Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-37
3159 Az Országgyűlés 3 7. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3160 illetve másfél százalék az új alkotmány, majd ezután a párttörvény meghozatalát tartja jó sorrendnek. Volt olyan vélemény is, hogy maga az új alkotmány tartalmazza az erre vonatkozó szabályozásokat. S most legyen szabad az ezzel kapcsolatos vélemények közül néhányat idéznem, hangot adva természetesen a kisebbség véleményének is. Természetesen nem mind a 2.600 valahány véleményből szeretnék idézni, ebből egy-két jellemző véleménynek szeretnék itt hangot adni. Tehát, ötven éves ügyvéd: „a politikai pártokra az egyesülésről szóló törvény rendelkezései vonatkozzanak. Szükségtelen külön párttörvény létrehozása, hisz a politikai párt az egyesülés egyik formája, tagsággal, meghatározott szervezeti és működési feltételek között, valamilyen cél elérése érdekében tevékenykedik. Különbség a többi egyesüléstől céljában van, mely szerint hatalomra törekszik. A tevékenységét az alkotmány keretei között végzi, márpedig csak így végezheti, szükségtelen létesítésének és működésének külön szabályozása." Betanított kőműves: „Értelmes emberek egyetértés eseténi szerveződése, a haladás szolgálata alapvető emberi jog, amit az alkotmány pár szóval biztosíthat. Ezt törvénnyel csak hatalomféltő emberek szabályoznák, de nagyon!" Lakóterületi párttitkár: „Álláspontom, hogy az egyesülésről szóló törvény rendelkezései a politikai pártok létrehozásának és működtetésének részletes szabályait ne tartalmazzák. Utalás történjen csak benne, hogy ezekre külön törvény rendelkezései az irányadóak." Negyvenkét éves vegyész: „Szükségesnek tartom a párttörvényt és például a szakszervezeti törvényt is, de nem külön, hanem az egyesülési törvényben, ahhoz kapcsolódóan és egyidőben törvényerőre léptetni. E törvények megalkotásával, törvényerőre emelésével nem sürget annyira az idő, hogy új alkotmány elfogadása előtt meg kellene ezeket tenni." Tsz-tag, rokkant-nyugdíjas: „A polikai pártok amint tapasztaljuk - legálisan, vagy illegálisan úgyis megalakulnak. Éppen ezért utat engedni tanácsos, de a közvélemény keretén belül működjenek." Középiskolai tanár: „Úgy gondolom, tisztességesebb lenne a társadalomban érlelődő igényeknek megfelelően olyan egyesülési törvényt kikényszeríteni, amely tartalmazná a politikai pártok létrehozásának jogi garanciáit is. Az egyesülési törvény része lehetne a készülő alkotmánynak és így a pártalapítás joga is hosszabb távra fogalmazódna meg." Talán e véleményekből is kitűnik, hogy vannak, akik a többpártrendszer kialakulását e törvénytervezettől vélik. Ez politikai kérdés, és nyilvánvalóan nem e törvénytől várható, hogy ezt megindítja, illetve befolyásolja — hasonlóképpen, mint ahogy ezt például legutóbb a műszaki fejlesztési törvény vitájában is hallhattuk: hogy tudniillik nem maga a törvény az, ami a benne, foglalt lehetőségekkel már jelenti is a folyamatok beindulását, ez csak lehetőséget teremthet, és ha úgy tetszik: a többi már nem a törvény dolga. Visszatérve az egy-, illetve többpártrendszer dilemmájára, felmerül az a kérdés, hogy egyik vagy másik rejtheti-e magában az anarchia veszélyét? Nos, lássuk, hogyan vélekedik erről például egy nyugdíjas jogász. Azt kérdezi, hogy ma Magyarországon van-e reális veszélye az anarchiának? - Van-e amiatt, hogy több párt megjelenése ezt idézheti elő? - Válaszom az, hogy a többpártrendszer jelenléte ma sem hordozza az anarchia lehetőségét, sokkal inkább az egypártrendszer termeli napról napra ezt a veszélyt, minthogy Magyarországon az elmúlt 40 év alatt éppen az egypártrendszerből kialakult hatalmi túltengés felemésztette a társadalom pozitív erőit és azt a társadalmi energiát, amely nélkül nincs nemzeti-társadalmi továbbfejlődés! Ha meg nem tud indulni nagyon gyorsan egy újratermelődési, politikai és gazdasági - egyaránt és együtt! — kibontakozási folyamat, akkor hatalmi vákuum állapota áll elő, és ez feltétlenül anarchiába torkollik. Vagy: új pártok kialakulása nem vezethet anarchiába, éppen ellenkezőleg az új pártok a törvények adta lehetőségekkel és természetesen a törvényes keretek között történő működésükkel biztosíthatják, illetve elősegíthetik az ország gazdasági, társadalmi és ideológiai arculatának helyes kialakulását. Egy közgazdász véleménye szerint:új pártok kialakulása esetén nem tartjuk reális veszélynek anarchia létrejöttét, sőt ellenkezőleg esetleg illegális szervezkedések nagyobb veszélyt jelenthetnek a törvényes renddel szemben. S végül még egy vélemény: „egy társadalomban az anarchia nem a pártok létén, vagy nemlétén múlik, hanem azon, hogy az egyes csoportok, az egyes emberek érdeke, vagy érdektelensége mit hoz a felszínre! A társadalom egésze fejlődőképes-e vagy sem? ezen múlik minden! Az érdekellentétek törvényes, parlamentáris keretek közti kezelése, tartása sem az érdekcsoportok formáján, hanem a politizálás kultúráján múlik ! A formai keretek legdemokratikusabb kialakítása szükséges, és minimális feltétele annak, hogy a politikai döntések történelmi távlatban is várhatóan helyesek legyenek, a rossz döntés viszont nem a demokrácia hibája, hanem a politika kockázata." Döntés előtt állunk most is, aminek politikai kockázata is van! Az egyesülési törvény kapcsán kialakult a vita, hogy egy-, vagy többpártrendszer keretiéin belül gondolkodunk a jövőben? De vitatott kérdés lehet-e az, hogy léteznek ma a társadalomban egy érdekkör alapján, ezt megnevezve és képviselve olyan politikai közösségek, amelyek a politikai tagoltság részévé válva valamilyen politikai alternatívát fejeznek ki? Ezek létezése, működése ma — úgy gondolom — nem vitatható, s tartalmában ezt kimerítő szervezeteket minősíti politikai párttá. Lehet, hogy ez így túlzottan elméletinek tűnik, de a többpártrendszer körüli vita is elméleti, hiszen gyakorlatilag ma mi is történik? Még arról folyik a vita, hogy egy- vagy többpártrendszer működésével képzeljük a szocializmus építését, vagy állásfoglalások születnek arról, hogy a többpárt működését indokolt-