Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3025 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3026 Különösen érzékeny pont az olyan térségekben, ahol a sok aktív kereső jövedelme csak a létminimum szintjét éri el. Míg az emberek becsületes többsége verejtékezve keresi megélhetését, addig egy kisebb hányad, a munkát kerülve, a szociálpolitikára támaszkodva, teng-leng. Igaz, hogy a teljesítményérdekeltség megteremtése közvetlenül nem az adórendszer feladata, de egy reform célokat is szolgáló adótörvénynek közvetve azt is befolyásolni kell. Az adórendszertől azt várjuk, — akár marad az érvényben lévő, akár családi, vagy lineáris adóztatás valósul meg —, hogy a nagyteljesítményű, a vállalkozó, tenni akaró, felelősséget is válaló dolgozók munkakedvét ne mérsékelje. Az ilyen emberek munkájára nagy szüksége van ma az országnak, mert érzékelhető, hogy nő azok száma, akik mindent bírálnak, de keveset tesznek. Kérem a kormányt, hogy a személyi jövedelemadó-rendszert, mikor a jövő év első felében ismételten felülvizsgálja, javaslataimat vegye figyelembe. Indokolt az ÁFA visszaigénylés körülményességét, bonyolultságát felülvizsgálni, és azt leegyszerűsíteni. A két változat közül a B változat a szimpatikusabb és az elfogadhatóbb. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány gondolatban térségünk, a Bereg, sajátos gondjaival foglalkozzam. Ezt kérték választóim is. Az itt élő emberektől évtizedeken át türelmet és megértést kértek. Türelem és megértés volt és van, de egyre kevesebb az itt élő ember. Olyan gazdaságilag elmaradott peremvidék a miénk, ahol az ipar nem számottevő, a vasút csak érint bennünket, az ellátás, szolgáltatás színvonala megyénk átlagát sem éri el. A kibontakozás útját jelentő szerkezetváltás, iparfejlesztés, piacorientált termelés, az idegenforgalom és turizmus fejlesztése elképzelhetetlen gyors információk, korszerű hírközlés nélkül. Nekünk ma még mindezeket nélkülöznünk kell. Egyegy telefonhívás annyi időbe kerül, hogy azalatt személyesen elintézhető az ügy. Több gazdaság vár évek óta telexre. Érthetetlen számunkra a posta közömbössége. Oktatási és egészségügyi intézményeinknek komoly gondot okoz a személyi és tárgyi feltételek nagy szóródása, illetve hiánya. Hátrányos helyzetünk mérséklésének egy része az utánunk jövő nemzedék gondja, baja lesz. Joggal lehet ennek a generációnak lelkiismeretfurdalása azért, mert a feladatokból keveset valósított meg. Megyénkben meghatározó a mezőgazdasági termelés. Ez még inkább igaz Szatmár-Bereg térségére. Önkéntelenül is eszembe jutnak Váci sorai: Bal oldala ez a hazának, a szív is e tájra esik. Botlásai jobban fájnak, vergődése is közeli. Az itt élő dolgozó embereknek nyolc-tíz aranykoronás földből kellett és kell megélniök. Eltartott ez a föld kétszer annyi embert is, mint ma, több volt a gyerek, ismeretlen fogalom volt a távolsági ingázás, fizettek adót is, volt nyugalom és békesség. Ahhoz, hogy itt az emberek elete elviselhető legyen, mindenkor szükség volt önállóságra, paraszti leleményre, segítőkészségre. Vajon tetten érhető-e a felelősség, mikor fosztottuk meg őket a gondos gazda erényeitől, a föld és az álatok szeretetétói? A nagymértékű elvándorlást, falvaink elnéptelenedését ez is befolyásolta, nemcsak az ipar és a munkahelyek hiánya. A szülőföldtói, a gyökerektől elszakadt ember nehezen illeszkedik be más környezetbe, új helyét nem érzi igazából magáénak, így kevesebbet is tesz érte. Meglévő társadalmi feszültségeinknek ez is egyik forrása. Indokolt az itt született emberek foglalkoztatását helyben megoldani, mert félő, hogy különben ez a folyamat már nem fordítható vissza. Ez pedig nem lehet kívánatos senki számára, hisz nemzeti vagyonunk részét képező földek, lakóházak tucatjai válnak, illetve válhatnak gazdátlanokká. Ezt a luxust sem most, sem később nem engedhetjük meg magunknak. Az elnéptelenedési folyamat megállítását segíthetné, hogy az itt letelepedni szándékozók kapjanak kamatmentes lakásépítési kölcsönt. A működő tőke számára csak akkor lesz vonzó ez a térség, amennyiben pénzügyileg is kedvező feltételeket teremtünk számukra. Kedves Képviselőtársak! Én magam is a mezőgazdaságban dolgozom, hiszek a magyar mezőgazdaság jövőjében, életképességében. Van ebben a magyar parasztságban annyi egészséges önbizalom, szaktudás, lelküsmeret, tettrekészség, hogy a kibontakozás motorja legyen. Ehhez olyan közgazdasági környezet kialakítása szükséges, melyben a parasztság visszakapja önállóságát, szabad mozgásterét. Ne őrködjék felette 30 hatóság! A mezőgazdasági bérmunkás-szemléletet és -formát váltsa fel egy olyan tulajdonosi viszonyra épülő érdekeltségi rendszer, melyben a parasztság maga dönt a megtermelt javak felhasználásáról. A tulajdonosi szemlélet erősítésével, a tulajdonosi formák szélesítésével a termeléscentrikusságot váltsa fel a gazdálkodás-centrikusság. Olyan piaci mechanizmusra van szükség, amelyben a termelő ne legyen kiszolgáltatott, ma még — úgy érezzük — a kereskedelem szép hasznot húz a termelő és a fogyasztó ráfizetéséből. Kiszolgáltatottságunkat igazolja, hogy hiánypiacon vásárolunk, és túlkínálati piacon értékesítünk. Alakuljon ki a termelő és a kereskedő közös érdekeltsége, a vertikum-arányos osztozkodás. A bérmechanizmus az élet minden területén csak a társadalmilag hasznos, ésszerű, célirányos munkát ismerje el. Az intézményrendszer korszerűsítése kényszerítse ki a bürokrácia és az adminisztratív létszám radikális csökkentését. Ezt elég régen és sokszor mondtuk már ahhoz, hogy végre történjék is gyakorlati lépés. Az adófizető állampolgárok tőlünk is számon kérik, hova kerülnek forintjaink. Tisztelt Országgyűlés! Az adótörvény jövő évi tervezett felülvizsgálatához kapcsolódó javaslataimat ismételten a tisztelt Ház és a kormány figyelmébe ajánlom. Támogatom a kormány azon törekvéseit, hogy az egészségügyet és az oktatást kiemelten támogatja, mert a gazdaság stabilizációs és kibontakozási programja csak egészséges, szakmailag jól felké-