Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

3161 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3162 nak, szükségesnek tartják, — például a szegedi KISZ küldöttértekezlet, — vagy pártok megalakítási szándékáról, sőt működéséről szerezhetünk tudomást. Tehát ez a kérdés — nem kérdés, ezt a stádiumot már túlhaladta! Ezek után úgy gondolom, feladatunk az kell, hogy legyen: hogy biztosítsuk a feltételeket ahhoz, hogy a társadalomban meglévő ilyen irányú törekvések úgy bontakozhassanak ki, hogy az az ország stabilitását, politikai, gazdasági fejlődését eredményezze, de demokratikus keretek között ! Ezért támogatom, hogy az egyesülési törvény 4. szakaszának (2) bekezdése maradjon el. A működőképes, demokratikus struktúra kialakítása, a politikai rendszer reformja csak egy békés átmeneti időszak következménye lehet, s ez mindannyiunk érdeke. Tekintettel arra, hogy a struktúra-átalakító gyors átmenet minden társadalom életében a legkritikusabb időszak, hogy a társadalomban egyre mélyülő bizalmi válság tapasztalható, és ezért ez tovább el nem odázható, szükségesnek tartom az átmeneti időszak politikai programjának kidolgozását, elkerülve ezzel egy politikai robbanás esetleges veszélyét! Az egyesülési törvény kapcsán a pártok megalakulására, működésére vonatkozó szabályok helyét illetően magam is állástfoglaltam. S miután a kimondott, vagy ki nem mondott kérdésekre ki-ki megadta a választ, átgondolt, előrelátó felelősséggel, természetesen az általunk képviseltek véleményének figyelembevételével, a vita lezárását, és ezáltal a lehetőségek, feltételek megteremtését az Országgyűlés bölcs döntésére bízom, hiszen a lehetőségek megteremtése, a feltételek alakítása mindennemű politizálás egyik legfőbb feladata! — Köszönöm megtisztelő figyelmüket .(Taps.) ELNÖK: Dr. Czoma László képviselőtársunk felszólalása következik, a Zala megyei 5. választókerületből. DR. CZOMA LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A jogállamiság megteremtéséért két fontos törvényjavaslatról folytatunk ma vitát, amely vita már fél éve zajlik a magyar társadalomban. A vita folyamatában közelebb kerültek egymáshoz a nézetek, mégis úgy vélem, hogy a törvény megszavazásával sem jut minden nyugvópontra, annak ellenére, hogy a mai magyar társadalom hosszú fejlődési szakaszában e két törvény kapott először igazán teljeskörű nyilvánosságot. A vitában megfogalmazott álláspontok szinte mindegyikéről kijelenthető, hogy bizonyos értelemben elfogultságot, és ugyanakkor riadalmat is magukban foglalnak. Ez a kettősség egyaránt jellemzi a kapukat túlságosan tágranyitni akaró és a szűkmarkú, az úgynevezett engedményekbe csak kényszerűségből belemenők nézetét. A beterjesztett törvényjavaslatokkal kapcsolatban — sajnos — azt kell mondani, hogy megannyi passzusában tetten érhető bizonyos félelem, ami miatt kimondva, vagy kimondatlanul kettős mércével mér a javaslattevő. A törvényjavaslat nem rendelkezik egységes kritériumok alapján minden társadalmi szervezetről, amikor egyeseket kivon a szabályozás alól. Az országos vitában sokhelyütt és nem egyszer megfogalmazódott az a kívánság, hogy ebben az egyesülési törvényben szabályozzuk a pártok működését, ne alkossunk külön úgynevezett párttörvényt, vagy regisztrációs törvényt. A tervezet azt javasolja, hogy a majdani külön törvény rendelkezzék a pártkérdésről. Történik ez azon sokat hangoztatott értékelés ellenére, amely szerint a politikai pártnak a többi társadalmi szervezet közül való kiemelése, külön törvényben történő szabályozása vagy indokolatlan, vagy jogtalan! Indokolatlan akkor, ha a különtörvény formális jelentőségű, de kérdem én: mondhatja-e itt valaki, hogy a Ház előtt lévő javaslat formális jelentőségű? Jogtalan viszont akkor, ha a különtörvény az egyéb társadalmi szervezetekkel szemben külön megszorításokat is tartalmaz. Ha a tervezet most mégis külön törvényt javasol, akkor ennek más oka lehet és van. Nem tudom, bizonyosak lehetünk-e abban, hogy a majdani külön törvény az itt és most szükséges mértékűnek ítélt korlátokat azzal az egyetlen politikai párttal kapcsolatban is felállítja-e? Az alulról építkező társadalom valamennyi alapegysége csak egységes normatívák és elbírálás alapján működhetnek egészségesen. Csak ennek tudatában és ezeket feltételezve szavazhatunk az előterjesztett törvényjavaslatra, annál is inkább, mert keserű tapasztalatokat szereztünk már a múltban arról, hogy hova vezet, mit eredményez a különös kiváltságokat és státuszt élvező, szinte törvényen kívüli szervezet. Tehát nemcsak a jogokat, hanem a korlátokat is egységesen kell kijelölni. Élek a gyanúperrel, hogy az előterjesztett törvényjavaslatok nem bánnak szűkmarkúan a korlátokkal. E mögött is egyfajta túlzó és indokolatlan, régimódi társadalmi reflex húzódik meg. Bizonyára ezzel magyarázható, hogy ilyen terjedelmesre sikeredett a törvényjavaslat. A viták során szóbakerült: kell-e vagy sem végrehajtási jogszabályt alkotni? Az élet, mintha eldöntötte volna már a vitát, hiszen az előttünk fekvő törvényjavaslat oly mértékben részletező, hogy nyugodtan tekinthetjük törvénynek és egyúttal végrehajtási utasításnak is. Tulajdonképpen ez egyféle kritikája is a törvénytervezetnek. Hiszen a részletező, túlszabályozó körülírások, amelyek némelykor még a törvény szellemével is ellentmondásba kerülnek, olyan felfogást képviselnek, mintha a meglévő és a majdani egyesületek egyfajta fiókintézményei lennének a szocializmus eddig kiépült ilyen-olyan intézményeinek, üyképpen nem számol azzal, hogy a mai magyar társadalomban egyaránt léteznek marxista, nem-marxista, idealista világnézetet valló felfogások és intézmények. Itt van a törvénytervezetnek néhány olyan alapvető formulája, mint — idézem — : ,,a demokratikus önkormányzati elven alapuló működés" vagy az „önkormányzattal rendelkező szervezet". És lám, még ezek az egyébként egyértelműen pozitívnak tekintett elvek sem