Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

3141 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3142 it és társadalmi vitára bocsátja. A sajtóban megjelenik a tervezet. Kiderül, hogy ez a kis járművecske egy igazi, totyogó kelet-európai monstrum jókora súlytöbblettel, fölösleges szelepekkel és díszlécekkel, minden keréken két fékkel. A társadalmi vita során a különböző fórumok aztán ízekre szedik, az alkatrészek felét kidobálják, leszedik a fékeket. Sajnos, még nekünk is marad munkánk vele bőven. Úgy gondolom, hogy több bátorságra, igazi reformhajlandóságra lenne szükség, mert ez a gyakorlat sem a Központi Bizottságnak, sem a törvényelőkészítőknek nem növeli a tekintélyét. Tisztelt Képviselőtársaim! A következő években a politikai harcot új vértezettél, merőben más körülmények között, élesen megvilágított közéleti porondon kell megvívnunk. Helyzetünk nem könnyű. Ellenfeleink frissek, pirospozsgásak, nemrég születtek, ők igazán tabula rasa-val indulhatnak. Mi pedig koloncként hurcoljuk a múlt hibáit és bűneit. Igen, bűneit, amelyeket szemérmesen hibáknak, a finomabb lelkek hiányosságoknak szoktak nevezni. Minél tovább rázzuk a legújabbkori történelmünk pokoli bugyrait, elrémülve látjuk, hogy éltetőnek vélt gyökereinken jellemfogyatékosok, verőlegények, óriás bőrbe bújt törpék és politikai kannibálok kapaszkodnak. Hiába határoltuk el magunkat a múlt bűneitől újra és újra, az ellenőrzésre és a hatalom fékentartására hivatott testületek szemeláttára vidéki csák-máték, türelmünket és gyomrunkat próbára tevő újmódi dzsentrik bukkantak elő. Csoda-e, hogy a tömegek hite, bizalma, együttműködési készsége megrendült? Csodálkozhatunk-e, hogy a társadalmi vitákban az apatikus, reményvesztett párttagság alig vesz részt? Csoda-e, hogy még a párt tagjai is az alternatív csoportokban, a születő demokratikus pártokban látják az ellenőrzésnek, a közmorál védelmének, a hatalom korlátozásának lehetőségét? Nem kisstílű akadályokat kell lerakni a társadalmi mozgalmak lába elé; — ezzel csak magunkat alázzuk meg, — hanem alkalmassá kell tenni a pártot, hogy egyenrangú politikai szervezetek között becsületes vitában, tisztességes eszközökkel harcolja ki az igazát. A hatalom tartósan azoké lesz, akik a szellem erejével és az erkölcsi tisztasággal vívják azt ki! A mi csodálatos és rettenetes XX. századunk ki tudja hányadszor figyelmeztet bennünket, hogy a puskacsőből kivirágzó hatalom milyen szánalmasan törékeny és kérészéletű! Képviselőtársaim! Józan belátásukra és lelkiismeretükre apellálok, amikor kérem önöket, ezt a törvényt csak úgy fogadjuk el, ha nem tesz különbséget a társadalmi szervezetek és a politikai pártok között. Tisztelt Országgyűlés! Az egyértelmű döntés halogatása, a probléma továbbgörgetése időhúzás okán nagyon könnyen kiszámítható politikai helyzethez fog vezetni. Az alternatív pártok — ha informális létre kényszerítik őket — önvédelmükkel fognak törődni, s nem marad sem hitük, sem erejük a társadalmi és gazdasági reformok megvalósításában velünk együttműködni. Azok az erők, amelyek a reform érdekében hajlandók lennének középen kezet fogni, jobbra és balra széthúzódnak és a dolgok természetes logikája szerint - ha akarják, ha nem — egy táborba sodródnak azokkal a szélsőséges csoportokkal, amelyek most még tojáshéjaikkal és fegyverkarbantartással bíbelődnek. A társadalom végletesen polarizálódik, a fegyverek űrmérete gyorsan növekszik, azután robbanás és sötétség! Képviselőtársaim ! Szerencsénkre, vagy szerencsétlenségünkre a történelem nehéz időkben vezényelt bennünket e kupolák alá. É falak látták Károlyi Mihályt, Bajcsy-Zsilinszky Endrét, Rajk Lászlót — önök most az ő székeiken ülnek! Döntésük történelmet fog alakítani! Felelősek vagyunk népünkért, az élőkért és azokért, akik még meg sem születtek! - Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Géczi István képviselőtársunk, Budapest 49. választókerületéből. DR. GÉCZI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt képviselőtársaim! Az egyesülési jogról szóló törvényjavaslat általános indoklása többek között az újraszabályozás indokoltságát azzal támasztja alá, hogy Magyarországon már ma is mintegy 7 ezer egyesület működik, a sporttevékenységnek pedig szinte kizárólagos szervezeti kerete az egyesület. A törvényjavaslat időszerűségét és indokoltságát magam is elismerem, halaszthatatlannak tartom. A politikai pártok és szervezetek, a szakszervezetek, a különböző tömegmozgalmak helyzetének rendezése, — amit a törvényjavaslat elsődlegesen megcéloz — mind a politikai intézményrendszerünk reformjának nélkülözhetetlen eleme. Örömmel veszem azt is, hogy a javaslat egyértelművé teszi a fiatalok szerveződési lehetőségeit; azt, hogy kiskorúak, tehát például a diákok is alakíthatnak társadalmi szervezetet, vagy a szervezettségnek ezt a fokát el nem érő alkalmi közösségeket hozhatnak létre. Tisztelt Ház! Amiért szót kértem, az a sportszervezetek, a sportegyesületek és szövetségek helyzete. Hazánkban ma mintegy 4 ezer sportegyesület működik, taglétszámuk egymillió fölött mozog. A tagok túlnyomó többsége a sport természeténél fogva fiatal. Meggyőződéssel vallom, hogy a sportszervezetek közösségteremtő képességét, nevelőerejét, az egészséges életmód kialakításában, a nemzeti identitás fenntartásában és erősítésében játszott szerepét egyetlen társadalom sem nélkülözheti. A sportot lehet szeretni, vagy nem szeretni, de szükségességét, a társadalom számára fontosságát megkérdőjelezni nem! Mint tanár, örömmel látom a diáksport szervezeti megerősödését, önállóságának mind szélesebb kiteljesedését, a fiatalok önkormányzati tevékenységének érvényesülését. Remélem, előbb-utóbb a tartalmi kérdésekben is előrelépésre kerül sor. Mint volt élsportoló, ha tetszik: mint volt olimpikon — mélységesen aggódom a versenysport, a kis és nagy sportegyesületek feltételeinek romlása miatt. Az olimpiai játékokon elért sikerek egész nemze-