Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-38

3211 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3212 hajtó szervek tisztségviselői legalább egyenlő partnernek tekintik a képviselőket. Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént felsoroltak véleményem szerint a demokratikusan működő országgyűlés mindnyájunk részéről tanulandó erkölcsi komponensei közé sorolhatók. A demokrácia tanulása azonban mára olyan össznemzeti pedagógiai folyamattá vált, ahol a legtöbb tanulnivalója azoknak van, akik egy-egy intézmény élén állanak. Övék a legnagyobb felelősség is a szabályok fejlesztéséért és betartásáért. E házban pedig — egyebek között — arra van szükség, hogy a jövőben fokozott tolerancia nyilvánuljon meg az olyan képviselők iránt, akik a demokráciát készek az új ügyrend és kibontakozás szellemében komolyan tanulni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! (Taps. ) ELNÖK: Most Kovács Mátyás Komárom megyei képviselőtársunk szól. KOVÁCS MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! Tény, hogy a parlament ma már nemcsak dekoráció a politikai intézményrendszer palettáján. A hoszszú szendergés, egyhangú szavazások után éles vitákban érdekek, nézetek ütköznek és érdemi döntések születnek. Ezt akartuk, a párt, az ország, az alternatív mozgalmak, és mi, képviselők. E kérdésben tehát megvan a közmegegyezés, és az a közös akarat, amely az előrelépéshez elegendő , és egyben nélkülözhetetlen. A parlamenti demokrácia mai formáját még tanulnunk, gyakorolnunk kell. Úgyis, hogy elősegítjük, lehetővé tesszük az eltérő nézetek, vélemények parlamenti megjelenítését, úgy is, hogy tiszteletben tartjuk egymás véleményét, akkor is, ha az nem egyezik a miénkkel. És úgy is tanulnunk kell a parlamenti demokráciát, hogy meg tudjuk ítélni, mi az amit fel kell és fel tudunk vállalni, és mi az, ami meghaladja az erőnket, ezért nem szabad vállalni. Például 10-15 napirend tárgyalását egy ülésszakon felelősséggel nem hiszem, hogy szabad felvállalni. Ha nem kapunk karácsonyi szünetet, akkor az én mai hozzászólásom is elmaradt volna, hiszen a karácsony előtt rendelkezésre álló idő arra is kevés volt, hogy egyszer tisztességesen átrágjam magam a napirendek anyagán. A szakértőkkel, a választópolgárokkal való eszmecserékről, egyeztetésekről nem is beszélek, pedig a felelős döntéshez, a parlamenti demokráciához ez is szervesen hozzátartozik. A mai túlfűtött politikai hangulatban van egy intézkedési kényszer, ami az országgyűlés munkájában felfokozott törvényalkotási, módosítási hullámban jut kifejezésre. Természetes, hogy a fokozott tempót az országgyűlésnek is vállalnia kell. A joghézagok pótlásával, a régóta esedékes szabályozásokkal, a népszavazásról szóló törvénnyel, a társasági törvénnyel, a gyülekezési, egyesülési törvény megalkotásával nem várhatunk újabb évtizedekig. De azt is látnunk kell, hogy az ország elsősorban nem sok új törvényt, módosításokat, újabb ülésszakokat vár, hanem eredményeket. Nem azt értékelik, hogy az országgyűlés egy év alatt háromszor is foglalkozik az adótörvénnyel, hanem azt, hogy küktattuk-e az adórendszer teljesítmény visszafogó hatását, a hozzákapcsolódó túlzott bürokráciát, becsuktuk-e a kiskapukat a nem munkából származó illegális jövedelmek előtt. Könnyen mondjuk sok kérdésben, hogy törvényi szintű szabályozása elengedhetetlen. A tűzvédelemtől a tanácstörvényig legalább 30-35 téma törvényi szintű szabályozásának előkészületeiről hallunk az utóbbi hónapokban. Decemberi ülésünkön meglepetéssel hallottam, hogy a vagyonértékelés új rendjének kidolgozásához is új törvény kell. Gondolom, nem vitatja senki, hogy a vagyonértékelés egységes szabályozására szükség van, a tulajdonformák bővülése, a piaci jelleg erősödése ezt indokolják. De, hogy pont a képviselők, a parlament tudja megállapítani, hogy a traktort az esztergapaddal vagyonérték tekintetében hogy lehet a legpontosabban összevetni, azt kétlem. Széchenyi helyett egy népi mondást szeretnék idézni: ,,Ha kevesebbet markolsz, többet fogsz". A házszabályok megalkotása során talán ezen is érdemes néhány percet gondolkodni. Tisztelt Országgyűlés! Olyan házszabályokat kell tehát alkotnunk, amely keretet, fazont ad az újtípusú parlamenti munkának. Teret enged a képviselői kezdeményezéseknek, de egyben az ésszerű határokat is jelöli. Támogatom a tervezetben megfogalmazott javaslatot, miszerint a megyei csoportok és az állandó bizottságok mellett a képviselők törvényjavaslat kezdeményezésére, vagy más képviselői tevékenységgel összefüggő célra egyéb csoportokat is létrehozhatnak. Az egyes kérdések iránt jobban érdeklődő képviselők, alkalmi csoportok, a törvényalkotó, vagy az ellenőrző munka korábbi fázisaiba bekapcsolódhatnak, felkészülhetnek az ülésszakokra. Ezzel az egész parlament munkájának szakszerűsége, megalapozottsága erősödhet. Ezen kérdéskör kapcsán szeretném kifejteni a véleményemet az utóbbi időben felmerült vitával kapcsolatban, a párttag képviselő-csoport és a pártonkívüli képviselőcsoport léte, nem léte, egymáshoz való viszonya kérdéskörben. Szerintem ez a vita zsákutcába vezet, csak a parlament megosztására jó és ma nekünk nem erre, hanem jó döntésekre és gyors kibontakozásra van szükségünk. Én, mint kommunista képviselő, igénylem, hogy a pártom befolyásoljon, orientáljon, ismertesse velem a Központi Bizottság álláspontját a parlament tevékenységével, az ország helyzetével összefüggő kérdésekben. Azt is igénylem, hogy a befolyásolás ezután sem direktívákkal történjen, hanem érvekkel, információkkal, az összefüggések megvilágításával. Mi azt valljuk, hogy a pártnak, a párttagságnak nincsenek az ország lakosságától, népétől eltérő érdekei. És ez annak ellenére is igaz, hogy párttestületek hoztak a múltban hibás döntéseket, vagy egyes párttag vezetők tettei, magatartása a közérdeket sérti.