébként nem nagy összegű tartozást behajtani, de az érintet, végül is mikor nagy nehezen sikerült a lakásba bejutni a végrehajtónak,s kiutasította a lakásból, és hirtelen körülnézve nem látott mást, mint ezt a bizonyos televíziót, amelyet azután lefoglalt. Majd, amikor a lefoglalás következtében eladásra került volna a sor, akkor az adós kifizette az adósságát, s végül is a televízió a tulajdonában maradt. Na mármost, miért mondom azt, hogy ez az eljárás jogszabályszerű volt és nem használtam kifejezetten azt a szót, hogy jogszerű. Mert kétségtelen, van benne sérelem. Túlbiztosított a végrehajtó, és erre a túlbiztosításra fölhozott indokot nem tudom én sem elfogadni azzal, hogy ez volt, amit a lakásban hirtelen távozta folytán sikerült észrevennie, mert az valóban legalább is furcsa, hogy egy kis összegű követelésre egy ilyen nagy értékű tárgyat foglal le. Természetesen ennek megfelelően eligazítjuk a végrehajtást, de a probléma ennél szélesebb. Számomra a probléma ott jelentkezik, amit nem tett szóvá az interpelláló képviselő, de hadd utaljak erre is, hogy a végrehajtást szervezeti szempontból ugyan lehet törvényerejű rendelettel szabályozni, de minthogy az állampolgárok ilyen, az Alkotmányban biztosított jogait érinti, ezért törvényi szabályozásra van szükség. A válaszom tehát az röviden: az ügyben jogszabályszerűen, az adós felróható magaviselete miatt jártak el így, de nem tartom azonban helyesnek a túlfoglalást. Végül az az álláspontom, hogy a bírósági szervezet átalakítására vonatkozó jogi szabályozásban a végrehajtást is törvénnyel kell szabályozni. Kérem a válaszom elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Az interpelláció további témáira dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter válaszol. DR. VILLÁNYI MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Varga Miklós képviselő interpellációjában szereplő két kérdésben van hatásköröm válaszolni. Az egyik a tévesjövedelemadó-előírás helyreigazítása. A Fővárosi Adófelügyelőség a péceli nagyközségi tanács adatszolgáltatása alapján Kovács Péter Budapest, Visegrádi utca 9. szám alatti lakos terhére 1987. augusztus 25-én 24.239 forint össz-jövedelemadó különböztetet állapított meg, amelyet a fővárosi XIII. kerületi tanács pénzügyi osztálya 1988. január 15-én az adózó számláján előírt. Közben az adóapparátust átszervezték, így került át az ügy az APEH-hez, már mint adótartozás. Ezt követően az adózót nyolc alkalommal szólították fel a hátralék rendezésére. A péceli nagyközségi tanács adatszolgáltatása téves volt. Az erről szóló igazolást Kovács Péter 1988. novemberében mutatta be és az igazolás alapján a Fővárosi Adófelügyelőség tartozását törölte. A rendelkezésre álló iratok szerint az adózó illetéket az ügy kapcsán nem fizetett. Egyébként a jogorvoslati eljárásban kifizetett illetéket, ha az ügy a fellebbezésnek megfelelően zárul le, a hatóság visszatéríti. A konkrét ügyhöz hasonló eset - és gondolom, most ez a lényeg — a jövőben nem fordulhat elő, mivel a személyi jövedelemadó bevezetésével az adó megállapítása az adózó adóbevallásán alapul. Ez azt jelenti, hogy kétség esetén a bevallott adótól való esetleges eltérést nem az adózónak, hanem az adóhatóságnak kell bizonyítania. A második kérdés: a külföldi postaküldemények kulturáltabb vámkezelése. Az Egyetemes Postaegyezmény felhatalmazza a felvevő és rendeltetési ország postaigazgatóságait, hogy ezen országok belső jogszabályainak megfelelően a küldeményeket vámvizsgálatra bemutassák és hivatalból felbontsák. A kiviteli vámellenzőrzést végző postai vámhivatal egyedi felelősségét konkrétan is meghatározza a nemzetközi szerződésen alapuló postai kiscsomag-megállapodás, amely kimondja, hogy „felelősséggel tartozik azért, hogy a postai kiscsomag nem tartalmaz olyan árut, amely a rendeltetési országban behozatali tilalom alá esik." Az ismertetett szabályok értelmében tehát a postai küldeményeket az illetékes postahivatalok kezelik, ha szükséges, ezek mutatják be azokat vámvizsgálatra. A vámvizsgálat bizottságilag történik, amelyben a vámtisztviselőn kívül a posta két dolgozója vesz részt, akik a küldeményt felbontják, vámvizsgálatra bemutatják, majd a vámvizsgálat után visszacsomagolják, lezárják és ha a küldemény tilalom- vagy korlátozás alá eső terméket nem tartalmaz, s egyébként a szabályoknak megfelel, a címzett részére továbbítják. Tehát gyakorlatilag a postaküldemények vámkezelése csak annyiban tér el a ki-, illetve beutazó utasok vámkezelésétől, hogy az árubemutatást, — mint vámközvetítő — a posta látja el. A postaküldemények vámvizsgálatra történő bemutatásának és vámkezelésének a Magyar Posta, és a Vám- és Pénzügyőrség által egyaránt szükségesnek ítélt korszerűsítését belső jogszabályainknak, nemzetközi kötelezettségeinknek és a társadalmi igényeknek megfelelően a Magyar Posta kezdeményezi. Egyébként jelzem, hogy a postatörvény módosítása a szakmai-társadalmi vita után még ez évben a parlament elé kerül. A korszerűsítés, a kulturáltabb vámkezelés alapvetően a folyamat fokozatos gépesítését jelenti. Kérem válaszom elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Kérdem Varga Miklós képviselőtársamat, egyetért-e a válaszokkal?
