Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-38

3183 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3184 vaslat feletti szavazás, de ezt megelőzően az igazságügyi miniszter válasza. Kulcsár Kálmánt illeti a szó. DR. KULCSÁR KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés ! Ennek a törvénynek a vitájában viszonylag kevés észrevétel, megjegyzés hangzott el, olyanok azonban, amelyekkel feltétlenül foglalkoznunk kell. Először szeretném jelezni, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság 129-es számú jelentésében foglaltakat a kormány részéről elfogadom. Egyetlen egy pontot vennék ki, azt a pontot, amelyet a bizottság később maga is visszavont. Ez pedig a 4. pont, tehát a 129-es számú jelentés 4. pontjával most már — és erre felhatalmazásom van a bizottságtól — sem a bizottság, sem a kormány nem ért egyet. A törvénytervezet 6. szakasza így minimális módosításokkal az eredeti marad. Ezek a módosítások bennfoglaltatnak egyébként a szövegben. Itt arról van szó, hogy az egyik bekezdésben az ,411 et ve" helyett a „vagy" jelenjen meg és a másik helyen, hogy írásban szükséges beterjeszteni a bejelentési kötelezettséget — ezt pontosítani lehet a szövegből. Ami viszont néhány más javaslatot illet, arra vonatkozóan volnának észrevételeim. Itt is Ballá Éva terjesztett elő pontosan három javaslatot több más képviselőtársa nevében. Ezek közül az első: a törvénytervezet 2. szakaszának 3. bekezdése ne arra utaljon, hogy a gyülekezési jog korlátját jelzi az, hogy valaki mások jogait és szabadságát sérti, hanem az a szöveg szerepeljen, hogy e szabadságok és jogok védelmére vonatkozó büntető jogszabályok jelentik a korlátot. Vagyis olyan jogokat és szabadságokat védjünk a gyülekezési jog korlátjaként, amelyek büntetőjogi védelemben részesülnek, amelyek a Btk-ban vagy valamely más büntető törvényben megjelennek. Azt gondolom, hogy ez az álláspont két okból nem fogadható el azon túl, amit tegnap már az egyéni jogok és szabadságok védelmével kapcsolatosan elmondottam és amit nem szeretnék most megismételni. A két újabb érvem a következő: 1. Ez a megfogalmazás tautológia, vagyis üres megfogalmazás, mert hiszen a gyülekezési jogot eleve korlátozza a bűncselekmény elkövetése. Ha büntetőjogilag védünk valamit, akkor annak megsértése bűncselekmény, s az benne van már a büntető törvényben, ez e törvény alapján már korlátozó elem. Nincs szükség arra, hogy újból büntetőjogilag is megfogalmazzuk, mert ugyanazt mondjuk. Tehát sem többet, sem kevesebbet nem teszünk azzal, hogy ha a Ballá Éva által adott megfogalmazást elfogadjuk, a büntetőjogilag védett egyéni emberi jogok és szabadságok védve vannak e törvény nélkül is. 2. Nem minden jogot és szabadságot véd büntetőjogi törvény, más módon is biztosítják őket. Ilyen például a pihenéshez való jog. Olyan, jogok és szabadságok is vannak, amelyek esetleg szabálysértési védelmet élveznek. A szabálysértés nem büntetőjogi védelem, de mégis véd bizonyos érdekeket. Egy extrém példával hadd jelezzem, mire gondolok. Ha valakik folyamatosan és állandóan tüntetést szerveznek egy meghatározott helyen este 10 órától vagy 11 órától kezdődően, akkor ezzel nyilvánvalóan sértik azoknak az embereknek a pihenéshez való jogát, akik ott laknak. Nyilvánvalóan nem lehet ekkor csupán az egyik fél jogainak védelmére gondolni, s csak a tüntetést, mint jogot biztosítani. Akkor már nemcsak arról van szó, hogy az ott megjelenő embereknek van joga a gyülekezésre, hanem az ott lakóknak is a pihenésre, amelyet ugyancsak az alkotmány biztosít. Ha egyszer vagy kétszer szerveznek egy helyen este tüntetést, akár egymás után való napokon is, ez még nem olyan aránytalan jogsérelem, — ezért próbáltam tegnap beszélni a jogsérelem arányainak problémájáról — amit meg kellene tiltani, de ha folyamatosan, állandóan ott vannak, akkor ez már megtiltható, akár a más helyszínre vagy időre való utalással. És van még néhány ilyen eset, amelyekben részben alkotmány által biztosított jogokról, részben másféle jogszabály biztosította jogokról van szó. Higgyék el, nagyon sokat gondolkodtam azon munkatársaimmal a minisztériumban, hogyan lehet ezt a problémát megoldani. Megnéztük a világ összes elérhető jogi szabályozását. Senki sem tudott mást mondani, mint azt, ami ebben a szövegben szerepel. Itt megint szeretném felhívni a figyelmet: nem lehet csak abból elindulnunk, hogy állandóan bizalmatlanságot tanúsítsunk és — nem szívesen használom ezt a kifejezést, de most hadd mondjam így — a másik fél rosszindulatára, sandaságára próbálunk gondolni akkor, amikor valaminek az elfogadásáról van szó. Ez nem megy egy olyan társadalomban, amely végülis együtt akar működni. Itt az arányok, megegyezések legyenek a kulcsszavak, ebben is és másban is, és próbáljunk bízni egymásban. Azok a hatóságok, amelyek intézkednek egyébként társadalmi kontroll alatt működnek ma már. , A rendőrség döntésével szemben a bírósághoz fordulhatunk a javaslat szerint is. A rendőrség döntése, a legközelebbi alkalommal a parlamentben szóvátehető. Meg lehet támadni, kérdőre lehet vonni a belügyminisztert, a rendőrség eljárása kapcsán, interpellálni lehet hozzá. Tehát nem kontroll nélkül mennek ezek a dolgok. Bízzunk abban, hogy mégis közös a jövőnk, alapvetően közösek a céljaink, együtt kell működnünk, legalább bizonyos fokig. Nem elegendő ebben a viszonyban sem csak az egyik szempontot hangsúlyozni: a társadalmi és jogi háttér egyaránt ezt kívánja és jogilag más megoldást én nem tudok elképzelni. Azt gondolom, hogy tegnap mindezt eléggé világosan elmondottam. A második kérdés. Ballá Éva képviselőnő a törvényjavaslat 6. szakaszához azt kívánja hozzátenni, hogy akkor, ha a rendőrség egyik helyen vagy időben nem tartja alkalmasnak a gyülekezés megszervezését, akkor köteles legyen felajánlani ugyanabban az időben más helyet, vagy ugyanazon a helyen másik időt. Itt megint abból indulnék ki, hogy véleményem szerint ez a találkozó, amely ilyenkor a bejelentő és a bejelentést fogadó szerv között létrejön nem zárul le