Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2809 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2810 helyzet ismétlődése következik be. Az igazgatási hatósági tevékenység leválik a vállalati gazdálkodástól, önállósága, a Magyar Posta, önállósága nem szenved csorbát, sőt új tartalmat kap. Az építési és közlekedési bizottság indokoltnak tartja az új minisztérium feladat- és hatáskörét meghatározó minisztertanácsi rendelet-tervezet megvitatását. Ezzel reméljük azt, hogy a ma még felmerülő kételyeket, aggodalmakat sikerült eloszlatnunk, és állásfoglalásunkban a kormány részére kifejezésre juttatnunk. E munka során akár a bizottságon belül, akár amellett mindenképpen szükségesnek tartjuk a Magyar Építőművészek Szövetségének az építészettel összefüggő állami irányítás korszerűsítésére vonatkozó, jó szándékú javaslatait figyelembe venni. Valószínű, hogy egészséges kompromisszumra lesz szükség, mert a kormányzati munka korszerűsítésének elveit nem lehet és nem is szabad feladni. Befejezésül: az építési és közlekedési bizottság a sokoldalú vita alapján többségi szavazattal, 12-en mellette, hat ellene, három tartózkodással javasolja a tisztelt Országgyűlésnek az 1987. éví VII. törvény módosításának elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy felszólalásra egy képviselőtársunk jelentkezett, Bodonyi Csaba, miskolci képviselőt illeti a szó. BODONYI CSABA: Tisztelt Országgyűlés! A december 12-én tartott bizottsági ülésen én azt az indítványt tettem, hogy a minisztérium összevonására vonatkozó törvényjavaslat-módosítás fölötti döntést halasszuk el addig, amíg ez szakmailag át nem világítható kellőképpen. Akkor engem a bizottság ebben az indítványomban leszavazott. Én most nem azért kértem szót, hogy a parlament segítségét kérjem és ezt a dolgot itt újra tárgyaljuk. Először is azért, mert érzem a szavazás nem túl derűlátó matematikáját előre. Abból is látszik ez, hogy egyedüli hozzászóló vagyok ehhez a témához és nem sokan kapcsolódnának hozzám. A másik, hogy nem is akarom én akadályozni a kormányzatátalakító munkát. Viszont szeretnék egy pár megjegyzést tenni az április 30-ig zajló további részletmunkákhoz és ezt szeretném a kormány figyelmébe ajánlani és miniszterelnökünket arra kérni, hogy a javaslataimat, illetve észrevételeimet vegye figyelembe. Az összevonás tényét szakmai körök különböző helyekről - a Magyar Építőművész Szövetség már elhangzott, de az Urbanisztikai Társaság és mások is - bírálják, egyrészt nem nagyon látjuk annak az összevonásnak az előnyét, amely három különböző diszciplínát ilyen módon egy irányítás alá kíván vonni, teoritikusnak érezzük azt, hogy infrastrukturális alapon ezekben valamiféle egységet lássunk. Ezt az egységet mi szakmailag nem látjuk. Elnézést, nem tudok más példát mondani, itt van ez a T. Ház, mint építészetünk reprezentánsa, nem értjük egészen, hogy hogyan lehet ezt összehozni a posta ügyeivel, hogyan lehet az Országház akár felújítási tényét mondjuk összehozni a hajózással és ezt egy infrastrukturális minisztérium elnevezés alá vonni. Az összevonás ténye tehát nekünk egy kicsit teoritikus és bizonyos mértékben rossz érzést kelt, mert az építészeti kultúra ügye, amelyben egyszer már itt szóltam Önökhöz, úgy tűnt, az utóbbi időben pozitív irányba fejlődik úgy az ágazati irányításban, mint a politikai megítélésben. Ezt most mi úgy éljük meg, mint valami visszalépést, és bizonyos mértékben szakmai körökben elkeseredést szül. Fel kell hívjam arra a figyelmet, hogy nemcsak összevonás történik ebben a pillanatban, hanem az Építésügyi Minisztérium szétdarabolása egyik teória szerint négyfelé, a másik teória szerint háromfelé. Nem mindegy, hogy az operáció, a bonckés, hol, miket vág szét szakmailag. Ezt kellene átvilágítani, és ezért kérném, hogy alakuljon majd egy konzultatív testület ebben az ügyben. Az urbanisztika tárgykörébe eső összefüggő dolgokat két részre bontják, egyiket az Építésügyi Minisztériumhoz, illetve most már az összevont minisztériumhoz, a másikat pedig a Belügyminisztériumhoz helyezik át. Ugyanilyen meggondolás tárgyát képezi az építési-szerelőipar, illetve az építőanyag-gyártásnak a szétdarabolása. Azt hogy hol vágjuk szét ezeket az összetartozó dolgokat; ezt szerintem szakmailag még végig kellene gondolni. Nagy műgonddal kellene eljárni és nem hiszem, hogy bizonyos dolgokat csak a vállalati szférába lehet utalni. Hangsúlyozottan szeretném kérni és a szakmai körök véleményét tolmácsolom ezzel, hogy mindazt, ami urbanisztika tárgykörbe esik, valamint az építészeti kultúrát, a műemlékvédelmet és építészeti tervezést, valamint a hatósági munkát és a főépítészek ügyét valamilyen módon egy helyre koncentrálva valósítsuk meg. Egy államtitkárság alatt is javasolták ezt többen előttünk, az anyagban is van ilyen javaslat, mint elvetett változat azzal, hogy az az államtitkári szerepkör szaporítaná és nem egyszerűsítené a kormányzati munkát. Véleményünk szerint ezek szakmailag annyira összetartozó dolgok, hogy az új összevont minisztériumon belül valamiféle államtitkárságot fognak igényelni, ha nem is közvetlenül a kormány mellé rendelve, mint ahogy az célszerű lenne, de a minisztériumon belül biztos szakmai tagolódást fog majd eredményezni. Ezeket a kritikai észrevételeket kérném jóindulattal fogadni, és most egy pár javaslatot tennék. Összesen négy javaslatot. Az egyik: már részben rátértem, kérném, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatos végrehajtási munka megkezdése előtt, tehát még januárban alakuljon egy olyan konzultatív szakmai testület április 30-ig bezárólag működtetve, amely a részletmunkák kimunkálásában szaktanáccsal tud segíteni a kormányzati munkában és ebbe kérném belevonni az Urbanisztikai Társaságot, a Magyar Építőművészek Szövetségét, az Építéstudományi Egyesületet és a minisztériumnak, a jelenlegi minisztériumnak az illetékeseit. Egyébként csak sajnálni lehet, hogy utólag jön