Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

3113 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3114 rendhez több felszólaló nem jelentkezett, ezért a vitát bezárom. Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter elvtársat illeti a szó. Dr. KULCSÁR KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Nagy örömmel és egyetértéssel hallgattam Südi Bertalan képviselőnek a felszólalását, már tudniillik abban értünk egyet és annak örülök, hogy a bírói függetlenséget vitán felül álló értéknek tartja, amelyet mindenkitől védeni kell. Védeni kell az országgyűléstől is. Nem azért, mintha a bírói függetlenség megsértésére az országgyűlés bármikor is elszánná magát, ilyet föl sem tételezek. Kizárólag azért, mert ha tovább akarunk menni azon az úton, amelyet elkezdtünk, s amelynek egyik fontos jellemzője a jogállamiság, akkor a hatalmi ágak elválasztása, következetes elválasztása elengedhetetlen. Ez az elv bizonyos értelemben, azt mondhatom látensen a jelenlegi alkotmányban is „megbúvik", a következő, a készülő új alkotmányban azonban az az egyik legfontosabb, világosan meghatározott és következetesen érvényesítendő alapelv. Ha az államhatalmi ágak egymástól elválasztandók és egyensúlyban tartandók, akkor megengedhetetlen, hogy az államhatalom egyik ága a törvényhozó hatalom, a bírói hatalommal, a másik hatalmi ágazattal szemben azt a fajta kontrollt gyakorolja, amelyre Südi Bertalan utalt. Ami itt elképzelhető, és ami mindenfajta bírói függetlenségnek a korlátja, az az, hogy a bíróság csak a törvénynek van alárendelve, de a törvénynek alá van rendelve. A törvényt a parlament, az országgyűlés hozza. Ennyiben tehát valóban van bizonyos kontroll, hiszen a parlament állapítja meg a bíróság tevékenységének alapjául szolgáló, legmagasabb szintű jogszabályt, a törvényt, s erre, minthogy nemcsak elválasztásról, hanem egyensúlyról is van szó, nyilvánvalóan szükség is van. A másik oldalról is tapasztalható majd ilyen, ha az alkotmánybíróság elgondolását és az erre tett javaslatot elfogadják, akkor ugyanis egy bírói szerv gyakorolhat bizonyos értelemben kontrollt, akár az országgyűlés felett is, annyiban, hogy az országgyűlés által alkotott törvényről is megállapíthatja, hogy alkotmányellenes. Nem helyezheti ugyan hatályon kívül, ez a parlament feladata, ha az érintett törvényt maga is alkotmánysértőnek tartja. Tehát: az országgyűlés törvényt alkot a bírósági tevékenység számára, de a törvény alapján már a bíróság ítélkezik. Nagyon szeretném világossá tenni, ehelyütt is hangsúlyozni, hogy a bírói ítélkezéssel kapcsolatban senkinek semmi fajta joga nem lehet. Sem a törvényhozónak, sem a végrehajtó hatalomnak. Ha ezt nem fogadjuk el, akkor azt hiszem, hogy ezek az elgondolások, amelyeket szépen kimunkálva elindítottunk és amelyeket valamenynyien elfogadtunk, nem működnek megfelelően. Nem hiszem, hogy ezzel az országgyűlés tekintélye, jogköre bármilyen sérelmet szenvedhet pusztán annak elismerésétől, hogy az államszervezet egyik ágának tevékenysége a bírósági ítélkezés, a bíróságra tartozik. A bírósági szervezetben meg vannak azok a szükséges biztosítékok, s ha nincsenek meg, akkor meg kell őket teremteni, amelyek a bírósági szervezeten belül mindenfajta törvénysértést kiküszöbölnek. Azt gondolom, hogy erre a mai bírósági szervezet is alkalmas, nem is szólva arról a bírósági szervezetről, amelyet az új alkotmányban szeretnénk kifejleszteni. Éppen ezért tisztelettel arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ennek a javaslatnak ne adjon helyt, és az általunk beterjesztett törvényjavaslat szerint a Legfelsőbb Bíróság elnökét vegye ki az interpellálható vezetők közül. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmány 24. §-ának (3) bekezdése szerint az alkotmány megváltozatásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Megállapítom, hogy képviselőtársaim az ehhez szükséges számban jelen vannak, az országgyűlés minősített szavazásra is határozatképes. Egyébként a megválasztott 387 képviselőből 258 képviselő igenlő szavazatával lehet alkotmány-módosítást elfogadni. Most a házszabály 42. §-ának (3) bekezdése szerint, amely arról rendelkezik, hogyha képviselői módosító indítvány van, de a kormány fenntartja az eredeti' javaslatát, akkor először a kormány javaslatát kell szavazásra feltenni. Ezt teszem fel szavazásra. Azonban előtte egy mondatot: itt nagyon sok kezet kell majd megszámolni, az önök szíves türelmét az országgyűlés munkáját figyelemmel kísérőknek pedig megértését kérem. Tisztelt Országgyűlés! Aki tehát Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter álláspontjának és javaslatának megfelelően, aki a Legfelsőbb Bíróság elnökének az interpellálhatok köréből való kivonását javasolta, ezt elfogadja, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. Szektoronként szavazunk. Itt kezdjük. Hát ez nagy többség. De miután itt csak pozitív megállapítás lehet, nekünk meg kell számolni a szavazatokat. Köszönöm szépen. A következő szektorban kérdezem: aki elfogadja Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter álláspontját, tehát a Legfelsőbb Bíróság elnökét kiveszi az interpellálhatok köréből, tessék. Igen szavazatok. Köszönöm szépen. A harmadik szektort kérem. Az igen szavazatokat. Köszönöm szépen. Az utolsó szektor, a negyedik szektor: az igen szavazatokat. Tisztelt Országgyűlés! Most megszámoljuk a nem, illetve a tartózkodás szavazatokat. Aki ellene van, aki tehát Südi Bertalan képviselőtársunk javaslatát fogadja el, az szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. Első szektor. Köszönöm. Következő szektor. Köszönöm szépen. Következő szektor. Köszönöm. Negyedik szektor. Köszönöm szépen. Ki tartózkodott a szavazástól? Köszönöm szépen. Tessék. Ki tartózkodott a szavazástól? Köszönöm szépen. Szíveskedjék: a tartózkodás. Köszönöm szépen. Szíveskedjék: a tartózkodás. Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kihirdetem a határozatot: az Országgyűlés az igazságügyi miniszter elvtárs elő-