Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3023 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3024 dezi, ezzel növelve a társadalmunk különböző rétegei közötti feszültséget, holott a jogos panaszok döntő módon egyformán érvényesülnek. Választókörzetem a diósgyőri kohászati és gépipari munkások által lakott terület. Nem kívánom a borsodi helyzetet részletezni, sem a munkásosztályról itt ideológiai vitát folytatni. De példám általánosságban is igaz, ezért veszem a bátorságot, hogy képviseltjeim nevében, egyben a nagyüzemi munkásság nevében ez ellen a diszkriminatív adópolitika ellen protestáljak. Nem tudom mennyire kevésbé fontos gazdaságunk talparállításában, iparunk szerkezetváltásában a véleményem szerint még ma is meghatározó nagyipari szakmunkásság helyzete, jogos igényeinek rendezése, mint a már külön témaként kezelt problémák. Ebből egy konzekvenciát lehet levonni. Hallgatásuk, matósággal eltűrt de el nem fogadott állapotuk, rendezésre váró magatartásuk eddig nem vezetett eredményre. Az alapszakmák éveken keresztüli meg nem becsülése, oktatásunk, fizetési politikánk tévútjai dacára az iparnak marad még egy aranykezű, szakmaművelő gerince. Jelenlegi szerkezetváltási feladatunk szerény beruházásai lehetőségei többnyire ismertek. A külföldi tőke berohanási sebessége úgyszintén. Konkrétan egyetlen egy lehetősége van az iparnak eredménynövelő feladata megoldására: a megmaradt szakembereinek és műszaki értelmiségének maximális kihasználása. És ez igenis túlórát igényel. Többletfoglalkoztatást, amely semmivel sem kevésbé fontos, mint a pedagógusi, egészségügyi, vagy bányászati túlóra. Újra hangoztatom mindezek jogosságát, de kérem, hogy az ipar felhígult létszáma és az elbocsátások megtévesztő nagyságrendjének hangoztatásán túl értékelje a tisztelt országgyűlés azt a szakmunkát is, amely kihalófélben van, ezek fennmaradásáért, művelőiért nem mérhetünk másképp, csak egyenlő mértékkel. Ezért kérem a tisztelt országgyűlést, hogy nem elfogadva a pénzügyi tárca szalámi politikáját, minden területen és általánosságban az igényelt és mással nem helyettesíthető szakmai munkatöbbletet egységes, 20 százalékos egyenes különadóztatás bevezetésével fogadja el. Ennek bevezetését már 1989 január elsejével szükségesnek tartom. Nem várható ki a személyi jövedelemadó harmadik értékelő lépcsőjének jövő évi tavaszi időpontja. Az új évet elszámolási szempontból már ezen változtatással kell kezdeni. Ennek ellenkezőjéről nem győzött meg Villányi elvtárs sem és Gágyor elvtárs sem. A magm részéről a beterjesztett javaslatot csak ezzel a módosítással tudom elfogadni. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! 20 perc szünet következik. (10.26) (Szünet: 10.26 - 10.46 - Elnök: dr. Vida Miklós) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a személyi jövedelemadóról szóló módosító törvényjavaslat tárgyalását. A következő felszólaló Gulyás Gyula képviselőtársunk Szabolcs-Szatmár megye 17-es számú választókörzetének képviselője. GULYÁS GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársak! Az 1987-ben pénzügyileg szakszerűen, aprólékosan kidolgozott adótörvényt a lakosság, mint gyógyszert a beteg, keserű szájízzel tudomásul vette. Az egy éves tapasztalat birtokában szükséges feltenni a kérdést: Milyen is ez az adórendszer? Olyan ruhadarabhoz hasonlítható, amelyben kényelmetlenül érezzük magunkat. Helyenként túl bő, néhol pedig szűk. A ránk szabott ruhát sajnos nincs módunkban levetni, de mindenképpen fazonigazításra van szükség. Az 1989. évi költségvetési törvényjavaslat vitája is alátámasztotta, hogy a költségvetés nem tudja nélkülözni a magánszemélyek jövedelemadójából származó bevételi forrásokat. Elismerésreméltó a kormánynak az a törekvése, hogy az adótörvényt több lépcsőben megvizsgálja, és az élethez, a gyakorlathoz igyekszik igazítani. Módosításokra ezután is szükség lesz. Szükség azért, mivel a jelenlegi adósáv és adókulcs módosítás adócsökkentést nem eredményez. A módosító javaslatban szereplő nyolc sávos változatok, mindöszs'ze a bérautomatizmust és a prognosztizálható inflációt követik. Az adótörvény nem marad meg eredeti állapotában. A folyamatos karbantartás, a szükséges és lehetséges korrekciók elvégzése, csak pillanatnyi levegővételt tesz lehetővé. A javasolt sáv módosítások mellett is fennáll a túladóztatás és a teljesítmény visszatartás veszélye. Különösen igaz ez a 3., 4., 5. sávra. A jelenlegi adótörvény a mai bér, ár- és közgazdasági környezetben nem tartható fennt, nem lesz életképes, mert lassan nem lesz miből elvonni. Ajánlom megfontolásra a közmondás igazságát: jobb a sűrű krajcár, mint a ritka garas. A lakosságot a személyi jövedelemadó, az ÁFA, az áremelkedések, egyéb elvonások már oly mértékben leterhelték, hogy további terheket nem képes elviselni. Jogos ellenérzést vált ki a lakosságból, hogy a nyugdíjjárulék, amely más jogcímen ugyan de elvonásra kerül, személyi jövedelemadó alá esik. A nyugdíjjárulékot ne adóztassuk. Az alkalmazotti kedvezmény összegének megállapításánál indokolt figyelembevenni a mindenkori infláció nagyságát. Az adósáv alsó határa 55 ezer forint. A nyugdíj, és a mellette szerzett jövedelem 100 ezer forintig adómentes. Többen felvetették, hogy nincs-e ebben ellentmondás. A szociálpolitikában kizárólag a rászorultság elve érvényesüljön. Kapcsolódjon hozzá a szigorú ellenőrzés és elszámoltatás. A különböző térítési díjak megállapítása, a nettó jövedelmek alapján történjen. Jogosan vált ki sokakban felháborodást, a kedvezmények és a segélyek nem körültekintő elbírálása és odaítélése.