Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2827 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2828 Tisztelt Országgyűlés! Áttérve a jövő évi költségvetésre, annak megítélésekor abból kell kiindulnunk, hogy mi döntöttünk novemberben a gazdaságstabilizálási terv két változata közül az inkább jelentős társadalmi feszültséggel járó és kockázatot is tartalmazó A-változat elfogadása mellett, remélve, hogy ezzel gyorsabban tudunk a problémáinkon úrrá lenni. Meg kell azonban mondanunk, hogy tapasztalatok hiányában nem látjuk előre az 1989-ben felgyorsított reformlépések, az ár, a bér és az import-liberalizáció korlátozott piaci viszonyok mellett érvényesülő természetrajzát. Hasonlóan vagyunk a felszámolással, a reprivatizálással és még sorolhatnám a többi félig ismert tényezőt is. Az 1989. évi költségvetés előirányzatait ilymódon nem lehet megkövesedett számokként kezelni, hanem az abban fellelhető tendenciákat kell értékelni. A novemberben tárgyalthoz képest az új 2-es és 3-as költségvetési változatban fellelhetők azok a szándékok — negatív hatásaikat is észrevéve —, amelyeket már évek óta szóvá teszünk. Nevezetesen: az igazgatási, védelmi és társadalmi szervezetek és a rubelexport támogatása csökken a novemberben benyújtotthoz képest, ugyanakkor az egészségügyre, az oktatásra, a kultúrára és a kutatásokra szánt források nem csökkennek, illetve kisebb mértékben növekednek is. Megítélésünk szerint egy új együttműködés alapját jelenthetik ezek a változatok a kormány és az országgyűlés munkájában. Ha a változatok kidolgozásához szükséges idő rövidségét nézzük — amiben az országgyűlés igen sűrű programja is közrejátszott, — akkor méginkább pozitívan értékelhetjük a belső és külső gazdasági és politikai egyensúly fenntartásáért küzdő kormány reagálását. Ilyen közelítésben nem vélekedhetünk úgy, hogy a parlament döntését a kormány figyelmen kívül hagyja azáltal, hogy a vállalati jövedelem centralizálását növelő intézkedésekre tesz javaslatot, ugyanis a kiadáscsökkentésre ítélt területeket működésképtelenné tenni sem a parlamentnek, sem a kormánynak nem lehet célja. Az 1989. évi költségvetés a parlament állandó bizottságaiban igen elénk vitát váltott ki. Sajnálatos módon az első bizottsági üléseken még nem állt rendelkezésre megfelelő idő az anyagok áttanulmányozására. Ezért például a mezőgazdasági bizottságban a vita nehézségekbe ütközött. A bizottságok saját ágazatuk költségvetését is részletesen értékelték. Ennek során az az általánosítható vélemény alakult ki, hogy szinte minden bizottságban elfogadták, helyesnek ítélték az oktatásra és az egészségügyre fordítandó kiadások növelését. Bírálatok hangzottak el, hogy nem elegendő mértékű a honvédelmi kiadások csökkentése és a rendőrség költségvetésének növelését is túlzottnak ítélték. A kulturális bizottság további támogatást igényelt a jelenlegi minimális, egy százalékos reálérték-csökkenés ellensúlyozására. Javasolja a tömegszervezetek kihasználatlan épületeinek, eszközeinek oktatási célú felhasználását. Felveti, hogy a pénzügyi szféra hazai és külföldi forrásokat az eddiginél nagyobb mértékben fordítson a felsőoktatás és a kutatás fejlesztésére. Az építési és közlekedési bizottság nem tudja elfogadni az utak, hidak karbantartására, fejlesztésére vonatkozó előirányzatokat. A kormánytól hathatós intézkedéseket vár a bizottság az e területen tarthatatlannak ítélt helyzet javítására. A bizottság kérte azon véleményének továbbítását, hogy a költségvetési gazdálkodás minden területén, de különösen az intézmények gazdálkodásában a takarékosság fokozott mértékben érvényesüljön. Ennek keretében olyan intézkedést is szükségesnek tart, hogy az állami tulajdonú vagy a költségvetési intézmények birtokában levő szükségtelen lakások, üzlethelyiségek és más eszközök mielőbb értékesítésre kerüljenek. A kereskedelmi bizottság a kiemelt idegenforgalmi területek élelmiszerkereskedelme szezonális kedvezményének megszüntetését javasolja. Az ipari bizottság a költségvetés három változatát ebben a formában nem fogadta el, lehetőséget lát viszont arra, hogy a 2-es változatban a különadó mértéke csökkenjen. Az így kieső költségvetési bevételt pedig a költségvetési kiadások további csökkentése, az állami vagyon értékesítéséből származó bevételek pótolják. A mezőgazdasági bizottság nem foglalt állást a költségvetésről, tekintettel arra, hogy írásbeli anyag nem állt rendelkezésre. A szóbeli tájékoztatás és vita alapján a második változat körül alakult ki egyetértés. A terv- és költségvetési bizottság ülésén igen élénk vita volt az 1989. évi költségvetésről. Abban többségi vélemény alakult ki, hogy a képviselői felelősség nem kizárólag a költségvetés határáig terjed, hanem annak mérlegelése is fontos, hogy a költségvetésről történő döntés nagymértékben befolyásolja a gazdasági és politikai stabilitást. A bizottságok egy részénél felmerült, hogy egyik változatot sem fogadják el, a vita résztvevői azonban átérezték felelősségüket és annak súllyát, hogy nem szolgálná a stabilitás folyamatát, ha a parlament elutasító magatartása miatt nem lenne vagy csak átmenetiköltségvetése lenne az országnak. A vita résztvevői kifejtették véleményüket, hogy egyezségre jutást szeretnének és nem akarnak elutasító magatartást tanúsítani abban az esetben, ha egyik változat sem felel meg azoknak a céloknak, amelyek mellett az előző parlamenti ülésen hitet tettek. Több hozzászóló fejezte ki azon meggyőződését, hogy nem értenek egyet a központosítás olyan mértékével, amely az egyes variációban szerepel. Nem fogadják el a jelenlegi formájában az állami vagyon utáni járulék gondolatát. A lakásalap létrehozása szintén elfogadhatatlan a bizottság számára, mivel a képviselők szerint amögött a jelenlegi ésszerűtlen lakáskoncepció áll. A lakáskérdés súlyosságát viszont elismerik, ezért felkérik a kormányt, hogy 1989. június 30-ig nyújtson be a parlamentnek egy reáhs lakáskoncepciót. A bizottságok és a terv- és költségvetési bizottság tagjai is nagy figyelemmel fordultak a 2-es változat felé, amely több olyan elemet tartalmaz, amit a