Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3021 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3022 A szabályozásnak a szabályozottak és, a szabályozók közti kölcsönös bizalomra és az ennek eredményekénti kedvező visszahatásra kell építenie, támaszkodnia. Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásom elején említett rendű és rangú választóim véleményét tolmácsolom akkor is, amikor a választók és a választottak közötti elengedhetetlen bizalomról ejtek néhány szót. Választóim bíztak a kiadott jogszabályok, törvények hitelében, az amortizációs szabályokban, vagy pedig a vagyoni betét hozadékának elszámolási lehetőségeivel megnyilvánuló megtérülési lehetőségeket mérlegelve döntöttek a befektetés mellett. A parlament ebben az évben alkotott egy igazán jónak és átgondoltnak minősíthető, válallkozásokról szóló törvényt. Minden kis- és nagyvállalkozó reményeinek és az államháztartás elvárásainak kielégítésére. Mi ugyanazon ülésen tárgyaltuk a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényt, igaz, mint később kiderült csak első olvasásban. Csak emlékeztetőül jegyzem meg, hogy úgymondjam: októberi kínálat 50 százalékos elvonás, elutasítva; novemberi kínálat 55 százalék, elfogadva 50 százalék; decemberi kínálat még rá 6 százalék; előreláthatólag egy éves időtartamra pótadó, elfogadva 4 százalék. Kisiparos választóim felhívták figyelmemet, hogy 1988. december 31-ig választaniuk kell, hogy személyi jövedelemadót vagy nyereségadót kívánnak-e jövő évtől fizetni? December 22-e van. Még mi sem döntöttük el az adók mértékét. Mi között válasszon öt munkanap alatt az érintett vállalkozó? Ez is bizalmi kérdés. Akkor tisztelettel kérdezem, talán választ sem várva: Ki ad okot a bizalmatlanságra, a választóim, vagy az ülésszakonként változó pénzügyi előterjesztés? Azt már meg sem merem kérdezni, hogy a kormány kibontakozási programjának van-e bizalma a kormány pénzügyi politikájához? Választóimban ez másként, úgy fogalmazódik meg, hogy a kimondott szónak van-e még becsülete a Házban, és ha van, ezt meddig, milyen hosszú ideig kötelező betartani? Tisztelt Ház! Mi, a magyar országgyűlés, elköteleztük magunkat a kormány mellett akkor, amikor átérezve a jobbító szándékkal előadott két adóforma, a személyi jövedelemadó és az általános forgalmiadó bevezetésének szükségességét, jóváhagytuk, illetve törvényerőre emeltük azokat. Tettük ezt annak érdekében, hogy az 1988. évi költségvetés egyenlege kedvezőbb helyzetbe kerüljön, hogy a fizetőképességünket megőrizzük, sőt hitelképesek legyünk. Tettük ezt nem utolsósorban azért is, mert a két törvénytervezet tárgyalása során határozottan fogadóképes álláspontot képviseltek a pénzügyi kormányzat ma is felelős pozícióban levő személyiségei azon javaslatainkra, hogy a szemdyi jövedelemadó csak mint elengedhetetlenül szükséges intézkedés kerül bevezetésre, gyakorlatilag átmeneti jelleggel és rövid időn belül felváltja a sokkal elfogadhatóbb családi jövedelemadó rendszere. Ez megnyugtatott minket. Most már nem vagyok nyugodt, — azt hiszem, sokadmagammal nem. Az országgyűlés 1989. évi várható programjában, ha jól számoltam, 34 pont alatt, tehát 34 tárgyalandó téma között nem szerepel semmi ilyen jellegű téma. Bár halvány reménysugárként Villányi elvtárs expozéjában említésre került ennek a megtárgyalása is. És nem vagyok nyugodt azért sem, mert a most tárgyalás alatt lévő törvénytervezetet bármennyire jó szándékkal tanulmányoztam is, nem találtam benne említésre méltó pozitívumot, csak a már elmondott aggályaim érlelődtek meg bennem. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül engedjék meg, hogy a szokásos frappáns „elfogadom és elfogadásra javaslom" helyett más szóhasználattal djek. Mivel egyik változat sem tartalmaz olyan elemeket, amelyek akár az államháztartás, akár az adófizetők pozícióját lényegesen befolyásolnák, főleg pozitív irányban nem, majdnem mindegy, hogy melyiket választjuk. A magam részéről az ad hoc bizottság által elfogadott, a szavazás során valószínűleg elfogadásra kerülő változatot fogom támogatni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Simon Béla képviselőtársunk felszólalása következik a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 6-os számú választókerületből. SIMON BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi maratoni parlamenti ülésszakon felszólalásomat 5 percre korlátozom. Abban a reményben, hogy mondanivalóm lényegét ezen idő alatt sikerül összefoglalni. A személyi jövedelemadó teljesítmény visszafogó, szerkezetváltást fékező és társadalmunk rétegei közötti további feszültségkeltő hatásaira szeretném a tisztelt ház figyelmét felhívni. Hivatkozom az ad hoc bizottság állásfoglalására, amely szerint a kötelező túlmunka és pótlékok adózási kérdését ösztönzően én nem ennek figyelmen kívül hagyásával kell rendezni. A szeptember óta eltelt időszakban e jogos követelésnek pár konkrét megnyilvánulásával találkozhattunk. Ilyen volt a mecseki bányászok sztrájkja, a pedagógusok túlóra és az egészségügyi dolgozók ügyeleti díj ázásának igazságosabb rendezési igénylése. A jelenlegi módosítási javaslat mindhárom jogos reklamációval foglalkozik, és mint önálló szempontként kezelt témát, annak anyagi rendezését 2,5 milliárd forint értékben a költségvetésből biztosítja. Ugyanakkor a pénzügyminisztériumi indokolás a szemdyi jövedelemadó teljesítmény visszafogó hatását általánosságban elismeri, de feloldását a vállalati szférára ruházva, annak bérezési feladatává teszi. Tisztelt Országgyűlés! Hangsúlyozom, hogy a felsorolt, külön rendezésre váró problémák jogosságával egyetértek. De tagadom és tiltakoznom kell a pénzügyi tárca ezen szalámipolitikája ellen, amely politika lényegét abban látom, hogy ott, ahol az ellenállás, vagy tiltakozás, annak bármely megengedhető, vagy elítélhető formája megnyilvánul, csak azt ren-