Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

3143 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3144 tünkben keltettek osztatlan lelkesedést, mutattak követendő példát fiataljainknak, adtak ízelítőt a világszintű sikerekből. Ezt azonban a kelleténél is hamarabb elfelejtettük, pedig - tisztelt képviselőtársaim manapság minden sikert ajánlatos megbecsülni. Mi marad helyette? Marad helyette a közvéleményben a sport árnyoldala és az olyan egyre aggasztóbb jelenségek, mint a szakosztályok megszüntetése, a sportegyesületek feloszlása, s ami ezzel együtt jár: a fiatalok szélnek eresztése, sportolási lehetőségeik radikális beszűkülése. Sportegyesületeink egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, filléres-forintos gondokkal küszködnek. Az állam támogatása mind a központi, mind a tanácsi költségvetési nehézségek miatt érthetően csökken. A vállalati-gazdálkodó szervezeti támogatás a központi elvonások mértékének növelésével arányosan szintén kevesebb lesz. Ha pedig a sportegyesületek alaptevékenységük fenntartása érdekében szükségszerűen vállalkozásba fognak, az állam ugyanúgy kezeli őket, mint más gazdálkodó szervet és bevételeik jelentős részét elvonja, — azt hiszem — hovatovább a sportegyesületeknek azzal kell foglalkozni, hogy pénzt termeljenek, a sport csak másodlagos tevékenységgé válik. A sport világában elfoglalt pozíciónk, megítélésünk — úgy érzem — ezt nem engedheti meg. őszintén remélem, hogy nem ez a célja az államnak. Azt a közvetett támogatást, amelyet az állam a sportegyesületeknek kedvezményekben nyújthat, nem lenne szabad megszüntetni. Olyan gazdálkodási szabályokra lenne szükség, amelyek a gazdálkodó szerveket érdekeltté tennék a sport támogatásában, korrekt üzleti kapcsolatok kialakításában, a sportegyesületekben pedig lehetővé tenné a vállalkozásaikból származó nyereségüknek a sporttevékenységre való fordítását, tehát „nonprofit"-elvet működtethetnének. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző ülésszakon ezért szálltam síkra, ezért szóltam, és ez ügyben szembenálló képviselőtársam akkor lélektani huszárvágással nyert. Ezek után javasolom feloldani a sportegyesületekre vonatkozó korlátokat, hiszen az eddigi korlátok termelték azokat a negatív jelenségeket, amelyeket napjainkban tapasztalhatunk. A felülről, közvetlen irányítás végett alakultak így a dolgok, nem engedve a demokratikus önszerveződő lehetőségek kibontakozását. Miután a törvényjavaslat azt tartalmazza, hogy a társadalmi szervezetek gazdálkodásával kapcsolatos szabályokat a Minisztertanács alapítja meg, a sportegyesületek gazdálkodása tekintetében a fenti elvek figyelembe vételét tartom szükségesnek. Kérem, hogy ennek a rendeletnek a tervezetét a kormány mutassa be az Ifjúsági és Sportbizottságnak. Tisztelt Országgyűlés! Elfogadva azt az elvet, hogy a jelenlegi törvényjavaslat nem szervezeteket, hanem egy alapvető emberi jogot kíván szabályozni, a törvényjavaslattal általánosságban egyetértek. Sajnálom ugyanakkor - és hosszabb távon nem is vélem tarthatónak —, hogy az egyesületek túlnyomó többségét kitevő sportegyesületek sajátosságai, így tevékenységük nemzetközi összefüggései, egymással való együttműködésük, versenyzésük, gazdálkodásuk, az állammal való kapcsolatuk a törvényben nem kaptak helyet. Külön problémát vet fel a különböző sportszövetségek helyzete. Az olyan szakági szövetségek, mint a Magyar Atlétikai Szövetség — és még sorolhatnám —, ma még beékelődnek az államigazgatásba, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal részei, vagy önálló költségvetési szervek, mint a Magyar Labdarugó Szövetség. Ez a helyzet rendellenes, a sportszövetségeknek társadalmi alapon, önkormányzati és demokratikus jelleggel önállósulniuk kell. Ugyanakkor az egyesülési törvény szabályai ezekre a jövőben létrejövő sportszövetségekre nem megfelelőek. Hiszen ezek bizonyos mértékben kényszertársulási jellegűek, és felügyeleti úton a sportszakhatósági szempontokat is érvényesíteni kell, ezeket a funkciókat a bíróság nem láthatja el. A törvényjavaslat 25. §-a erre a problémára nem ad megoldást, mert csak a törvény hatályba lépése előtti jogszabályok által létrehozott szervezetekre vonatkozik. Megemlítem, hogy Bodonyi Csaba képviselőtársam felvetésére Németh Miklós miniszterelnök is elismerte az építészeti és más hasonló kamarák létrehozásának megalapozottságát. De ezek nem lesznek sem az egyesülési, sem a társasági törvény hatálya alá vonhatók, így joghézag keletkezik. Mindezt csak azért hangsúlyozom, hogy aláhúzzam: a sportszövetségek problémái rokonjellegűek más kényszertársulási elemeket is magukba foglaló kamarákéval, szövetségekével. Ez pedig törvényes szabályozást kíván. Ha a társasági törvény kivehette hatálya alól a speciális jellegük folytán az ügyvédi, vagy a gépjárművezetői munkaközösségeket, aligha hiszem, hogy hasonló lehetőség nem adható a speciális társadalmi szerveződések számára. Erre azonban az egyesülési jogról szóló törvényben meg kell adni a törvényes felhatalmazást. Végül mielőbb szükségesnek tartom egy sporttörvény megalkotását. Megítélésem szerint erre már ebben az évben, 1989-ben sor kerülhetne. Ez a törvény lenne hivatott rendezni az állam feladatvállalását a sportban, az állam és a társadalmi jellegű sportszervezetek közötti munkamegosztást, a sport állami irányításának rendjét, a sportszervezetek szerepét, működését, egymással való kapcsolatukat. Ezért befejezésül javasolom elsőként: a társadalmi szervezetek gazdálkodásának szabályozása során a kormány a kifejtettek szerint vegye figyelembe a sportegyesületek sajátosságait. Másodszor: A sportági szakszövetségek tevékenységére, szerveztére és működésére külön törvényerejű rendeletet adjanak ki. Harmadszor: a Minisztertanács vizsgálja meg a sporttörvény megalakításának lehetőségét. Kérem ezért, hogy a törvényjavaslatba kerüljön be egy olyan paragrafus, amely szerint felhatalmazást kap az Elnöki Tanács, hogy a sportszövetségek sajátos jogállását törvényerejű rendeletben szabályozza. Az Országgyűlés pedig kötelezze a kormányt, hogy a törvény tervezetét 1989 április 30-ig dolgozza ki és az Országgyűlés Ifjúsági és Sportbizottságának megvitatása után legkésőbb 1989. július elsejéig terjessze az Elnöki Tanács elé.