Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3003 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3004 is magasabb. A rendelkezésre álló kevés információ alapján, ha csak a nyugdíj melletti kereseteket számítjuk és az egyéb jövedelmeket — például a szobakiadást, a magánoktatást — nem, az adókiesés akkor is meghaladja a másfél milliárd forintot. A számításban nagyságrendi tévedés nem lehet. Ez minimum másfél milliárd forint tanácsi bevétel-kiesés lenne, tehát azon a területen okozna gondot, ahol a parlament — ezt külön szavazatával tegnap is bizonyította — további feszültságteremtést nem látott lehetségesnek. A kormány azért sem támogatja a nyugdíj mellett elért jövedelmek nagyobb kedvezményét, mert szociálpolitikai szempontok alapján sem a magasabb jövedelmű nyugdíjasok kedvezményét lenne célszerű növelni. Ha lenne forrás, akkor azt az alacsony nyugdíjak növelésére javasoljuk felhasználni. Megjegyzem: az adómértékek csökkentése a nyugdíj melletti jövedelmeket is ugyanolyan mértékben kedvezőbb helyzetbe hozza, mint az aktív keresőkét. Valamennyi tényezőt figyelembe véve a tanácsi bevételek között a — kamatforrás-adó nélkül — tervezett 66,5 milliárd forint körüli adóbevételt a javasolt adótábla-módosítások biztosítják. Az adótábla progressziójának mérséklése és az adóterhelés csökkentése mellett javítja a személyi jövedelemadó működésének könyezetét a liberalizáltabb bérgazdálkodás, az egészségügyben és az oktatásban a túlóra és az ügyeleti díjak emelése. 1989-től költségtérítés-jellegü, tehát adómentes lesz a bányamentési pótlék. A Nagycsaládosok Egyesülete kezdeményezte, hogy az adómentességet biztosító 48 ezer forint jövedelemhatár ne változzék. Ezzel mintegy 5 milliárd forint többletadó keletkezne az előterjesztéshez képest. Ezt az 5 milliárd forintot javasolják a kétgyermekesek eltartotti kedvezményére fordítani, az adóalap gyermekenkénti havi ezer forinttal való csökkentése révén. A javaslatot a szociális és egészségügyi bizottság támogatta, az illetékes ad hoc bizottság elutasította. Indoka — és ez igaz —, ezzel tovább csökkenne a lakossági jövedelmeken belül a munkajövedelmek aránya. Másrészt ez a változtatás a magasabb jövedelműeket hozná kedvezőbb helyzetbe. Ez a javaslat egyébként a tanácsi bevételekben feltételezett adót figyelembe véve csak az A variációhoz csatlakoztatható. Az ad hoc bizottság előzetes javaslatának megfelelően megvizsgáltuk az adósávok további csökkentésének lehetőségét is, egy 5 kulcsos adótáblát. Ez tízmilliárd forinttal kevesebb adóbevételt jelentene akkor, ha az alacsonyabb jövedelmek adóterhét nem növelnénk. Ilyen átrendezésre most nem vállalkozhatunk, és az ezzel együtt járó termelői ár- és bérarányok újrarendezése sem javasolható. Felmerülhet a kérdés, elégséges-e a javasolt módosítás? Ezt várja-e az ország? Tudom, csak nemmel válaszolhatunk. Ám tehetünk-e nagyobb lépést? Úgy vélem, több érv szól a nem mellett. Csökkenthetnénk az adót nagyobb mértékben is, ám akkor csökkenteni kellene a bérek növekedését, amely egyben állásfoglalást jelentene az indokoltan óhajtott bérliberalizáció ellen, vagy növelni kellene a fogyasztói árakat, vagy új bérbruttósítást kellene végrehajtani. A kormány feltett szándéka, hogy a jövőben tovább csökkenti a kiadásokat, fokozza az értelmes takarékosságot, s mindezek eredményeként a jövőben tovább csökkenthetjük a lakosság adóterheit. A személyi jövedelemadó módosítások sora ezzel a mai változással tehát nem fejeződik be. Mint ahogy arról az országgyűlés állást foglalt, egy teljes adóév tapasztalatai alapján jövő év első félévének végén értékelni kell az adóreformot, választ kell adni a felmerült elvi és gyakorlati kérdésekre, ki kell dolgozni a családi jövedelemadóztatás modelljét. Meg kell vizsgálni a kivételek, a kedvezmények leépítésével egyidejűleg az adómértékek további csökkentésének lehetőségét is. Erre és más adórendszert módosító ajánlásokra 1989-ben visszatérünk. Mindezek előre bocsátásával kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a személyi jövedelemadó törvény módosítási javaslatot megvitatni, az A és B változatok közül választani és a törvényt jóváhagyni szíveskedjenek. (Taps.) ELNÖK: Most dr. Gágyor Pál képviselőtársunkat, az adóügyi ad hoc bizottság előadóját illeti a szó. Dr.GÁGYOR PÁL: Tisztelt Országgyűlés! A bizottság előadója elég nehéz helyzetben van, egyfelől figyelembe kell venni azt, amit tegnap elnökünk mondott: tömöríteni kell a mondanivalónkat, hogy ma este be tudjuk fejezni az ez évi plenáris üléseink sorozatát (ELNÖK: Ezt nem mondtuk, de célszerű!), de elfogadtuk. Tehát ehhez mindenféleképpen igazodnunk kell. Másfelől nem titok, hogy nagyon élénk vita van a pénzügyi kormányzat, az adóügyi ad joc bizottság , és a különböző bizottságok között az adótörvény megítélését illetően. Ez a vita tulajdonképpen attól kezdve tart, amikor a parlament elfogadta az adóügyi törvényeket. Már akkor lelkiismeretfurdalást éreztünk több ok miatt, elsősorban a sietség miatt, aminek alapján megszavaztuk ezeket az adótörvényeket. Ennek a lelkiismeretfurdalásnak az oldására a parlament akkor úgy határozott, úgy döntött, hogy létrehoz egy ad hoc bizottságot abból a célból, hogy figyelemmel kísérje az adóügyi törvényeknek a társadalomra, az egyénre és a családra, valamint a gazdaságra történő hatásait. Figyelemmel kísérje és azokat a negatív hatásokat, amelyeket menet közben, folyamat közben tapasztal, és hozza azokat felszínre, hozza a tisztelt képviselők tudomására. Jelenthetem, hogy az adóügyi ad hoc bizottság ennek a feladatának eleget tett. A képviselői észrevételek alapján, a választói levelek és észrevételek alapján kiküldtünk egy szakértő bizottságot, úgynevezett adóügyi ad hoc szakértői bizottságot, hogy megvizsgálja az adótörvényeknek a társadalomra, a gazdaságra és az egyénekre való hatását.