Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3027 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3028 szült, gazdálkodni tudó, anyagiakban is megbecsült emberekkel valósítható meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Gasparik János képviselőtársunk felszólalása következik, Komárom 2. választókerület. GASPARIK JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényről már sok kritika és észrevétel hangzott el, mégis úgy érzem, hogy ezek a kritikák és vélemények eddig nemigen találtak nyitott fülekre, meghallgatásra. Én az elmúlt hetekben összehívtam választóimat, hogy kikérjem választópolgáraim véleményét, és összegezve itt elmondjam önöknek. Választóim nevében tisztelettel kérem a pénzügyi kormányzatot, mielőbb dolgozza ki a családi jövedelemadó rendszerét, tervezetét megvitatásra adja át a képviselőknek. Bátran ki merem jelenteni, hogy ma Magyarországon nem lehet megélni 3500 forintból. Gondoljanak csak bele tisztelt képviselőtársaim, hány olyan ember él és dolgozik az országban, akinek a keresete nem haladja meg a 7000-8000 forintot, és ezt elosztva két-három főre, máris a létminimum alatt vagyunk. Ez az, amiért kérem a pénzügyi tárcát, sürgősen dolgozza ki a családi jövedelemadó tervezetét. Egyetértek az ad hoc bizottság jelentésével, amely a nyugdíjasok adómentes határát 120 000 forintra kívánja emelni. A kormány javaslatában pedig a B változatot támogatom. Tisztelt Országgyűlés! Az adótörvény bevezetése óta nem volt olyan országgyűlés, amelyen nem hangzott volna el ennek a törvénynek a teljesítményvisszafogó hatása. A pénzügyi kormányzat ezt a jelenleg érvényben lévő bérrendszerrel magyarázza. Lehet, hogy így van, nem tudom, de azt igen, hogy az ország ebből a gazdasági helyzetből kilépni, kibontakozni soha nem fog, míg olyan törvényeket hozunk, amelyek a teljesítményeket visszafogják. Úgy érzem, hogy ez a módosítás, ami itt előttünk van, sem fogja ezeket a gondokat megoldani. Az 1989. évi költségvetés megtárgyalása során a vélemények többsége az elosztás, újraelosztás kérdéseire irányul. A leghangzatosabb megnyilatkozásokat itt is, a sajtóban is az értelmiség és a nem termelő szféra részéről lehetett hallani. Sajnálatos módon egyre kevesebbet szólnak azokról, akiknek ezt az újra elosztható nemzeti jövedelmet elő kell teremteni. Véleményem szerint indokolt lenne azzal is foglalkozni, hogyan és mi módon lehet a nemzeti jövedelmet növelni úgy, hogy a lakossági terhek ne növekedjenek. Ez csak egy módon lehetséges: becsületes és tisztességes munkával. A termelő szférában sürgősen meg kell szüntetni a személyi jövedelemadó teljesítménykorlátozó hatását, mert ha ezt nem tesszük, oda jutunk, hogy nem lesz mit elosztani. Tudomásul kell venni, hogy a vállalatok csak akkor tudnak eleget tenni az elvárásoknak, ha a dolgozókkal túlmunkát is végeztetnek. Erre a túlmunkára a dolgozók többsége a jobb megélhetés reményében hajlandó volt az adótörvény bevezetése előtt. Most merőben más a helyzet, mivel a bruttósítás csak a főmunkaidőben végzett munkára ad fedezetet, de arra sem minden esetben. Én a bányászatban vájárként dolgozom, ezt a területet ismerem a legjobban, de azt hiszem, így van ez a gazdaság más területén is. Ezért javasolom, és egyetértek Szatmári képviselőtársammal: a túlóradíj, valamint bizonyos pótlékok, például földalatti, veszélyességi, sugár-, melegüzemi és műszak-pótlékok egységesen és lineárisan 20 százalékkal adózzanak. Ezzel érdekelté tennénk a dolgozókat többletmunka vállalására, nagyobb termelési érték előállítására. Tudom, hogy sok vállalatnál nagyértékű gépek állnak kihasználatlanul délután és éjszaka. A műszakpótlék ilyen adóztatása lehetővé tenné ezeknek a gépeknek a kihasználását, mert bizonyos vagyok abban, hogy lenne erre elég vállalkozó. Talán a pénzügyminiszter elvtárs munkatársait is megkímélnénk attól a munkától, hogy gyors számításokat végezzenek az így kieső adó összegéről, mert hosszú távon és éves viszonylatban sem lenne adóhiány. Egyébként sem tartom tisztességesnek, hogy adórendszer miatt hátrányt szenvednének azok, akik főmunkaidőben elvégzett becsületes munka után, megélhetési gondok miatt túlmunkára kényszerülnek. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a munkások körében nem a hozzáállással van a gond, hiszen a magyar munkaerőt külföldön is elismeréssel illetik, hanem sokkal inkább az őket érő korlátozó hatásokról. Meggyőződésem, a becsületes munkásemberek sokkal jobban szeretnek dolgozni, mint érdekeik érvényesítéséért sztrájkolni. Csak a becsületes, értékteremtő munka lehet a megoldás kulcsa, és ezért mindent meg kell tenni, hogy egy elfogadható, igazságos adórendszert alkalmazzunk, amely ösztönöz a nagyobb teljesítményre, a nemzeti jövedelem gyarapítására. És mindenképpen biztosítja az egyenlő közteherviselést. Miért mondom ezt? Azért, mert azok, akik alarm vállalatoknál vagy termelőszövetkezetekben dolgoznak, bérből, fizetésből élnek, azoknak a jövedelme nyitott könyv, és csak az nem néz bele, aki nem akar. Annyian számolják és ellenőrzik, hogy talán egyet-kettőt más munkára is lehetne irányítani. Másoknak pedig ellenőrizhetetlen és jóval nagyobb jövedelme van, és jóval kevesebb munka van mögötte — s ez már nem az egyenlő közteherviselést szolgálja. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül engedjék meg, hogy pár szóval reagáljak Király Zoltán képviselőtársam bányászatról mondott véleményére. Nem az eocénprogram jutott csődbe. Mert hat eocénprogram keretén belül létesült bánya közül négy — Lencsehegy, Márkushegy, illetve két rekonstrukciós bánya: Dudar és Balinka — messze a tervek fölött teljesít. És a TGB által előírt költségen belül működik, sőt ezek közé lehet sorolni a Tatabányai Bányák Vál-