Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-38

3185 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3186 egyoldalú kijelentések tételével úgy, hogy az egyik fél közli, hogy mit akar, a másik fél pedig azt mondja, hogy nem. Végül is mind a két oldalon felelős emberek vannak jelen, akik meg tudják beszélni ezt a problémát, meg tudják tárgyalni, hogy hogyan oldják meg azt a kérdést, és ennek érdekében minden racionális lépést megtesznek. Ha most a rendőrséget arra kötelezzük, hogy időpontokat, és helyszíneket felajánlja, akkor tulajdonképpen mi történik? Az történik, amit nagyon sokat hallottunk mind a két törvényjavaslat vitájában, no meg azon túl is, megjelenik a paternalista állam, a gyámkodásával. Ha nem akarunk paternalista, gyámkodó államot, márpedig nem akarunk, egyikünk sem akar, akkor ne induljunk ki ilyen meggondolásból egyetlen alkalommal sem. Harmadik javaslat, 10. szakasz (3) bekezdés: a rendőrség csak azon a rendezvényen jelenjen meg, amely bejelentési kötelezettség alá esik. Itt nagyon sok érvet lehet pro és kontra elmondani, érthetők az egyik oldal érvei legalább úgy, mint a másiké. Én éppen ezért a következőket javaslom: a középületekben tartott rendezvények nem tartoznak bejelentési kötelezettség alá. Hadd tegyem mindjárt hozzá zárójelben, hogy ezzel a mi törvényjavaslatunk sokkal liberálisabb, mint egyes nyugateurópai országoké, ahol a középületekben tartandó rendezvények is bejelentési kötelezettség alá esnek. Tehát én azt gondolom, hogy a jelenlegi jogi szabályozás alapján tulajdonképpen nincsen veszélyben igazán a zárt körben rendezvényt tartók érdeke sem, mert egy magánlakásba a rendőrség nem mehet be. Magánlakásba akkor léphet be a rendőrség, hogyha ennek törvényi feltételei — nem ebben a törvényben — másutt szabályozott törvényi feltételei fennforognak. Középületben — gondoljunk arra, hogy még hangversenyen, színházban is ott ül a rendőr — mindig történhet valami, tűz és sok minden más, ami intézkedést igényel. Tehát a megoldást én abban látom, hogy ezt, amit most elmondtam, az indoklásban világossá tesszük. Tehát azt, hogy ne legyen senkinek kétsége afelől, hogy magánlakásba a rendőr nem mehet be. Akkor mehet be, hogyha egyéb törvényi feltételek fennforognak. És akkor azt hiszem, a probléma igazán megnyugtatóan megoldható. Én tehát azt kérem mind a három javaslat esetében, hogy a tisztelt Országgyűlés a kormány eredeti előterjesztését fogadja el. Egyetlen egy kérdésre kell még választ adnom. Nem az egyesülési jogot és nem is csak a gyülekezési jogot érinti, azért hagytam a végére. Engedjék meg, hogy erről még néhány mondatot mondjak. Tegnap fölmerült a kérdés, kifejezetten így: mondjuk meg, mi a jogállam. Milyen kapcsolatban van az alkotmánnyal, milyen kapcsolatban van az alkotmányos jogszabályokkal. Nagyon sokat írtunk már erről, ezért azt gondolom, sokat nem kell róla beszélni, de ha a kérdés fölmerült, akkor kötelességem válaszolni rá. A válaszom a következő: a jogállam olyan állam, amely felépítésében, működésében, az állam és az állampolgár viszonyában alkotmányosn megállapított alapelvekre épülő jogszabályok szerint jár el. Ez a legrövidebb definíció, amit erre adhatok, hozzáteszek még valamit. Azt ugyanis, hogy ez a jogállam nem formai értelemben jogállam, tehát nem úgy, ahogyan némely korábbi német gondolkodók leírták, mondván, hogyha pl. egy jogszabály jogszerűen hozatik meg, akkor az kielégíti a jogállam kritériumát, akármi is a tartalma. Ilyen alapon jogállam lenne akár a Német Nemzeti Szocialista Munkáspárt által vezérelt egykori Harmadik Birodalom is. A lényeg az alkotmányban foglalt elvek érvényesülése az állam felépítésében, működésében és az egész jogrendszerben, amelyet valamilyen független szerv kontrollál. Ez a független szerv a bíróság, ezért próbáltam tegnap olyan határozottan védeni mindenfajta közrehatást a bíróságokra és nagyon sajnálom, hogy ezt a tisztelt Országgyűlés nem fogadta el. A legfontosabb ilyen szervezet az alkotmány-bíróság, amely az állam és a polgárai, a különböző állami szervezetek egymás közötti viszonyában alkotmányos kérdéseket bírálhat el, és ebben dönt a jogszabályok alkotmányosságáról. Ilyen a közigazgatási bíráskodás is, amely lehetővé teszi az állampolgárnak azt, hogy a közigazgatási szervezetek döntései ellen bírósághoz fellebbezhessen. Nagyon röviden ezek a jogállam kritériumai. Világos ebből, hogy mi jogállamra törekszünk. De nem mondhatjuk, hogy most minden vonatkozásban jogállam vagyunk, ez is folyamatban jön létre. Ezért kell módosítani a jelenlegi alkotmányt már most is, és ezért kell új alkotmányt teremtenünk. Ebben a munkában alakítjuk át a jogrendszert, a jogállam kritériumainak megfelelően, és alakítjuk az állam szervezetét is. Majd amikor az interpellációkra, a feltett kérdésekre válaszolok, kénytelen leszek néhány helyen azt mondani, hogy a jelenlegi jogszabályok szerint valami így van — annak ellenére, hogy én is tudom, hogy a jogi megoldás legalábbis problematikus. Ismétlem azonban, a jogállam megteremtése folyamat. Nem ér semmit, ha kijelentjük, hogy holnaptól kezdve jogállam leszünk, ezt kijelenthetjük, mint szándékot, s mindent meg kell tennünk, hogy ezt megvalósítsuk, de a következményeit végig kell vinni a jogrendszeren, s ez időt és sok munkát igényel. Minden erőnk megfeszítésével ezen munkálkodunk, és kérem a tisztelt országgyűlés türelmét ahhoz, hogy ezt megfelelően, valamennyiünk megelégedésére be is fejezhessük. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslat felett. Kérem képviselőtársaimat, szíveskedjenek előkészíteni a 129. számú okmányt, az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának jelentését a gyülekezési jogról, valamint megint szükséges lesz Ballá Eva képviselőtársunk és még tíz képviselő együttes indítványaira.