Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3041 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3042 kai növeljük az adókulcsot. Nagyon szeretném hangsúlyozni ennek a két javaslatnak az adóbevételekre való hatása ter meszes zetesen messze nem azonos. Az alacsony jövedelemsávokban az adókulcsok csökkentése végigmegy valamennyi jövedelemsávon, a nagyjövedélműekre is természetesen hat, sőt mivel a magas adókulcs csökken, elsősorban mértékében, ez a magasabb jövedelműeknek jobban kedvez. A legfelsőbb jövedelemsávban alig van jövedelem, egy-egy százalékpontnyi csökkentés ezt messze nem ellensúlyozza. Morvay László képviselő szembeállította a pénzt és a munkát. Szeretném természetesen a véleményemet egyértelműen kifejezni: ez súlyos tévedés. A pénzügyi rendszernek lehetnek deformált elemei, de meggyőződésem, hogy pénzt munkával kelljen és lehessen előállítani, akkor lesz jó pénzünk és lesz szilárd gazdasági rendszerünk. Ha a kettőt szembeállítjuk, eleve a pénz szerepének sajnos szocialista rendszerekben nem egyszer lebecsült felfogásához vezet, és azokhoz a torzulásokhoz, amelyek a szocialista gazdaságokban sorra bekövetkeztek. Ezt a hibát ne kövessük el még egyszer. (BOGNÁR JÓZSEF: Mert teljesítményeim társadalom vagyunk!) így van. Egyébként azzal a javaslatával teljes mértékben egyetértek, hogy a pénzügyminisztert a Parlament kevesebbszer szerepeltesse. (Derültség, taps.) Vitatkoznék azzal a véleményével, hogy itt csak elvonásról, adózásról, bevételekről dönt a parlament és népszerűtlenekről, éppen tegnap nagyon sok százmilliárd kiadásról döntött a költségvetés keretében, és ugyanolyan súllyal. Azt gondolom a kettő együtt igaz. Kifogás tárgyává tette, hogy az elmúlt évben, illetve ebben az évben is az év előrehaladtával különböző mértékű, különböző rendszerű javaslatokat terjesztettünk elő. Szeretnék utalni ezzel kapcsolatban Kállai Ferenc tegnapi felszólalására, amelyben a rivaldafény előtti és utáni szereplésre utalt. Meggyőződésem, hogy az a helyes megkezdett út, amit folytatnunk kell, hogy a Parlamenttel nemcsak a rivaldafényben, nemcsak a plenáris üléseken, hanem azt megelőzően a munka folyamatában, az előkészítés szakaszában is folyamatosan konzultálunk, és ezzel természetszerűen együtt jár, hogy javaslataink a változó feltételekkel együtt változnak, s a Parlament is különböző megoldásokkal fog találkozni. Meg kell mondanom, hogy ez a kormányzati munkában már szinte napirenden van, mi lényegesen több variációval, több mértékrendszerrel találkozunk a Minisztertanács ülésein, mint ami egyszerűen ide kerül. A parlamentnek is, azt hiszem, erre kell felkészülnie. Én ezt tehát az új együttműködés szükségszerű velejárójának tekintem, és hozzá kell szokni, hogy ez bizony adott esetben egyrészt a változó feltételek, másrészt általában a munkában, az előkészítésben résztvevők ismereteinek gazdagodása miatt is eltérő mértékeket, eltérő konstrukciókat, rendszereket is jelent. Felvetették, bizottsági ülésen is felmerült, hogy mi a személyi jövedelemadó helyett a családi jövedelemadót megigértük és nem dolgoztuk ki. Kérem, tessék megnézni valamennyi jegyzőkönyvet, minden kormányzati Ígéret arra hangzott el, hogy a családi jövedelemadó modelljét kidolgozzuk, és döntésre a Parlament elé terjesszük. Ezt az igéretét a kormány tartja, és a jövő évi általános és elvi felülvizsgálat keretében előterjeszt családi jövedelemadózásra is modellt. Az egy más dolog, hogy ennek tudatában döntünk, s ma ebben a kérdésben a kormány még nem elkötelezett. Simon Béla képviselő szemünkre hányta, hogy szalámipolitikát folytatunk. Gondolom, bár nem volt világos számomra, hogy elsősorban mire érti, én úgy értelmeztem, hogy bizonyos köröknél az ügyleti díjakat, más pótlékokat központi forrásból biztosítjuk, más esetekben pedig az adózás szempontjából nem vonjuk ki ezeket. Szeretném egyértelműen azt a véleményünket hangsúlyozni, hogy semmiféle szalámipolitikára semmiféle érdekünk nincsen. Nyilván a kormánynak elsődleges érdeke a társadalmi béke, különböző rétegek véleményének egyeztetése, és nem azok egymással szemben külön kutatása. A konkrét esetben arról van szó, hogy a költségvetési szervek dolgozói más helyzetben vannak, mint a vállalatoké egy liberalizáltabb bérgazdálkodási rendszerben. Mert egy liberalizált, különadóval nem rendelkező bérrendszerben nyilvánvalóan ezeknek a pótlékoknak az adózását a vállalatok elvben meg kell hogy teremtsék, és a jó vállalatok ezt megtették, és meg is teszik nyereségük terhére, Ilyen a költségvetési szerveknél nem létezik. Ha tehát itt társadalmi feszültséget láttunk, mint ahogy láttunk a pedagógusoknál és az egészségügyi dolgozóknál, ez világos, hogy központi források megteremtését igényli, és ebben történt intézkedés, nem a szalámipolitika érdekében. Mindezeket figyelembe véve tisztelettel javasolom az adóügyi ad hoc bizottság jvaslatának elfogadását, amely a kormány által előterjesztett javaslatok közül a B/ variációt támogatta, s a kormány nevében egyetértek a nyugdíjasok nyugdíjon kívüli jövedelmének 108 ezer forintos értékhatárra faló felemelésével is. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Előzetesen egy magyarázatot szeretnék adni, mert általában az a bevett szokás, és az a logikus, ha először a részek fölött szavazunk. De a szünetbeli bizottsági ülésen kölcsönösen meggyőztük egymást, a bizottság tagjai, a javaslattevő képviselők, és a miniszter elvtárs, hogy egyrészt minden más javaslat, ami elhangzott, az tulajdonképpen az úgynevezett B változatot alapjaiban érinti. A B változatot tehát nem lehet utólag elfogadni, ha minden egyes külön javaslat fölött előzetesen döntünk, mert ezek mögött forintértékek vannak. Ezért most azt kell tennem, hogy először a módosító törvényja-