Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3037 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3038 kormánnyal egyetértésben lesz egy javaslata, ami ta­lán elveti a javaslattevő képviselőknek eddigi javasla­tát. Mégis ha ők fönntartják javaslatukat, akkor kü­lön, az ő javaslatukat meg kell szavaztatnom. Ez idő­igényes lesz, mégis kérem, hogy segítsenek ennek a sorozatos szavazásnak a lebonyolításában. Figyelve a javaslatokat végül az ad hoc bizottság azt java­solta, hogy jövő év nyarán, a parlament elé kerüljön a harmadik etapja a személyi jövedelemadó-táblázat módosításának. Viszont a miniszteri expozéban az van, hogy csupán előterjesztik, nevezetesen, hogy elkészül valamilyen anyag. Ezért abban kell majd döntenünk, hogy konkrét törvénymódosításra ke­rül-e sor, vagy pedig egy tájékoztatás benyújtására. Marad még 6-7 képviselőtársam javaslata, amelye­ket most nem kívánok részletezni, felsorolni. A fonto­sabbak: a túlórapótlék 20 %-os általános tarifája és az adótáblázat alsó határának a fölemelése, a nyugdíjak és egyéb jövedelmek adómentes felső határának az egyeztetése. Ezekkel majd a bizottságnak foglalkoz­nia kell és kérem képviselőtársaimat, hogy a határo­zathozatal során vasalják be rajtam, hogy ezekre a témákra a bizottság véleménye alapján térjek vissza, s így a parlamentnek kell majd állást foglal­nia. A bizottság ülését a főemelet 37—38-as terem­ben tartsa meg. Kérem most képviselőtársaim kis türelmét, mert átadom az elnöklést az országgyűlés elnökének. STADINGER ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Keservesen szomorú kötelességemnek kell eleget tennem; be kell jelentenem egy hírt, amely már a televízió és a rádió szárnyán szerte szállt a világba, de amely el kell, hogy hangozzék itt is. Ma reggel meghalt képviselőtársunk, Boldizsár Iván. Boldi­zsár Iván 1912-ben született és tanulmányait a Bu­dapesti Tudományegyetemen kezdte meg, de ha­marosan falukutatóként indult életpályája és szer­zett nevet magának. A felszabaduláskor a Nemzeti Paraszt Párt tagja, részt vett a magyarországi poli­tikai életben, annak alakításában, tagja volt az 1946­ban Párizsban tárgyaló magyar küldöttségnek a béke­tárgyalásokon. Hosszú ideig éveken át külügymi­niszter-helyettes volt, közben és ezt követően több újság főszerkesztője. Újságírói tevékenységét Rózsa Ferenc-díjjal, írói munkásságát pedig József Attila­díjjal ismerték el. Életpályáját Állami-díjjal jutal­mazták és számos magas kitüntetés tulajdonosa volt. 1971 óta a Magyar PEN Club elnöke és egyik ve­zetője a magyarországi békemozgalomnak, ország­gyűlésünknek 1986 óta volt tagja. Mindössze két napja, hogy itt a második sorban egy üres szék előtt egy mikrofon állt. Felszólalni szándékozott Boldi­zsár Iván képviselőtársunk. Ez a mikrofon most már örökre néma marad, szegényebbek létünk, tisztelt képviselőtársaim, egy értékes emberrel, egy kitűnő és humánus politikussal, egy, a humorral, mélyen emberi humorral és emberi magatartással megáldott férfival. Azt javasolom, hogy a Tisztelt Országgyű­lés határozzon úgy, hogy emlékét országgyűlésünk jegyzőkönyvében örökítsük meg, részvétünk, csa­ládja iránti együttérzésünk kifejezéseként pedig felállással emlékezzünk meg. (Tap$.) (Az országgyű­lési képviselők egy perces néma felállással adóznak az elhunyt Boldizsár Iván emlékének.) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a bizottság mun­kájához szükséges szünetet elrendelném, engedjék meg, hogy egy — a tegnapi ülésünkön történt sza­vazási ügyben egy kis bejelentést tegyek. Tegnap a nemzetiségek ügyével kapcsolatos pápai deklaráció tárgyalása kapcsán „egy ellenszavazat" volt. így állapította meg az elnöklő kollégám, hogy ,,egy ellenszavazat volt". Utólagos vizsgálódás után kiderült, hogy ez nem ellenszavazat volt, hanem ügyrendi megjegyzést kívánt tenni egyik képviselő­társunk, és a szavazás során jelentkezését ellensza­vazatnak minősítették. így, bár ez utólag történik, egyhangúnak lehet minősíteni az országgyűlés állásfoglalását. — Köszö­nöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most szünetet tartunk. {Szünet: 13.06-14.06 - Elnök: dr. Vida Miklós) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk mun­kánkat. Témánk a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítása. Az egy órás szünet előtt azzal fejeztük be a vitát, hogy miután több módosító ja­vaslat hangzott el, ezért a bizottságnak és a módosí­tást javasló képviselőtársaknak, valamint a kormányt képviselő miniszter elvtársaknak meg kell kísérelni az egyeztetést, abból a szempontból, hogy itt minden egyes módosítás — akár értékhatárokról vagy konk­rét forint értékekről, esetleg százalékokról van szó — ezek óhatatlanul milliós, millárdos költségvetési té­teleket jelentenek, mint például a tegnapi egyik szavazásnál láttuk. Tudnunk kell, hogy a költségvetést jóváhagytuk, elkövetkező döntéseinknél nekünk pe­dig ezt figyelembe kell vennünk. Még egy kötelezettségem van. A téma bevezetése során kértem egyrészt a segítségüket, másrészt a bi­zottság írásbeli előterjesztésére tettem némileg félre­érthető megjegyzést. A bizottság és annak előadója szóbeli kiegészítése során alaposan és részletesen tá­jékoztatta képviselőtársainkat az előkészítő munká­ról, hivatkozott szakértői munkákra is. Még bőveb­ben is ki tudták volna fejteni — mint ahogy a rendkí­vüli bizottsági ülésen lehetett is érzékelni —, a bi­zottság tagjai és az előadó is ezt a témát. Ha félre­érthető volt megjegyzésem — mert én csupán az írá­sosjelentésre gondoltam —, elnézést kérek. Mégegyszer kérem tehát képviselőtársaimat, se­gítsenek a határozathozatalok során. Ezt megelőzően azonban először hallgassuk meg az ad hoc bizottság előadóját, Dr. Gágyor Pál képviselőtársunkat. DR. GÁGYOR PÁL: Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz helyzetben vagyunk ismételten. A sietség és a kényszerhelyzet — amiben e pillanatban van a par­lament — abból adódik, hogy tegnap elfogadjuk az

Next

/
Thumbnails
Contents