Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-38
3219 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3220 Iádban élők különben sem könnyű szociális helyzetét nehezítik. Sajnos, bőséggel lenne; hogy csak a legfrissebb intézkedést, az élelmiszerek ilyenfokú áremelkedését említsem. Most csupán egy-két jellemző példát teszek szóvá. A rendszeres nevelési segély megítélésénél egyre több helyen feltételül szabják, hogy a GYES lejártával az anya lépjen munkaviszonyba. Ehhez az elvhez való merev ragaszkodás sok többgyermekes családot lehetetlen helyzetbe hoz. Rájuk kellene bízni, hogy az anya a munkábajárást választhatja-e. Kérdés, hogy nagyobb értéket nyújt-e a társadalomnak gyermekei nevelésével, mint esetleg egy improduktív munkavégzéssel, melyet még több hetes táppénzes időszak is tarkít. Hátrányos körülményt teremtünk azáltal, hogy a gyereknevelést több gyermek esetében, vagy pedig az idős családtagok gondozását nem tekintjük munkának a nyugdíjjogosultság szempontjából. Ha ez utóbbira fizetés nélküli szabadságot kér a családtag, az csak egyenesági rokon lehet, akkor is, ha arra alkalmasabb lenne a házastársa, mondjuk a gondozott fia helyett a menye. Megfontolandó az ilyen takarékosság, ha a gyermekvédő intézetek és szociális öregotthonok egyre növekvő létszámának állami költségét vetjük öszsze a családoknak nyújtható fenti kedvezményekkel. Tisztelt Országgyűlés! Azt ígértem, hogy csak néhány példát sorolok fel olyan területről, ahonnan hiányzott a családvédelmi bizottság sajátos véleménye. Ezért örülök annak, hogy a jövőben ezt már nem nélkülözi a parlament. Azt is tudjuk néhány képviselőtárssal együtt, akik tagsági kapcsolatban állunk a nagycsaládosok egyesületével, hogy a sokat emlegetett adótörvény még mostohább képet mutatna, ha akkor nem áll mögöttünk naprakész alternatív javaslataival az egyesület. Számítunk arra, hogy a megalakuló új bizottságnak állandó résztvevője lesz megbízottuk, hogy ott a képviselők számára közvetlen tapasztalati adatokkal szolgáljon a döntések előtt. Szakértői segítségüket joggal veszi igénybe a parlament, hiszen e bizottság létrehozásának is egyik javaslattevői voltak. Igaz, az elnevezést másként javasolták; úgy, hogy legyen családbizottság. Mert a védelem már a fenyegetettség esetén szükséges — mondták. Jellemző, hogy „nagycsaládosék" ilyen optimisták! Bíztató jel a jövőre nézve azok számára is, akik csupán kényelemszeretetből vallják ideális családmodellnek az egykét. Engedjenek meg egy rövid kitérőt ehhez a gondolatkörhöz, bizonyításául annak, hogy akik képesek több gyermeket a család fészekmelegében összetartani, oda még a kívülálló is szívesen vonzódik. Egerben a nagycsaládosok újonnan alakult helyi csoportja karácsonyi ünnepségre hívta össze tagjait. Süteményt, játékot, kinőtt ruhákat kínáltak egymásnak. A kialakult családias légkör további teret kívánt betölteni. Magukhoz hívták ezért karácsonyestére azt a 15-20 erdélyi fiatalt, akiknek ebből a fészekmelegbőljutott a legkevesebb ezen az estén. Tisztelt Ház! Bízom benne, hogy a törvényalkotás során a családok szociális biztonságának növelésén fáradozva egyúttal olyan társadalmi értéket is védünk, mely mással nem helyettesíthető, mert ez az alap. Nekünk még a család morzsáit is védelmünkbe kell vennünk, melyek még csonkán is képesek lehetnek átmenteni a családeszményt a következő generációnak. Erre a népes rétegre nagy figyelmet kell fordítani, hiszen ismerjük az ország statisztikai adatait és szeretnénk megállítani néhány jellemző folyamatot, amit tagadással, kendőzéssel nem lehet. Az ártalmas irányzatok régebben elkezdődtek hazánkban. Már Ady Endre is így ír a Budapesti Naplóban 1906-ban: ,,Az emberek nem akarnak megszületni; az emberek elmennek innen, ha már élnek; az emberek nem házasodnak, az emberek óvakodnak az utódoktól; az emberek sietnek meghalni, ha nincs mód élni". A nyolc évtizedes keserű sorok zöme — ha más okok miatt —, de ma is aktuális. Nézzünk szembe ezzel! Ha jövőnket kémleljük, biztatásként múltunkra tekinthetünk vissza. Ezer év távlatából szól hozzánk az Intelem, István király szavával: „Igyekezzél szüntelenül gyarapítani, népesebbíteni országodat, hogy a te koronád mindenektől nagyobb méltóságban tartassék." Befejezésül az új év kezdetén engedjék meg, hogy jókívánságokkal zárjam gondolataimat. Nagymamái szívvel kívánom, hogy az új rendelet ellenére 1989ben kopogtató minden kis magyarnak legyen szerencséje megszületni. Kívánom, hogy. az új családi bizottságnak minél kevesebb alkalommal kelljen nemmel szavazni a pénzügyi javaslatokra, s végül kívánom, hogy a tájékoztatás egyre többrétűbb formáján keresztül mind gyakrabban értesülhessen arról a közvélemény, hogy ez az országgyűlés tiszteli a családot. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Réger Antal országos ljstán megválasztott képviselőtársunk felszólalása következik. RÉGER ANTAL: Kedves Képviselőtársaim! Három gondolatomat szeretném megosztani önökkel az új házszabállyal kapcsolatban. Ha ez egy kicsit rapszódikusra sikeredik, akkor tudják be annak, hogy ilyenkor, közvetlenül ebéd előtt nagyon röviden akarom csak igénybe venni türelmüket. Azzal kezdeném, amivel Korom elvtárs is szinte mentegetőzésként több ízben foglalkozott a szóbeli kiegészítőjében: ezeket a házszabályokat most úgy kell értékelnünk és annak tudatában fogadjuk el vagy nem fogadjuk el, hogy ezek meglehetősen rövid, átmeneti időre képezik az országgyűlés működési és tárgyalási rendjét. Én abban a helyzetben vagyok, hogy mint az Alkotmányelőkészítő Bizottság tagja, módomban volt az új Alkotmány koncepciójával ismerkedni és ha ezzel vetem össze mindazt, amit még tartalmaz a mi jelenleg javasolt módosított ügyrendünk, akkor természetesen igen nagy különbségeket és ellentmondásokat fedezhetünk fel, hiszen a mi ügyrendünkben még az Elnöki Tanács szerepel és az Alkotmányjogi Tanács, amikor már jó ideje