Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

3157 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3158 egy politikai pártot egyforma szabályozással, azonos rendező elvek alapján létrehozni? Meggyőződésem, hogy hazánk lakossága többségének a véleményével egyezik az óhaj, hogy csak olyan politikai szerveződésnek van létjogosultsága, amelyet deklarált elveiben és főleg gyakorlatában a szocialista alkotmányosság jellemez. Azt, hogy mi szocialista és mi nem, az új alkotmányban kell rögzíteni. Természetesen nem definícióra gondolok. Itt kell megfogalmazni a szocializmus, a szocialista társadalmi rend modern, tudományosan megalapozott koncepcióját, amihez lehet ragaszkodni a jogalkalmazóknak, ami befolyásolja, eligazítja a politika színpadára lépni akarókat. Javaslom tehát, gyorsítsuk meg az új alkotmány és a párttörvény létrehozására irányuló tevékenységünket és a Központi Bizottság állásfoglalása alapján mondjuk meg annak befejezési határidejét. Feltétlenül emelné az országgyűlés tekintélyét, ha az új alkotmányt a Tisztelt Ház megtárgyalná, véleményezné, de azt törvényerőre népszavazás emelné. A nemsokára parlament elé kerülő, a népszavazásról szóló törvény alapján elsőként új alkotmányunk elfogadásáról döntsön népszavazás. Javaslom, fejezzük így ki a népszuverenitás iránti tiszteletünket, amelynek — mostanában gyakran és nem mindig hátsó szándék nélkül — bírált megtestesítői vagyunk. Köszönöm szépen szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Bödőné Rózsa Edit képviselőtársunk felszólalása következik a Csongrád megyei 3. számú választókerületből. BÖDŐNÉ RÓZSA EDIT: Tisztelt Országgyűlés! Az egyesülési törvénytervezet vitájához kértem szót, és ebben a vitában véleményem remélem nem fog elzúgni más képviselőtársaim véleménye mellett, mert úgy tűnik, hogy László Béla képviselőtársam fölszólalására talán itt válaszolni tudok én is, választópolgáraim véleményeinek tolmácsolásával. A vitában teljesen új gondolatoknak hangot adni nem tudok, kérem, tiszteljenek meg türelmükkel, hogy egy másfajta megközelítésben fejthessem ki véleményemet egy, a törvényben még meglévő ellentmondásról többek között. A tervezetben meglévő ellentmondás feloldásához szeretnék hozzájárulni, úgy, hogy választóim egy részének ehhez kapcsolódó véleményét is tolmácsolnám. Hangot adnék olyan válemenyeknek is, amik sajnos jellemzőek lehetnek a politikai helyzet megítélésére, a közhangulatra. Bár hozzátenném, hogy ezek a vélemények még az új áremelés előtt érkeztek meg, s így megkímélem Önöket attól, hogy ezeknek a véleményeknek, esetleg füttyel tarkítva kellene itt most hangot adnom. Szeretnék és beszélnék a törvénytervezettel összefüggésben az anarchiától való félelemről is, de nézzük sorjában. Egy demokratikus társadalom erős bástyáinak felépítéséhez az első alaptéglákat rakta le az ország, amikor csatlakozott az emberi jogok egyezségokmányához, majd annak fakultatív jegyzőkönyvéhez, s talán erre az első ráépülő elem lehet e két törvénytervezet, melynek szoros kötődését a társadalom, az állampolgárok erre irányuló igénye és ennek figyelembe vétele is biztosíthatja. Csak megerősíthetem, hogy a törvénytervezetek az első változathoz képest mondhatni egy más szemleletet is tükröző új tervezetként kerültek az országgyűlés elé. Óriási jelentőségű ez számomra többek között azért is, mert a döntéshozók e viták figyelemmel kísérésével muníciót kaphattak felelősségteljes munkájukhoz. Remélem, hogy ez a törvényelőkészítési folyamat a jövőben természetessé válik. Tehát a társadalmi vita hasznosítása előnyére vált a két törvénytervezetnek, bár sajnálom, hogy erről a vitában is véleményt mondók, hasonló módon, mint a két javaslat megismerése, már nem szerezhettek tudomást. Fontos volt azért is a társadalmi vita, s egyben jó alkalmat is kínált ahhoz, hogy a jövőnk kialakításához tevőlegesen is hozzájárulni kívánó állampolgárok a vita kapcsán kifejtsék véleményüket a múlt és jövő összefüggéseiről, a jelen helyzet ellentmondásairól, az ebből adódó bizonytalanságról. Tehát, hogy a múlt hibás, megkérdőjelezhető döntéseit, döntésmechanizmusát elkerülhessük, a jelenben szükséges garanciák intézményesülése nem várathat magára sokáig. Erre egyik garancia lehet az egyesülési törvény, amiben egy ellentmondás mégis helyet kapott. És most erről az ellentmondásos helyzetről. Míg a második szakasz első bekezdése az egyesülési törvényben deklarálja, nagyon helyesen, hogy magánszemélyek, jogi személyek, valamint ezek jogi személyességgel nem rendelkező szervezetei, szakszervezetek, tömegmozgalmak, érdekképviseleti szervezetek egyesületet, valamint pártot hozhatnak létre és működtethetnek, addig a negyedik szakasz második bekezdése szerint a politikai pártok megalakulására, nyilvántartásba vételére, felügyeletére, valamint megszűnésére egy külön törvény szabályai vonatkoznának. Ebből következik, hogy a tervezetben az erre vonatkozó szabályok nem értelmezhetők a pártokra. Míg tehát ez a törvény egyfelől engedélyezi a pártok alakulását, működését, másfelől meggátolja. És ez ugye ellentmondás. S most kérdés az, hogy a politikai pártra vonatkozó garanciális szabályokat mi tartalmazza, az egyesülési törvény, a párttörvény, az alkotmány, vagy esetleg valami más? E kérdés eldöntésére szabadjon választóim e kérdésre vonatkozó véleményeiből idéznem, s talán a vita eldöntéséhez ezzel is hozzájárulnom. Arra a kérdésre, hogy szükséges-e, hogy az egyesülési törvény tartalmazza a politikai pártokra vonatkozó rendelkezéseket, 2.694 választ kaptam öt nap alatt, írásban. Ebből 89 százalék igennel válaszolt, tehát, hogy az egyesülési törvény tartalmazza az erre vonatkozó szabályozásokat, 11 százalék pedig nemmel, míg egy külön párttörvény meghozatalát 2.681 válaszadóból 12 százalék szükségesnek, 88 százalék szükségtelennek ítélte meg. Közel egy százalék véleménye, hogy ne szerepeljen az egyesülési törvényben, de külön párttörvény megalkotásával sem ért egyet. S közel egy százalék szükségesnek tartja mindkettőt,