Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3001 Az Országgyűlés 36. ülése, 198 (ELNÖK: Stadinger István - 9.00 óra) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi napon hozott határozatnak, illetve megállapodásnak megfelelően ma befejezzük a decemberi ülésszak első részének tárgyalását. Ennek megfelelően ma napirendre kerül a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, a Társadalombiztosítási Alapról szóló törvényjavaslat és a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, valamint a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A külföldiek magyarországi befektetéséről szóló törvényjavaslat és a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, valamint a 10. napirend a honvédelemről szóló, 1976. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Tisztelt Országgyűlés! Ezek a napirendek szám szerint elég jelentékenyek. Ugyanakkor azonban — az első napirend kivételével — csak egy-két hozzászóló van, ezért mód van arra, hogy a mai tárgyalási napot kellő időben befejezhessük. Tisztelt Országgyűlés! Megkezdjük tanácskozásunkat. Következik a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Dr. Villányi Miklós pénzügyminisztert illeti aszó. Dr. VILLÁNYI MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! A személyi jövedelemadóról szóló törvény 35. §-a kimondja: ,,Az adó következő évi mértékeire és az alkalmazandó összeghatárokra az állami költségvetésről szóló törvényjavaslatban a Minisztertanács — az ár- és jövedelmi viszonyok változására tekintettel — tesz javaslatot." Ez az egyik és elsődleges oka, hogy most a kormány az országgyűlés elé terjeszti az adótábla-módosítási javaslatot. Önök már másodízben foglalkoznak idén a személyi jövedelemadó törvénnyel, ezúttal a mértékek módosításával. Anélkül, hogy a működés tapasztalatait most értékelném — erre az adóbevallások feldolgozását követően lesz megfelelő információ —, a tegnapi vita hatására egy vonását most sem tudom elhallgatni: az adórendszer nagyban hozzásegített bennünket a megélénkülő parlamenti munkához és ahhoz, hogy a társadalom nagyobb része kíván részt venni, beleszólni az állami költségvetés jellegének kialakításába. A törvényben előírt kötelezettségünknek megfelelően javasoljuk csökkenteni az adóterhelést, az adóprogressziót, és korrigálni az adótábla egyenetlenségeit. Mndezt természetesen úgy, hogy ne rontsuk egyoldalúan — az előző napi költségvetési vitában igazoltan — feszültségekkel terhes pénzügyi egyensúlyt. Az idei adóbevételi tervek teljesítéséről örömmel jelenthetem, hogy a kezdeti aggodalmak ellenére a személyi jövedelemadó bevétel ez évben a terv szerinti 58 miliárd forintot meghaladja; a tegnapi napig >. december 22-én, csütörtökön 3002 59 milliárdot meghaladó személyi jövedelemadót már befizettek. A kormány a személyi jövedelemadó 1989. évi módosításának kialakításakor abból indult ki, hogy a nominálbérek jövő évre tervezett 5-7 százalékos növekedését az adó nem semlegesítheti, tehát olyan adótáblát kell kidolgozni, amely miatt az adóterhelés nem növekszik. Arra is törekedtünk, hogy tompítsuk az adótábla szélsőségeit. A jelenlegi adótábla három kritikus pontja: az adómentes sávot követően magas az induló 20 százalékos adókulcs, túlzott a legmagasabb adósávban a 60 százalékos adómérték és a 100-tól 240 ezer forint közötti adósávban aránytalanul erős az adókulcsok progressziója. A kormány az adótábla módosítására két változatot terjesztett az országgyűlés elé. Közös bennük, hogy 11 helyett 8-ra csökken az adósávok száma, mérséklődnek a legalsó és legfelső határon lévő adókulcsok. Az A változatban az alsó határon 20 százalékról 18 százalékra, a B-ben 17 százalékra, a felső határon pedig 60 százalékról 56 százalékra. Ezzel a felső határ a vállalkozási nyereségadó elvonás mértékéhez közelítene. Ennek azért van különös jelentősége, mert 1989-től az egyéni vállalkozók a személyi jövedelemadó törvény hatálya alá tartoznak. Lényeges változás az is, hogy az adómentes sáv 55 ezer forintra növekszik; az adósávokban pedig kétféle módosítást javasolunk. Az A változat a nagyobb jövedelműeket kedvezményezi, a B változat pedig a 240 ezer forint alatti jövedelműeket hozza kedvezőbb helyzetbe. Mindkét változat kevesebb adót hoz, mint a mai adótábla. Az A változatban 10,5 százalékra csökken az átlagos adóteher, a B változatban 10 százalékra, az idei várhatóan 12 százalékról. Ez az adóteher-csökkenés 11-12 milliárd forinttal több jövedelmet hagy az állampolgároknál. Hozzájárul tehát ahhoz, hogy az eredetileg tervezett 6-7 százalékos reálbércsökkenés 1989-ben kisebb, 4-5 százalék legyen — mint arról a költségvetési expozémban már szóltam. A nyugdíj után továbbra sem kell adót fizetni. A kormány azt javasolja, hogy — mivel a nyugdíjak az infláció ellensúlyozására a jövő évben is növekednek — ha a nyugdíjasok a nyugdíj mellett még dolgoznak, vagy más adóköteles jövedelmük van, akkor az eddigi 96 ezer helyett 100 ezer forinttól kezdődően adózzék az egyébként adóköteles jövedelem. Több bizottságban, az adóügyekben illetékes ad hoc bizottságban is felmerült ennek az összegnek a további növelése. Egy ilyen döntés nyilvánvalóan költségvetési kihatással járna. A törvénymódosítás indokolásában 2,5-3 milliárd forint adókiesést jeleztünk. Tény, hogy a számítások, amelyek a 100 ezer forintos adómentes jövedelemhatárt elérő nyugdíjasokra vonatkoznak, bizonytalanok. A Központi Statisztikai Hivatalnak a nyugdíjasok jövedelemhelyzetéről felmérése csak 1983-ra szólóan van. Mindannyian tudjuk, hogy azóta jelentős elmozdulások történtek a jövedelmekben. Tudjuk, hogy körülbelül 400 ezer nyugdíjas vállal munkát. A statisztika szerint általában azok, akiknek nyugdíjuk