Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-33

2787 Az Országgyűlés 33. ülése, 1988. november 26-án, szombaton 2788 séget ír elő a felvonulásokra, gyülekezésekre — betiltotta a különböző alternatív szervezetek által a brassói munkásmegmozdulás évfordulójára rendezett és szabályosan bejelentett szolidaritási felvonulást. Kérdezem a miniszter elvtárstól, milyen jogszabály értelmében intézkedett így a Budapesti Rendőrfőkapitányság? Megjegyzésként hadd tegyem hozzá: furcsának tartom, hogy egy jogszabályt lehet alkalmazni engedélyező módon és tiltó módon is. Végül: hadd kérdezzem meg azt is, amit nem értek. Miért avatkozott be a rendőrség — hogy finoman fogalmazzak — tevőlegesen is a békés felvonulás feloszlatásába? ELNÖK: A kérdésre Dr. Horváth István belügyminiszter válaszol. DR. HORVÁTH ISTVÁN belügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Király Zoltán elvtárs kérdései nagyon tárgyszerüek, szinte hivatalosan szakszerűek. Lehet, hogy szerencsés volna, ha én is ugyanígy válaszolnék rá. Engedjék meg azonban, hogy az ügy hátteréhez tartozóan néhány megjegyzést tegyek. Bár Király elvtárs nem szólt az eset általános társadalmi, politikai hátteréről, a mai Magyarország társadalmának jelenlegi állapotáról. Én ezzel kapcsolatban szeretnék itt — igaz, hogy kiragadva — három mondatot idézni, amely az Országgyűlés mostani ülésszakának nyitónapján, csütörtökön hangzott el, felelős kormányzati tényezők szájából. „Vigyáznunk kell, hogy az új útkeresés vágya és szenvedélye, a jogos türelmetlenség át ne csapjon kezelhetetlen anarchiába." Aztán: „Ösztönözzük a reformmozgalom lendületét, de őrködjünk a társadalmi rend felett!" Azután: ,,A kormány terve a politikai demokrácia és a jogállam megteremtésére a stabilitás és a rend talpköve is lehet." Még egyszer mondom, ezek kiragadott mondatok, ezek nem a felszólalók teljes programját tartalmazták, mert a jobb és szebb jövendő felé vezető úton ennél sokkal stabilabb pillérekre is akarunk építkezni, és másfajtákra is természetesen. Az intelem azonban mégis rendkívül fontos, abból a szempontból, hogy ha felfelé és előre akarunk jutni, akkor figyelnünk kell arra, ne hogy szakadékban találjuk magunkat. Én ezekhez az elhangzott és felidézett gondolatokhoz most már csak azt szeretném hozzátenni, hogy Magyarország manapság sokféle bajjal küzd, és nehezen. A kérdés az, hogy ma, amikor nem takarni és elfedni akarjuk a bajt, hanem gyógyítani, akkor ezt, a társadalomban meglévő lázas állapotot csillapítani akarjuk-e, avagy a lázt akarjuk fokozni? Tisztelt Országgyűlés! Király Zoltánt, a kérdezőt én régóta ismerem, talán a legrégebben mindnyájuk közül, akik itt a teremben, de legalábbis a földszinten ülnek. Én hiszem azt, hogy Ő nem szaporítani akarja a bajokat, és a kóros tüneteket, és nem a válságlovagokkal — használtak ilyen kifejezést is — tart. Ami a kérdését illeti. Egy hajdanvolt elődömnek az 1945-ben alkotott miniszteri rendeletére hivatkozik. Szeretném a kérdezőnek is, és a tisztelt jelenlévőknek is, meg az ország népének is a figyelmébe ajánlani azt, hogy vannak más, ennél magasabb rendű, rangú és frissebb jogszabályok is. Ilyen az 1974ben, az Elnöki Tanács által alkotott 17. számú törvényerejű rendelet. Ez az álam- és közbiztonságról szól. És ilyen a 39/1974. számú Minisztertanácsi rendelet, amely a rendőrségről szól. Ezek a közrend és a közlekedés rendjének védelme érdekében — többek között — megállapítják a rendőrség jogait és kötelességeit; de a rendőrségi eljárás alapvető szabályairól is rendelkezik magas szintű jogszabály. Tehát vannak jogszabályok. És az is igaz, hogy — ezek léte mellett is — az állampolgárok bizonyos csoportjai által kezdeményezett gyűlések, tüntetések megítélése körül jogbizonytalanság is van. Ebből következően van megítélési zavar is — kétségtelen. Király Zoltán elvtárs elégedetlen a szabályokkal. Igaz, ezek valóban elég nagyvonalúan fogalmazott és általánosan értelmezhető szabályok. Ezért én, mint belügyminiszter szintén elégedetlen vagyok ezekkel a szabályokkal. De mindjárt hozzáteszem: nemcsak én, hanem a kormány is indokoltnak tartja azt, hogy legyen világos és új szabály, amely precízebben eligazítást ad a gyülekezési joggal kapcsolatban. Ez a parlament decemberi ülésén ide fog kerülni majd, hogy az Országgyűlés törvényben szabályozza az ezzel kapcsolatos jogosultságokat és kötelezettségeket. Sőt, azt is fontosnak tartom, hogy az álam- és a közbiztonság kérdéseiről, a rendőrségről és kötelezettségeiről, jogosítványairól is belátható időn belül, egy-két éven belül, magas szintű, törvényi szintű jogszabályban történjék majd rendelkezés. Tehát kellenek és lesznek is ebben az ügyben új törvények és jogszabályok. Ami magát az esetet illeti. Nem akarom itt höszszasan elbeszélni a történetet. A következő azonban úgy tűnik, hogy ide tartozik. A tüntetés szervezői valóban tettek bejelentést a rendőrségen. Ám hozzá kell, hogy tegyem: a közrendért felelős szervek és hatóságok megítélése is ide tartozik, nemcsak a kezdeményezők felfogása arról, hogy a cselekedetük mennyire felel meg a jog szabályainak és a jog követelményeinek. A tüntetés szervezőivel közölték azt, hogy a hely — a román nagykövetség környékéről volt szó, a másik pedig egy nagy forgalmú útvonalról, a Thököly útról Budapesten —, azon kívül pedig az időpont, csúcsforgalmi időszak volt az is, olyan, hogy nem alkalmas a demonstrációra. Meg is indokolták a másféle álláspontot. Sőt ezt is figyelembe vették a szervezői ennek a tüntetésnek, mert volt másfajta is, ehhez hasonló ügyben, méltóságteljes tüntetés itt Budapesten. De ezek a szervezők olyanok voltak, akik, azt mondhatom, hogy szinte kéthetenként különböző üléseknek és demonstrációknak a szervezői, akik ott vannak Budapest közterületein, ahol két cintányért összeütnek. Vegyék figyelembe azt, hogy Budapesten a közterület nemcsak az övék, és nem mindig az övék,