Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-33

2785 Az Országgyűlés 33. ülése, 1988. november 26-án, szombaton 2786 ezt lehetővé kell tenni, úgyhogy örömmel fogom fogadni, ha Balogh elvtárs az előkészítő munkála­tokba bekapcsolódik. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Következik dr. Tal­lóssy Frigyes képviselőtársunk kérdése az építésügyi és városfejlesztési miniszterhez a helyiséggazdálko­dásról szóló 84-es rendelet módosítása tárgyában. DR TALLÓSSY FRIGYES: Igen Tisztelt Minisz­ter Elvtárs! A helyiséggazdálkodásról szóló 19/1984-es minisz­tertanácsi rendelet 28. §-a szerint a nem állami tu­lajdonban álló lakás, vagy lakrész nem lakás céljára csak lakáspótlás mellett használható fel. Ezzel van összhangban a lakástörvény 44. §-ának 5. bekezdése is, amely a magántulajdonban álló lakást a helyi ta­nács elnökének engedélyével engedi bérbe adni. A kü­lönféle gazdálkodók és más szervezetek az Üyen cél­ra igénybevehető helyiségek hiánya és a fejlesztési források szűkös volta miatt már jelenleg is súlyos elhelyezési gondokkal küzdenek, főleg a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban. A közeli jövőben — különösen a társasági törvény hatálya alá tartozó szervezetek tekintetében — további jelentős igény­nyel lehet számolni. Az állampolgárok a jelenleg ha­tályos minisztertanácsi rendelet tilalma ellenére már ma is figyelemreméltó számban adnak bérbe társasházi öröklakásokat, szövetkezeti lakásokat, csa­ládi házakat. A lakások más irányú hasznosítása — lé­vén hogy a lakbérnél lényegesen magasabb bérleti díjat lehet kikötni -, legjobb szándékuk ellenére is a jogsértés felé tereli az állampolgárokat. Készteti őket erre a szükség, a megélhetési gondok rohamos nö­vekedése, az infláció és nem különben a feltörő fi­zetőképes kereslet. Törvényességi szempontból a jogsértések irányába való késztetés kifejezetten nem kívánatos jelenség. Egyébként is az ellenőrizhetetlen tilalmak fenntar­tása merő formalitás, a lakásgondok a tilalommal egyebekben sem oldhatók meg, ugyanakkor fenntar­tásuk szükségtelen beavatkozást jelent az állam­polgárok tulajdonjogi rendelkezési jogaiba. Ezért kérdem miniszter elvtárstól, hogy az újonnan alakuló szervezetek elhelyezési igényeit elősegítendő, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium tervezi-e a helyiséggazdálkodási és a lakástörvény módosítá­sát, az állampolgárok és nem állami szervek tulaj­donában álló lakásingatlanok nem lakás céljára való hasznosítása megengedése tekintetében. Köszönöm szépen. ELNÖK: Válaszol Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter. SOMOGYI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Tallóssy Elvtárs! Röviden a válaszom úgy szól, amit egy magyará­zattal ki fogok bővíteni, hogy foglalkozunk ennek a rendelkezésnek a módosításával. A jogászok kita­láltak egy rendkívül ronda, de ma nagyon népszerű szót, a deregulációt. Ez ebbe tartozik, ebbe a folya­matba. Én tiltakoztam mindig a „dereguláció" el­len, de a jogászok találták ki a felesleges jogszabá­lyok kiiktatására. Ezt takarja ez a szó. Az 1989. évi folyamatba ennek a rendelkezésnek a felülvizsgálata is beletartozik. A dolognak azonban van egy ennél sokkal lényege­sebb része. Ez a rendelet nem feleslegesen született, ugyanis minden valamire való jogállam védi a lakás­állományát, védi a lakást. Bizonyára kevesen tudják — ugyanis magánlakásról van szó —, itt van nálam a Statisztikai Évkönyv, amire mindig szoktam támasz­kodni, hogy Magyarországon állami kölcsön, vállalati kölcsön, szociäis támogatás nélkül 1987-ben össze­sen 766 darab lakás épült, tehát ez az a személyi tulajdon, amelyre azt mondhatja a tulajdonosa, hogy elvileg szabadon rendelkezik vele. Az összes többi­ben, a kölcsönökben benne van az önök támogatása, az ország adója, a vállalatok pénze és minden, és nem hiszem, hogy a társadalmi igazság egyértelműen elfogadja azt, hogy — mert hiszen ma több lakása is lehet valakinek — miközben törleszti az 1200-, vagy 1300 forintos OTP-t még a régi kamaton, 20, vagy 25, vagy 30 ezer forintért ezt a lakást bérbe adja, hiszen egy ilyen bérbeadó sem lakik a hidak alatt vagy csőben, hanem van gondolom másik, vagy har­madik lakásuk. Tehát mi azzal foglalkozunk, hogy teremtsük meg a jogi lehetőségét annak, hogy ilyen esetben az OTP egyből fölmondhassa szerződését és mondja meg, hogy az igen tisztelt bérbeadó, aki arra fogja a lakását használni, hogy kiadja, térítse vissza egyből az összes tartozását, és ez esetben állampolgári jogon csinálja a bérbeadást. (Taps.) De olyannal, hogy miközben élvezi az állam támoga­tását és ebből extra profitra tesz szert, nem hiszem, hogy a jogalkotók egyetértenek. Tehát összefoglalva, foglalkozunk az üggyel, azon­ban a kettőt együtt lehet csak értékelni. ELNÖK: Király Zoltán képviselőtársunk kérdést tesz fel a belügyminiszterhez a békés felvonulás be­tiltása tárgyában. Király Zoltán képviselőtársunké a szó. KIRÁLY ZOLTÁN: Tisztelt Ház! Hadd bocsás­sam előre, hogy kérdésem témája formailag egy in­terpelláció tárgya is lehetett volna, ám véleményem szerint az interpelláció döntően a bizalmi kérdéssel rokon jogintézmény, és az én bizalmam a tárca ve­zetőjében töretlen. (Zaj.) Ezt komolyan mondtam. (Derültség.) Másrészt pedig a kérdéshez az is hozzá­tartozik, hogy a békés felvonulások, tüntetések gya­korlatában az elmúlt hónapok során igen korrekt munkakapcsolat alakult ki a tüntetést szervezők és a Belügyminisztérium illetékes munkatársai között. A kérdésben foglaltak tulajdonképpen a kivételt jelentik. A Budapesti Rendőrfőkapitányság - ellentétben a formálisan még ma is hatályban lévő, csak nem gya­korolt 5159/1945. számú belügyminiszteri rendelet­tel, amely 1. §-ában csupán bejelentési kötelezett-

Next

/
Thumbnails
Contents