Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-38

3233 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3234 Tehát javaslatom lényege az, hogy az elnököket, titkárokat és a tagokat is a bizottságok maguk vá­laszthassák. Ezen túl szeretnék még egy kiegészítést tenni. Néhány képviselőtársam, mivel látta a mikro­font előttem és nem olvasta a nevem a felszólalók lis­táján, megkérdezte, hogy miről akarok beszélni. Elmondtam. A többi bizottságok tagjai voltak ezek néhányan és azt közölték velem, hogy akkor feltétlen mondjam el azt is, hogy az itt szereplő nevek az adott bizottságokkal, a jelölő népfront részéről nem voltak megbeszélve. A terv- és költségvetési bizottságban a megbeszélést én nem tudom kontrollálni, de minden­esetre olyan információ érkezett, — és énnekem most az a javaslatom, hogy amennyiben a tisztelt Ház el­fogadja Filló Pál és az én javaslatomat, akkor az vo­natkozzon arra a választásra is, ami itt előttünk a következő napirendi pontban szerepel. És akkor ez annyit jelent mindössze, — nem biztos, hogy sze­mélyi változásokat jelent —, de annyit jelent, hogy februárra halasztódnak ezek a tisztség-betöltések, de úgy gondolom, hogy a parlament tekintélye szem­pontjából sokkal komolyabb jelentőségű annál, minthogy ne érjen meg még egy hónapot várni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Bödőné Rózsa Edit, Csongrád megye 3-as számú választókörzetének képviselője kért szót. BÖDŐNÉ RÓZSA EDIT: Tisztelt Országgyűlés! Több sóhajtás és megjegyzés is arra késztet, hogy másfél perc erejéig, maximum másfél perc erejéig, de türelmüket kérjem, mégpedig azért, mert Kovács László képviselőtársam egyik javaslatához képest sze­retnék egy kompromisszumot, illetve alternatív javas­latot tenni. Mindenekelőtt röviden hadd beszéljek arról, hogy számomra az ügyrend, a tervezett új ügyrend meg­nyugtatóan rendezi a tárgyalási rendet, mégpedig azért, mert a különböző módosító indítványok sorsát megfelelően rendezi, tehát hogy az általános vi­ta lezárásáig még módjuk van arra a képviselők­nek, hogy módosító indítványaikat megtegyék. Ezek után már természetesen csak csatlakozó indít­ványoknak lehet szót adni, hangot adni a részletes vi­tában is. De az érdemi vita érdekében, illetve hogy a félreértelmezhető javaslatok tisztázása is megtörtén­hessen, tehát a megalapozott döntés elősegítése érde­kében is, és figyelve a vitát, már most is történ­tek utólagosan hozzászólások és most az én hozzászó­lásom is egyértelműen elnöknőnk jóindulatán múlt, illetve az, hogy a szünetben kérhettem engedélyt hoz­zászólásra, javasolnám a rövid hozzászólás intézmé­nyének bevezetését. Javasolnám, hogy a 42. szakasz (3) bekezdése he­lyett ez szerepeljen: A vita közben további felszóla­lásra való reagálás céljából bármelyik képviselő rövid, két perces hozzászólásra kérhet szót. A rövid felszó­lalásra a szót az elnök adja meg, és itt az alternatív módosítás: tehát, hogy erre is lehessen az elnöknek engedélyt adni. Ez több mindent is kizárna, többek között azokat az indokokat is, amelyeket kaptam el­lenérvként a jogi bizottság ülésén: tehát, hogy partta­lanná válhat a vita, esetleg. Nyilvánvalóan feltétele­zem én azt is, hogy a képviselők ezt komolyan veszik, és nyilván az adott témához kapcsolódva kérnek szót, az előbb elmondottak érdekében, és ez nem fogja meghosszabbítani, vagy tartalmatlanná tenni a vitát. Természetesen azzal együtt, hogy ezt az elnökünk is komolyan, keményen betartatja. Annyit még hadd mondjak, hogyha a másfél perc­ből még kitelik . . . {Derültség.) Letelt? {Felkiáltások: Igen!) Jó, akkor ígéretemhez híven köszönöm szépen figyelmüket. {Taps. ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az ügyrend módosításához több képviselő hozzászó­lásra nem jelentkezett, ezért a vitát lezárom. Kérem, hogy az ügyrendi bizottság és minden javaslattevő képviselő, illetve olyan képviselőtársunk, aki javasla­tát fenntartja, a szünetben a 37—38-as teremben gyü­lekezzen. Bizottsági ülés lesz, s hogy a szünet meddig tart, nem tudom megmondani, — 15 percnél kevesebb ideig biztosan nem! Kérem a képviselőket, nagyon távolra ne menjenek. {Szünet: 15.02-16.48 - Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Dr. Korom Mihály, az ügyrend előkészítő bizottság elnökének válasza kö­vetkezik. DR. KOROM MIHÁLY: Tisztelt Országgyűlési Mindenekelőtt elnézést kérünk, hogy ilyen sokáig ta­nácskoztunk, de ez is azt mutatja, hogy a felszólalá­sokban elhangzott javaslatokat nagyon komolyan mérlegre tettük, pro és kontra érveket meghallgatva alakítottuk ki azokat az állásfoglalásokat, amelyeket én most a bizottság nevében elő fogok terjeszteni. Eszembe jutott az egyik elvtársnőnek az a mondata a felszólalásából, ami elhangzott, hogy közben volt ka­rácsony, mert eredetileg ez a téma is az elmúlt évi ülésszakunkon került volna előterjesztésre, de közben a képviselő elvtársaknak módjuk és lehetőségük volt arra, hogy mégegyszer foglalkozzanak a kérdésekkel, áttanulmányozzák, konzultáljanak. Ennek a követ­kezménye volt az ,hogy — ha jól számoltam — 13 kép­viselő mondotta el most a véleményét, tett észrevéte­leket, javaslatokat ahhoz képest, hogy ha jól emlék­szem a decemberi ülésszakon eredetileg tán csak egy vagy két képviselő elvtárs iratkozott fel hozzászólásra. Én nagyon jó dolognak tartom különben, hogy ilyen nagy érdeklődést váltott ki a téma a képviselő elv­társak körében, még hogyha a bizottság számára nem is volt könnyű a „szülés". De ez is mutatja, hogy mindannyiunk közös ügyéről, közös ügyünkről van szó és a téma mindannyiunkat közelről és közvetle­nül érint, mármint az ügyrend egyik-másik rendelke­zésének a szabálya. Mindegyik képviselő elvtárs ja­vaslataira, elgondolásaira, felszólalására azt tudom mondani, hogy segítő szándékúak, jószándékúak és konstruktívak voltak. Még akkor is, ha bizonyos kér-

Next

/
Thumbnails
Contents