Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-38

3227 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3228 a képviselőcsoportok helyének, szerepének rende­zésében, munkamódszerbeli és működési feltétel­beni rendezésében. Az első témát, az érdemi tör­vényhozó munkát illetően számomra teljesen elfogad­hatatlan az a szabályozás és az a gyakorlat, amellyel a parlament állandó időzavarba, tárgyalási és döntés­kényszerbe hozható. Naponta jelenik meg a sajtó­ban nyilatkozat arról, hogy a parlament mikor, milyen témában fog dönteni, küllönböző fórumo­kon erre illetékesek, illetéktelenek nyilatkoznak, mikor, milyen törvényt fogunk alkotni. Gyakran a képviselő a törvénytervezetet az új­ságból ismeri meg először, ha szerencséje van és meg­veszi azt a számot. Csak példaként említem, hogy az igazságügy­miniszter-helyettes Békéscsabán egy fórumon bejelen­tette, hogy még ez évben az országgyűlés elé kerül az úgynevezett versenytörvény. Mondanom sem kell, hogy ez sem szerepel az országgyűlési elnökünk által összeállított munkaprogramban, ez csak egy a sok eset közül. Először felelőtlenségnek, úgybuzgalomnak, a par­lamentünk iránti tiszteletlenségnek véltem ezeket a megnyilatkozásokat. Hozzászólásomra készülve meg­győződtem arról, hogy nem egészen erről van szó, hanem közös dolgaink jogi rendezetlenségéről. E kérdés rendezése már nem halasztható tovább. Ké­rem házszabályunkban rögzíteni, hogy a parlament előtt be kell jelenteni a törvényalkotó, vagy a tör­vénymódosító munka megkezdését, rövid indoklását: mi tette szükségessé, mi az alapvető célja, mikorra várható, hogy a parlament elé kerül, mely szervezet irányítja a munkát. Már 1986-ban az ügyrend módosításánál is igény­ként vetődött fel, hogy a parlament éves munka­programját az országgyűlés tárgyalja meg és hatá­rozza meg. A parlamentnek meg kell adni azt a jo­got, hogy döntsön arról, hogy milyen témában mikor alkot törvényt, hogy rangosorolni tudjon a törvénytervezetek között. Kérem az országgyűlés elnökének feladatait meg­határozó 17. §. B. pontjának módosítását és a ház­szabály kiegészítését azzal, hogy a parlament éves munkaprogramját az országgyűlés határozza meg, természetesen a Minisztertanács részére kellő ru­galmasságot biztosítva. E kérdésben külön szavazást kérek. Egy-egy ülésszakra történő felkészülés körül­ményeinek és lehetőségeinek érzékeltetésére két pél­dát szeretnék elmondani. Az egyik, hogy ennek a nem tisztázott, rohanó törvényalkotó folyamatnak ki mennyire részese, ki mennyire érzi magáénak az elfogadott törvényeinket. A személyi jövedelem­adó-törvény elfogadása előtt és után, kis túlzással ugyan, de a fél ország Budapestre járt adótanfolyam­ra. Ennek köszönhetően a vonaton utazva ismer­hettem meg a bruttósítás képletét, amikor még, mint képviselő nem is hallottam róla. És ott értettem meg, hogy ennek a kis elmés képletnek a segítségével a ma aktív dolgozók, különösebb vita nélkül, a leen­dő nyugdíjak után előre adóznak. A törvény elfo­gadása után én is részt vettem egy ilyen tanfolya­mon, ahol az előadó az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzé­si Hivatal jelenleg is magas beosztású vezetője volt. A feltett kérdésekre, felvetett problémákra, tehetet­lenségét jelezve széttárta karját és a választ mindig azzal kezdte, mit tehetünk, ilyen törvényt alkotott az országgyűlés. Eközben a legjobban kritizáló fő­könyvelő mögöttem ülve ujjal mutogatott a jelenlé­vő képviselőkre, jelezve felelősségünket. Azt persze elfelejtette mondani, hogy ő - mármint a főköny­velő -hivatalos delegáció tagjaként többször járt Finnországban, Svédországban, Ausztriában az ottani adórendszert tanulmányozni, és a döntés előtt egyszer sem kereste meg sem az általa megválasztott képvise­lőt, sem képviselőcsoportunkat javító javaslataival, vagy jó ötleteivel. Egy másik megjegyzés: egy-egy ülésszak előtti írásos előterjesztés mennyiségét és tartalmát tekint­ve felér egy államvizsga anyagával. Nem tudom reá­lis és emberséges elvárás-e egy képviselővel szemben, hogy évente 5-10 alkalommal idézőjelben mondom, „államvizsgázzon", ezer oldalakat figyelmesen tanul­mányozzon munka, család, valamint választókörzeti képviselői munkája mellett. Sürgetem tehát az érdemi felkészülés feltételeinek megteremtését. Törvényelőkészítő körökben egyre gyakrabban hallani azt a megfogalmazást, hogy ke­resztülvisszük a parlamenten ezt vagy azt a döntést. Itt, a parlament nyüt színe előtt tiltakozom az el­len, hogy bárki, vagy bármely szervezet a parlamentet átjáróháznak tekintse és sikernek könyvelje el azt, ha arra érdemtelen törvénytervezetet úgyszólván keresz­tülvisz és döntésre visz. Egymásrautaltságunk tudatában kölcsönös biza­lomra van szükség és együttműködésre. A tisztelt Ház számomra a szó nemes értelmében tisztelt Ház, ahol érdemi munkával, a kormánnyal közösen, né­pünk ügyét szolgáló, tiszteletreméltó törvényeket kell alkotnunk. Tisztelt Országgyűlés! Jogállamiságunk alapismérveként fogalmazódik meg a központi hatalmi beavatkozás csökkentésé­nek szándéka és a helyi önkrományzati rend kiszéle­sítése. Ez a megfogalmazás nem azonos a ma hallot­takkal, de ez is hivatalos forrásból származik. Ennek szellemében kerestem a házszabályban a képviselő csoportokra vonatkozó paragrafust. Megdöbbenve lát­tam, hogy itt semmi változás nincs, az a korábbi ügy­rend szószerinti átmásolása. Véleményem szerint ez így nem fogadható el. Meg kell fogalmazni a képviselő­csoportok szerepét, kötelességét, jogait a helyi ön­kormányzatban. Ott helyben, elérhető közelségben kell biztosítani a működéshez szükséges szakértői, szakmai feltételeket és a szükséges technikai eszkö­zöket. Igaz többen, minisztériumok és egyéb szer­vezetek telefonszámukat és személyes találkozást ajánlottak fel Budapesten, amit itt szeretnék meg­köszönni. Hisz ez is előrelépés a korábbiakhoz ké­pest. De kérem, egy félórás budapesti megbeszélés fel és leutazással számunkra egy munkanapba ke­rül. Még akkor is, ha sikerül véletlenül egy kocsit

Next

/
Thumbnails
Contents