Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-33

2789 Az Országgyűlés 33. ülése, 1988. november 26-án, szombaton 2790 hanem a közlekedésre fenntartott utakon, tereken joguk van háborítatlanul közlekedni Budapest azon polgárainak is, akik nem kívánnak nap mint nap tüntetések résztvevői lenni. Ez ügyben van közlekedési érdek, van Budapesten sok-sok ezer, százezer olyan állampolgár, akinek joga van ahhoz, hogy nyugodtan közlekedjen az utcán, és végül megtörtént a figyelemfelhívás egy olyan szempontra is, és ezt én itt nem minden alap nélkül mondom, hogy egy ilyen helyen és időpontban tartott tüntetés, esetleg kívülről is eredő sugallatra, valamiféle provokációba torkollik. Ezért végül is és összesen az volt az ajánlat, hogy közterületen ettől a demonstrációtól tekintsenek el. Kérem szépen, én azt gondolom, hogy a toleranciahiány, és erre sok példa volt éppen az idei esztendőben, nem a rendőrség szerveinél volt tapasztalható, hanem éppen a szervezőknél, akikről ráadásul azt kell hogy mondjam, és ez már lehet, hogy magánügy is tulajdonképpen, hogy nem egyszerűen csak arrogánsak voltak, hanem tulajdonképpen nem is éltek azután azzal az eljárási jog adta lehetőségükkel, hogy valamiféle, az elutasító határozatot hozó szerv döntésének a felülvizsgálatára jogosult másodfokú rendőri szervhez forduljanak, hanem ehelyett a panaszukat egyenesen külföldre, a Szabad Európa Rádióhoz juttatták el. No most mindezekhez azt kell, hogy hozzátegyem, hogy a törvényt ennek megfelelően - megítélésem szerint - nem a rendőrség szervei sértették meg. Kell-e mondanom azt — ezt még csak hozzáteszem —, hogy a rendőrség magától értetődően semmilyen ügyben, ebben az ügyben sem a kénye-kedve szerint jár el, hanem a kormány általános politikai vonala által kijelölt úton halad. Nohát ezek után mi volt a viszontváasz a másik fél részéről? Nyilatkozatot fogadtak el: barbár politikai alapelvekre és erkölcsre valló állásfoglalásnak titulálták a rendőrség állásfoglalását; azután: „a magukban táplált gyűlöleteket kitombolandó, a rendőri brutalitás számos sérültje szenvedte kárát ennek" mondták. Hát minthogy ez az utóbbi is elhangzott, Hitelesítették: dr. Pesta László dr. Karvalits Ferenc Balogh László itt csak megjegyzem, én áttanulmányoztam az ezzel kapcsolatos orvosi iratokat, és az volt a benyomásom, hogy a legnagyobb károsodást benne minden bizonnyal az aznap elfogyasztott nagy mennyiségű alkohol okozta és nem a fején talált könnyű hámsérülés, ami lehet, hogy attól keletkezett, hogy az ittas állapota miatt elesett. No én ekörül most már nem akarok többet keringeni, csak annyit mondanék, hogy ítéljék meg önök, tisztelt Képviselők, hogy hol van az igazságosság ebben az ügyben, hol van a kölcsönös megértésre és belátásra való törekvés? Lehet-e azoknál, akik ilyen fékevesztett indulatokkal fogalmaznak? Jelen esetben én azt mondom, hogy a rendőrség itt szabályszerűen járt el, a nyomában keletkezett politikai vita pedig nem jogvita, és nem rendőrségi ügy. Én elnézést kérek önöktől, ha itt esetleg olyan dolgokat is szóba hoztam, ami első pillantásra nem idevalónak tűnik, de ezt azért tettem, mert önök, tisztelt Képviselők, legyenek bizonyosak abban, hogy Magyarországon Önök olyan kormányt engednek kormányozni, amely azt akarja, hogy az országnak itt jó törvényei legyenek, és ezeket a jó törvényeket az állam szervei, az állam alkalmazottai és az állam polgárai is betartsák. Köszönöm szépen. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a válaszokat. Napirendünkkel és ülésszakunk tárgyalási anyagával végeztünk. Az ülésszakot bezárom. Két bejelenteni valóm van. Az egyik: levelekben és szóban megfogalmazott kérések jutottak el a parlament elnökéhez, amelyek lényege az, hogy az ország háza fölött állandóan lobogjon a nemzeti lobogó. Megvizsgálva a lehetőséget, közlöm, hogy a két kupola fölött volt lehetőség a zászlótartó rúd elhelyezésére, ülésszakunk megkezdése óta két helyen tehát a parlament fölött lobog a nemzeti zászló. (Nagy taps.) Másik bejelentésem: étkezési lehetőség mind a büfében, mind az étteremben van. Köszönöm. (13.57) Soltészné Pádár Ilona Rujsz Lászlóné Tomán Károlyné soros jegyzők