Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3029 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3030 lalat által szeptemberben indított Mány-Kelet bányát is. Azt mindenki elismeri, hogy egy új bányanyitáshoz pénz kell, és sok pénz. Egy új bánya az első öt évben, az építés alatt csak viszi a pénzt, és egy fillér bevételt sem hoz. Ha pedig az ország energiaigénye megkívánja, hogy új bányát nyissunk, akkor ezt támogatni kell, mert a hazai ásványvagyon, amiből sajnos nagyon kevés van, mindig a legolcsóbb. Persze feltételezve azt, hogy nem akarunk otthon a lakásban és itt a Parlamentben nagykabátban és sísapkában ülni. A mérlegnek ebbe a serpenyőjébe kívánkozik még a hazai szénárak szintje, amely messze elmarad a világpiaci áraktól. A munkanélküliségről. Szeretném megnyugtatni képviselőtársaimat, mi, akik a szénfalon dolgozunk, nem leszünk munkanélküliek. Ezeken a munkahelyeken komoly munkaerőhiány van. Úgy tudom, körülbelül ezer lengyel bányász dolgozik az országban. Ennek az az oka, hogy a bányaüzemek kapujában nem tolonganak felvételre várók, hiszen ma már nem áldozza fel senki az egészségét, és életét 30 százalék föld alatti pótlékért, amit még meg is adóztatnak. Elnézést kérek ezért a kis kitérőért, amely nem ehhez a napirendhez tartozik, de úgy érzem, szólnom kellett a bányásztársadalom társadalmi megítélése érdekében, és azért is, hogy megértsék: mi nem kívánunk teljes keresetért otthon maradni, dolgozni szeretnénk. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kovács Lászlóné Budapest 7. számú választókerületéből. KOVÁCS LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A novemberi ülésszakon a kormányprogramhoz hozzászóltam és a következőket mondtam. Idézem: ,,Kérdezem a kormányt és a decemberi ülésszakon várom erre a választ: tervezi-e olyan alternatívák előterjesztését, amelyekből következne az összes eltartott gyermekre vonatkozó adóalapcsökkentési kedvezmény?" Mivel ilyen jellegű javaslatot nem kaptam, ezért fenntartom a módosító javaslatomat, mint ahogy ezt bizottsági üléseken is elmondtam, mely a kétgyermekesek gyermekenkénti ezer forint adóalapcsökkentésére vonatkozik. Ezt azért nem adtam előzetesen írásba, mert előttem megtette már más ezt a javaslatot. Most viszont, hogy Bánffy képviselőtársam a kompromisszumos megoldást elfogadta a Pénzügyminisztériumtól, fenntartom a javaslatomat. A kormány azon érvelését, amely arra irányul, hogy ez az adóalap kedvezmény csak az A variációhoz illeszthető, nem értek egyet. Mert véleményem szerint csak becslésen alapul, ha az A és B javaslat között másfél-kétmilliárd forint bevételi különbség van, és esetleg az A variációt fogadjuk el, akkor ezt mire fordítjuk? Tegnap a miniszter azt mondta, hogy ha a személyi jövedelemadó bevételekből, amit jövőre a tanácsok kapnak meg, 100 százalék helyett kevesebb, csak körülbelül 98 százalék jön be, akkor a különbözetet a költségvetés meghitelezi. Ha pedig 104 százalékkal nagyobb lesz, akkor az e felettit elvonja. Tehát az összbevételek a személyi jövedelemadóból körülbelül 60 milliárd forintot tesznek ki, ennek a 2 százaléka, amit a kormány odaadna a tanácsoknak, 1,2 milliárd forint. Tehát ennyi tartalék eleve létezik ebben a rendszerben. Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy az észrevételeim csak egy csepp a tengerben. Nem vagyok pénzügyi szakértő. Tudom, hogy a különböző hozzájárulásokat csak akkor lehet tisztázni, hogyha a kormány szociálpolitikai tervét ismerjük. Mégis úgy érzem, hogy egy ilyen lépés hangulatilag, politikailag fontos gesztus lenne a kormánytól. Természetesen az eredeti javaslatomtól elállók, hogyha az 55 ezer forintos sávot 60 ezer forintra emeljük fel mindenkire vonatkoztatva. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Nagy Sándor, országos listán megválasztott képviselőtársunk. NAGY SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt elnézést kérek, hogy eredetileg nem jelentkeztem a napirend vitájához, mégis az eddig elhangzottak, s részben Villányi elvtárs szóbeli kiegészítésében megjelent javaslatok egy része arra ösztönzött, hogy nagyon röviden, tömören, úgyis, mint aki szakszervezeti tisztségviselőként hosszú időn keresztül kényszerült az adótörvény különböző változtatási hatásaival foglalkozni, néhány kérdésben elmondjam a véleményemet. Először is azt szeretném leszögezni, hogy természetesen ez a mostani javaslat mindazokra a gondokra, mindazokra a problémákra, kiváltképp a teljesítményvisszatartó hatásra, kiváltképp a családosok, egyáltalán az eltartottak problémájának kezelésére nem alkalmas. Ez nyilvánvaló dolog. Én azt gondolom, hogy önmagában talán nem volt túlságosan szerencsés az a három lépcsős megközelítése az adótörvény, az adórendszer működési tapasztalatai felülvizsgálatának, összegzésének, amiben végülis a parlament is meg a kormányzat is maradt, de mivel ez nem túl konstruktív megjegyzés, ezt folytatni nem akarom, hiszen ezt a menetrendet már elfogadtuk. Ezért én szigorúan tartom magam a most előterjesztett javaslathoz, és ennek a logikájából knndulva szeretnék néhány dolgot elmondani. Először is azt gondolom, rendkívül fontos, a mostani javaslat is mutatja, és a vita is igazolja, hogy a törvénynek az a rendelkezése, hogy rendszerszerűén kötelező minden évben visszatérni az adótábla igazítására, karbantartására, ez egy rendkívül fontos pontja ennek az adótörvénynek. No most a bemutatott két változat, illetve a bizottsági javaslatokban szereplő változatok közötti különbségekről Villányi elvtárs szólt, én ezeket megismételni nem szeretném. Azt szeretném mindenekelőtt leszögezni magam véleményeként, és természetesen javasolni a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a B változatot tekintse elfő-