Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-38

3229 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3230 kunyerálni. Arról nem is beszélve, hogyha állandóan Budapestre járkaunk a szükséges információt megszerezni, elszakadunk választóinktól. Ez a 40 napos napszámos rendszer pedig teljesen elfogadhatatlan, ami az előterjesztésben szerepel. A telefont illetően az a baj, hogy nem két forintért ketyeg, hanem távolsági díjjal, és egy-egy alaposabb felvilágosítás végén én már csak arra tudok figyelni, hogy vajon 100-200-300 forintba fog ez a beszélgetés kerülni. Mit tesz az a képviselő, akinek még csak telefonja sincs? öt perces beszélgetésért utazik. A minap a rádióban hallottam, hogy egy idős asztalos mester arra volt büszke, hogy hajdanán ő faragta a vármegyeházán lévő képviselői székeket és hogy kettő sem volt egyforma. Na, ezt mi is elmondhatjuk, nekünk egy szék se jut a vármegyeházán. Fegyelmezetlennek látszik a parlament, ha az ülésszak befejezése előtt felállunk és elmegyünk, csak az jut keveseknek eszébe, hogy nekünk, ha az utolsó vonat elmegy, amivel még éjfél előtt hazaérhetünk, akkor vagy szállás után szaladgálunk, és vagy kapunk szállodát, vagy nem, -r különösen a nyári időszakban —, vagy pedig a pályaudvaron éjszakázunk. Folytathatnám még egymás iránti figyelmetlenségünk, megoldatlan, rendezetlen gondjaink felsorolását. Nem teszem. Korom elvtárs és az előttem felszólalók ezt megtették és vannak még azon kívül is. Ezért csak megerősödött bennem az a gondolat, hogy egyelőre, ha már házszabályi témába minden nem vihető be, az országgyűlés tisztségviselőinek feladatul kell adjuk, hogy állítsanak össze egy belső működési rendre vonatkozó szabályzatot, melyben ezek egy része legalább rendezhető, vagy legalábbis csokorba szedhető. Sokat gondolkoztam mielőtt szót kértem. Rengeteg feszültség halmozódott fel bennem két és fél év tapasztalatai alapján. Nem akarom felsorolni őket, de arra a következtetésre jutottam, hogy kell, kötelességünk ezekről beszélnünk. Ha nem rendezzük, nem szervezzük felelősséggel és igényességgel dolgainkat, hallatlan nagy emberi áldozatokat, felesleges erő és lelkesedés pocsékolással érünk el csak kis eredményeket, épp úgy, mint gazdasági életünk számos területén. Tisztelt képviselőtársaim! Választópolgáraim arra figyelmeztettek, hogy parlamentünk tekintélye komoly veszélyben van és tegyünk meg mindent annak helyreállításáért. Ők bíznak bennünk és segítenek, és ez erő és kötelez. Én hiszek abban, hogy ez a parlament is érző, hazáért felelős emberekből áll és képes arra, hogy nemzetünk igazságosabb, jobb jövőjét szolgáló alkotmányt is alkosson. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Filló Pált, Budapest 18-as választókörzetének képviselőjét illeti a szó. FILLÓ PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Amikor a felszólalásomra készültem, a kezembe akadt a Nők Lapja legutóbbi száma, hol több pozitív vélemény után a következőket olvashattam, mintegy decemberi ülésszakunk kritikájaként: „gyakorta csak üres, formális szócséplés vitte az időt a decemberi ülésszakon". Hát én igyekszem most a hozzászólásomat úgy megfogalmazni, hogy ez a vád engem ne érhessen. Az ügyrend-előkészítő bizottság hosszú működése alatt az én véleményem szerint a működés hoszsza és az elvégzett munka nem nagyon volt arányban. Nagyon fontosnak tartottam volna a bizalmatlansági indítvány megfogalmazását is, s örömmel hallottam, hogy ez március 31-ig be fog következni. Ez a jövőben az érdemi parlamenti munka kapcsán mindenképpen szükséges. Nagyon sok olyan képviselői vélemény került most elhalasztásra, amellyel én személy szerint egyetértek. Dyen például: a Minisztertanács elnökének a kormányalakításhoz való joga. Tisztelettel javasolnám a plénumnak átgondolásra azt a javaslatot, amit az ügyredni bizottság előterjesztett, hogy a névszerinti szavazás írásbeli indítványozásának a képviselői létszámát 30 főről 50-re emeljük. Én ezt nem tartom indokoltnak és főleg nem tartom politikus lépésnek. Át szeretnék térni konkrét módosító javaslataimra, amelyeket három paragrafushoz fűznék. Az egyik, az országgyűlés ügyrendjének 8. §-ához csatlakozna. Ez így szól: „az országgyűlés az alakuló ülésén a Hazafias Népfront Országos Tanácsának javaslata alapján külön-külön megválasztja az állandó bizottságokat, valamint az alkotmányjogi tanácsot, azok elnökét és titkárát. Én az elnökét és titkárát szót javasolnám a szövegből elhagyni és helyette következő szöveget javasolom: „A bizottságok alakuló ülésükön a Hazafias Népfront Országos Tanácsának javaslata alapján elnököt és titkárt válasz-, tanak. A bizottságok megalakulásukat követő egy éven belül titkos szavazással megerősítik vagy újraválasztják tisztségviselőiket." Kedves Képviselőtársaim! Módosító javaslatom két részből áll. Az egyik lényegesebb: először azt javaslom, hogy a plénum hatásköréből a bizottságok tisztségviselőinek választását a bizottságok hatáskörébe utaljuk. Az indokom a következő: az a véleményem, hogy az alakuló ülésen az országgyűlés „választása", az egy formalitás. Nem tudom, nem néztem utána, de gondolom, hogy még nem volt arra példa, hogy ennél a „választásnál" más jelölteket javasoltak volna a tisztségekre. Indokoltnak tartom azt, hogy az alakuló ülésen a Hazafias Népfront, vagy a jelölőbizottság javaslatára kerüljenek a személyi javaslatok tárgyalásra, hiszen akkor még a képviselők nagy része nem ismeri egymást, és azt sem tudják, hogy a jelöltek végül is mennyire lesznek alkalmasak. Egy évi együttdolgozás után viszont kiderül az, hogy egy-egy országgyűlési bizottságban a titkár vagy az elnök személye mennyire alkalmas feladata ellátására. Nem akarom itt a plénum előtt megbántani egyik jelenleg tisztségben lévő bizottsági elnököt vagy titkárt sem, de azt hiszem, hogy valamennyien, ha jól belegondolunk, jónéhány olyan problémával találkozhattunk az elmúlt időszakban, amikor a rendszerié-