Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

3149 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3150 nyék nyilvánításától felpezsdült társadalmi, politikai élet? Nekünk nem térkép e táj, nekünk szülőhazánk, s mi a hazáért, a népért, magunkért aggódunk, és nem pozíciókért harcolunk. Mi is sorolhatnánk jogos igényeinket, elvárásainkat, munkánkat nehezítő körülményeket. Tüntethetnénk, szervezkedhetnénk, sztrájkolhatnánk, alakíthatnánk társaságokat, egyesületeket, csoportokat: és ezzel mennyire lenne jobb a helyzet? Ha lesz bátorsága hozzá, mondták, közölték: ke kevesebb szócséplést, és több munkát és vegyék már emberszámba az embert, döntsék el már végre, hogy mit akarnak ott a parlamentben vagy azon felül. Éppen itt az ideje annak, hogy a népszuverenitás legfelsőbb szerve, az állampolgárok érdekét képviselő parlament tudjon is érdeket, vagy érdekeket képviselve ügy dönteni, hogy az egyszerű ember is megértse, mit fejeznek ki a maguk által hozott rendelkezések, törvények. Halljuk mostanában, hogy egyetlen igazán fontos alaptörvény van csak, az alkotmány, ez mindent kifejezhet. Akkor, ha ez igaz, miért ez a sok vita, újabb és újabb törvény, amit alighogy meghoznak, már meg is változtatnak. Próbálják már meg egyértelműen, világosan kifejezni mondanivalójukat, és használjanak olyan szavakat, kifejezéseket, amit mi is megértünk. Nos, hála a hírközlő szervek születőben lévő nyitottságának, remélem, eljut hozzájuk, hogy észrevételeiket, véleményeiket, javaslataikat közvetítettem. flyen élmények birtokában a feltett kérdéseken gondolkodva arra is választ kerestem magamban, hogy hirtelen miért tört fel ilyen elemi erővel az igény a gyülekezésre, az egyesülésre. Rövid idő alatt miért alakult meg ennyi kör, klub, csoport, társaság, egyesület? Egyáltalán: miért nem tudták kielégítem az igényeket a meglévő mozgalmak, szervezetek, szövetségek? Csak például, ha a Hazafias Népfrontot veszem alapul, mint mozgalmat, akkor azt is fel kell tennem kérdésként, hogy e mozgalom miért nem tudta egy frontba tömöríteni a népért, a hazáért igazán tenni akaró embereket. Vagy talán tudta? Itt nincsen egyetlen képviselő sem, aki 1985-ben ne írta volna alá velem együtt, hogy elfogadja a népfront nemzeti programját. És ebből vajon mennyit valósítottunk meg? Kinek-kinek a lelkhsmeretére bízom a kérdés eldöntését, vagy hogy egyáltalán jó volt-e a program. Vajon a törvényekből, a paragrafusokból mennyit és mit fogad el az állampolgár, milyen az érdeklődése? Valóban ennyire élénk és pezsgő a társadalmi élet, a változtatási szándék, a hazáért, a népért érzett felelősség? Vagy milyen programok, célkitűzések között találnak tömegbázist maguknak a különböző szervezkedések? És ezek megvalósítását mennyire biztosítja a meglévő alkotmány, és mennyire akadályozzák a jelen törvények? Ebben az ellentmondásos történelmi, társadalmi helyzetben joggal és jogosan merül fel az igény, hogy széles körben kerülnek megvitatásra a parlament elé kerülő törvénytervezetek. Ezért üdvözöltük örömmel, hogy neves jogtudósok bevonásával új alkotmányt készítenek elő. így tehát jogos a most felmerült kérdés megvitatása, hogy mi legyen az elsődleges, az alaptörvény, az alkotmány, vagy az állandó változásoknak kitett törvény, törvények, mint például a mostani is. Tisztelt Képviselőtársaim! A továbbiakban szeretnék szólni a most előterjesztett törvénytervezetekről. Megjegyezni kívánom, hogy egyetértek a Hazafias Népfront által beterjesztett állásfoglalással, hiszen ebben megyénk lakosságának észrevétele és javaslata is benne foglaltatik. Szeretném megköszönni a különböző szervezetek, körök, mozgalmak e témával kapcsolatos, hozzánk küldött javaslatait is. Nem vagyok jogász. Ezért nem is jog-, jogszerkesztési szempontból szeretnék a napirenden lévő tervezetekhez hozzászólni. Bár természetesen ezzel kapcsolatosan is vannak észrevételeim. Mint például a következők: Bár miniszterelnök elvtárs megnyugtatott, mégis azt kell mondanom, hogy ezek a törvénytervezetek részben túl általános jellegű megfogalmazásokat tartalmaznak, részben pedig, ami az eljárási szabályokat illeti, túlságosan is részletezőek, illetve egyesek más jogágakra tartoznak. Sok esetben használnak meghatározatlan, nehezen értelmezhető jogfogalmakat. Az is előfordul, hogy egyes rendelkezések egymásnak ellentmondó szövegezésben jelennek meg. E jogszabályi hiányosságok azonban többségünkben mindanynyiunk által ismertek, egyrészt a mostani tájékoztatás alapján, másrészt a tömegkommunikációs eszközök révén. A paragrafusok szűk kritkája helyett én most másra szeretném a figyelmet irányítani. Arra a történelmileg is alátámasztott igazságra, hogy a társadalmi mozgásból adódó, alulról jövő kezdeményezéseket nem lehet palackba zárni, mert úgy is kitörnek. Ugyanakkor össze is kell fogni, és mederbe is kell terelni ezeket a kezdeményezéseket, mert különben parttalanná válnak. No de miért nem törtek ki eddig? — érveltem magamnak. Válaszom csak az lehetett, hogy nem engedtük. No de kik? Az én sokat megért korosztályom tagjai, akik közül sokan vagyunk itt, és az országban sokfelé? Hittek abban, hogy a parlament és a kormány hazát, népet, állampolgárt képvisel és szolgál. Szavai igazak, s valóban az alkotmány szellemében hozott törvények, rendeletek az emberek boldogulását, az állampolgárok javát, felemelkedését szolgálják. Mi adhatott alapot ehhez? A bizalom. Nem voltak kétségeink? De igen. De még mindig több volt a bizalom és a hit, mint a kétely. Ránk minden másként hatott. Ilyen előzmények után jött egy keserves felébredés, egy szörnyű, nyomasztó felismerés, semmi sem igaz? Minden hibás volt, ami eddig történt? Az Alkotmány paragrafusait is másként értelmezi és fogadja el az állampolgár, mint az állam? De ki az állam? A törvények és rendeletek nem értünk, hanem ellenünk hatnak? Ez a felismerés az én korosztályom számára is borzasztó volt, de méginkább szörnyű lehet a ma ifjúságának. Azoknak, akik hittek nekünk és nem hisznek ma senkinek. Akik megkérdőjeleznek, tagadnak mindent. Akik nem kapnak egyértelmű válaszokat, akiknek nem elég, hogy beismerjük: sajnos, tévedtünk. Hit