Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-37
3099 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3100 lett bármiféle általános jellegű törvényességi, vagy szakmai felügyeletet gyakoroljanak. A javaslat értelmében ugyanis a társadalmi szervezet működésének törvényességét az ügyészség ellenőrzi, ám az ügyészség jogköre az ellenőrzésen túlmenően csak arra terjed ki, hogy felhívja a társadalmi szervezetet a törvényes állapot helyreállítására, illetőleg ha ez nem következik be, a törvényesség helyreállítása céljából a bírósághoz fordulhat. A törvényesség biztosítása érdekében a társadalmi szervezetre nézve kötelező döntést az ügyész keresete alapján kizárólag a bíróság hozhat. A bíróság döntési jogköre a törvénysértés jellegétől függően, széles skálán mozog, a társadalmi szervezet törvénysértő határozatának megsemmisítésétől a társadalmi szervezet feloszlatásáig terjedhet. Meg kell azonban jegyezni, hogy a társadalmi szervezetek is végezhetnek olyan tevékenységet, amelyet a jogszabály feltételhez köt, vagy egyébként szabályoz. Természetesen ezek a jogszabályok, más jogi személyekhez és magánszemélyekhez hasonlóan, a társadalmi szervezetekre is irányadóak. Ezért rögzíti a Javaslat, hogy a társadalmi szervezetek ilyen tevékenysége felett, értelemszerűen az illetékes állami szervek — a hatósági ellenőrzésre vonatkozó szabályok alkalmazásával — felügyeletet gyakorolnak. A törvényjavaslat a társadalmi szervezetek gazdálkodásával kapcsolatban a legalapvetőbb szabályokat határozza meg: a társadalmi szervezet korlátolt felelősségét, vagyonának forrásait, illetőleg azt a lehetőséget, hogy a társadalmi szervezet célja, megvalósítása, gazdasági feltételeinek biztosítása érdekében gazdasági vállalkozási tevékenységet is végezhet. Az e tevékenységre vonatkozó részletes, főleg pénzügyi szabályokat a Minisztertanács állapítsa meg. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez az egyetlen eset, amidőn a javaslat végrehajtó rendelkezésre ad felhatalmazást. Implicite tehát az a rendelkezés azt is tartalmazza, amelyet már hangsúlyoztam, hogy úgynevezett végrehajtó jogszabályokkal a törvény nem kiegészíthető. A társadalmi szervezet megszűnése esetére a javaslat a társadalmi szervezet kizárólagos hatáskörébe utalja a vagyonára való rendelkezést, a vagyon kizárólag abban az esetben kerül állami tulajdonba, ha a vagyon hovafordításáról a társadalmi szervezet megszűnése előtt nem rendelkezett. így az állami tulajdonba került társadalmi szervezeti vagyont közérdekű célokra kell fordítani, és a felhasználás módját nyilvánosságra kell hozni. Végezetül néhány gondolat a politikai pártokra vonatkozó szabályozásról. Említettem, hogy a javaslat nem határozza meg kizárólagosság igényével az egyesülési jog alapján létrejövő szervezetek fajtáit, csupán példálódzó jelleggel felsorol néhányat. Ebből következik, hogy a javaslat rendelkezései minden, az egyesülési jog alapján létrejövő szervezetre vonatkoznak. Az egységes és egyenlő szabályozásra törekvés azonban nem hagyhatja figyelmen kívül azt a társadalmi realitást, hogy a szervezetek között társadalmi jelentőségüket, funkcióikat, politikai súlyukat tekintve jelentős különbségek vannak. Ez teszi indokolttá a politikai pártra és a szakszervezetre vonatkozó az általánostól részben eltérő szabályok megállapítását. A javaslat deklarálja, hogy az egyesülési jog alapján politikai párt is létrehozható. A poütikai párt az egyesülési jog alapján létrejövő szervezetek kiemelkedő fontosságú, számos, sajátos jegyet magán hordozó típusa. E sajátosságok egyike, hogy a politikai pártra vonatkozó részletes szabályozás tartalmát a politikai rendszerben betöltött szerepe, a képviseleti rendszer és a választási rendszer szabályozása alapvetően befolyásolja. Ezért a politikai pártokra vonatkozó teljes szabályozás kialakítása nem ragadható ki a politikai rendszernek az új alkotmány keretében történő komplex újraszabályozásából. Mindezekre figyelemmel a javaslat szerint a politikai pártnak a társadalomban betöltött szerepére az alkotmány rendelkezései lesznek az irányadóak és ezzel összhangban lehetséges néhány, a jelenlegi javaslattól eltérő rendelkezés; a politikai párt megalakulásának, nyilvántartásba vételének, felügyeletének, valamint megszűnésének szabályait tartalmazó külön törvény megalkotása is. E törvény kimunkálása megkezdődött. Elkészülte után a szokásos törvényalkotás folyamatában társadalmi vitára kerül és a vita tanulságai alapján kialakított végső változatot a kormány benyújtja az országgyűlésnek. A vita során megjelent olyan álláspont is, amely szerint ilyen külön törvény felesleges, illetőleg jogtalan. Felesleges, mert van már az egyesülésre vonatkozó általános törvény, s ha ez elfogadásra kerül, miért szükséges a külön szabályozás. Jogtalan, mert olyan diszkriminációt jelentene, amit az általunk is aláírt nemzetközi szerződések, nevezetesen és főleg a polgári és politikai jogok egyezségokmányának 2. cikkelye és 22. cikkelyének 2. pontja tiltanak. Hogy szükség van rá, ezt már megindokoltam. Ami a jogtalanságot illeti, nos olvassuk el ezeket a cikkelyeket éspedig teljes szövegükben. Az említett egyezmény 2. cikkelye így hangzik: „1. az egyezségokmányban részes valamennyi állam kötelezi magát, hogy tiszteletben tartja és biztosítja a területén tartózkodó és joghatósága alá tartozó minden személy számára az egyezségokmányban elismert jogokat, minden megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési, vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. A második pontja ennek a cikknek: az egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat arra, hogy alkotmányos eljárásukkal és az egyezségokmány rendelkezéseivel összhangban gondoskodnak olyan törvényhozási, vagy egyéb intézkedések meghozataláról, amelyek az egyezségokmányban elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek, amenynyiben ilyenek még nem volnának hatályban. A 22. cikk első pontja: mindenkinek joga van a másokkal való szabad társulásra, ideértve azt a jogot,
