Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2825 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2826 eredményezi. Holott ez utóbbiról, ha rövid távú szemléletben értékelném, azt is mondhatnám, hogy ez az 1989. évi költségvetési pozíciót rontó tétel. Csehák elvtársnő, aki a törvényjavaslat előterjesztője, erről az összefüggésről is szól, és mint a szociálpolitika gazdája, természetesen a szociálpolitikai csomagtervet is ismerteti önök előtt. Én csak azt szeretném megerősíteni, hogy 1989-ben a humán célokra tervezett ráfordítások, ha minden egyes nyugdíjasnál, gyermekes családban, vagy egészségügyi, oktatási, közművelődési intézményben a reálértéktartást nem is képesek teljesíteni, de a működőképességet garantálni tudják, s ez a tervezett költségvetési hiány mellett nem kis eredmény. A gazdaság új feltételrendszere kikényszeríti a munkanélküli segély bevezetését. A segélyek forrását a Foglalkoztatási Alapból a költségvetés biztosítja 1989-ben. Természetesen továbbra sem mondunk le arról, hogy a cél nem a segélyezés, hanem a gazdaságos munkahelyteremtés és az átképzés. Mégpedig úgy, hogy a gazdaságot olyan helyzetbe hozzuk, a szabályozással olyan érdekeltséget teremtsünk, amelyben a veszteséges vállalkozások és tevékenységek leépülésével a szerkezetátalakulás, a hatékonyság-javulás is felerősödik. A személyi jövedelemadóról most csak annyit: — egy későbbi napirenden erről lesz még szó —, hogy korábbi ígéretünknek megfelelően a személyi jövedelemadóból 1989-ben az egyes helyi tanácsok olyan arányban részesednek, amilyen arányt képvisel a területeken élők adója az országosan képződött összegből. Mivel ennek szóródására még adatokkal nem rendelkezünk, javasoljuk, hogy az Országgyűlés foglalja törvénybe a tervezett személyi jövedelemadóbevétel 98 százalékos mértékű teljesítésének garanciáját a megyei tanácsok számára. Ugyanakkor javasoljuk azt is, hogy ha 4 százaléknál nagyobb a többlet, azzal az állami költségvetés rendelkezzék. Kérem, hogy az 1989. évi költségvetési törvényjavaslatról való döntésükkor mérlegeljék, hogy az országnak és kormányának a célja nem lehet más, csak a meglévő feszültségek mérséklése, nem pedig azok további növelése. Hiszem, hogy a piaci viszonyokhoz jobban igazodó, hatékonyabb munkával, további áldozatvállalással, a stabilizációt szándékozó közmegegyezéssel nemzetközi fizetőképességünket képesek leszünk megőrizni, a szociálisan lemaradó rétegeknek elfogadható életszínvonalat biztosítani. Ez 1989-ben a stabilizációs program minimális követelményének tekinthető. A bizottsági vitákban gyakorta elhangzott az igény: gyorsítsuk a költségvetési reformot. A kormánynak is ez a szándéka. A költségvetési reform azonban nem vezethető be egyszerre, egy fordulónapon. Megvalósítása már elkezdődött az adóreformmal, a társadalombiztosítás leválasztásával, a támogatáscsökkentési programmal, a költségvetési gazdálkodás kötöttségeinek lényeges csökkentésével. 1990re előkészíthető a tanácsok új gazdálkodási rendje, a szociálpolitika és a lakásgazdálkodás reformja, a költségvetési szervek gazdálkodásának és finanszírozásának új kísérleti rendje. Elengedhetetlen közmegegyezésre jutnunk abban, hogy egyéni, politikai és gazdasági ambíciókon is felülkerekedve képesek legyünk az ország stabilitását segítő, növekvő mértékben saját erőinkre támaszkodó 1989. évi költségvetés kialakítására. Kérem az Országgyűlést, hogy a kormány által beterjesztett 1989. évi költségvetési törvényjavaslatot vitassa meg, majd a javasolt intézkedési változatok közül a legmegfelelőbbet kiválasztva a törvényt fogadja el. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérem azokat a képviselőtársaimat, akik még nem írták alá a jelenléti ívet, tegyenek eleget adminisztrációs kötelezettségeiknek. Egyébként 20 perc szünetet tartunk. {Szünet: 12.43 - Elnök: Vida Miklós) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a Magyar Népköztársaság 1989. évi állami költségvetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Puskás Sándort, a terv- és költségvetési bizottság előadóját illeti a szó. Dr. PUSKÁS SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! A most benyújtott 1989. évi költségvetést is, mint a dolgokat általában, több szempontból folyamatában kell szemlélni. Azáltal, hogy a novemberi ülésszakon a stabilizációs tervet és így annak pénzügyi vetületét jelentő költségvetést is megvitattuk, most úgyszólván másodolvasatban tárgyaljuk a költségvetést. Ma, az 1989. évi költségvetés tárgyalásakor a novemberi ülésszakhoz képest számos olyan ismerettel rendelkezünk, amely a gazdasági helyzetünknek a korábbinál reálisabb megítélésére nyújt lehetőséget. A felismerések azonban nem könnyítik meg sem a kormány, sem a képviselők döntéseit. Csak a legfontosabbat kiemelve; az év végéhez közeledve pontosabban becsülhető az 1988. évi költségvetés hiánya, ami ötmilliárddal több annál, mint amiről novemberben tárgyaltunk és több annál a tartalék-felhasználásnál is, mint amire az országgyűlés a kormányt felhatalmazta. Tisztelt Országgyűlés! Előrehaladásunk fontos útjelzőjének tekinthetjük, hogy a parlament a stabilizációs program első évének tapasztalatait áttekintve határozatával kétségtelenné tette a járható utat. A jelentős kockázatot is tartalmazó gazdaságstabilizálási változatot elfogadva, annak gyorsítása mellett döntött, a reform meghatározó lépéseinek már 1990-ben történő bevezetésével. A stabilizációs terv novemberi tárgyalása során sikerült a közvélemény számára is világosabbá tenni gazdasági realitásainkat. Nélkülözhetetlennek tartjuk a nyilvánosság fokozását, mert éneikül a stabilizáció sikeréhez szükséges áldozatokat sem a vállalkozók, sem a lakosság nem viseli el. A képviselő is csak akkor lehet a jó törvények alkotója, ha konkrét ismereteken alapuló szándékait kifejező polgárok nevében tud szólni.