Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-33
2767 Az Országgyűlés 33. ülése, 19* ELNÖK: Pardon! Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Megtörténik.) Kimondom a határozatot. Az interpelláló képviselő a Legfelsőbb Bíróság elnökének válaszát nem fogadta el, az Országgyűlés a Legfelsőbb Bíróság elnökének válaszát 21 ellenszavazattal, 153 tartózkodás mellett vette tudomásul. (Zaj.) Ez van. Tessék! (Zaj.) Tisztelt Országgyűlés! A jelenléti ívet kellene megnéznünk, hogy hányan vagyunk jelen. Itt a 153 tartózkodás és a 21 ellenszavazat nyilvánvaló kisebbségetje-lent. KÖZBESZÓLÁSOK: Nem. Számoljuk meg! (Zaj.) ELNÖK: Ki kéri az igen megszámolását? (Többen jelentkeznek.) Rendben van. Elrendelem. Kérem még egyszer, aki elfogadja a Legfelsőbb Bíróság elnökének válaszát, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik) Tisztelt Országgyűlés! 183 az igen. (Taps.) Nem ismétlem meg a határozatot, mert az Országgyűlés tudomásul vette. Weiszböck Rezsőné képviselőtársunk interpellál a közlekedési miniszterhez a közutak állapotának problémája, a soproni közúti határátkelőhely korszerűsítése, valamint a 84-es főút Sopront elkerülő szakaszának kiépítése tárgyában. WEISZBÖCK REZSŐNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves államtitkár elvtárs! Mindenekelőtt kérem szíves egyetértésüket abban, mivel írásbeli interpellációmban minden lényeges kérdést kifejtettem, szíveskedjenek hozzájárulni ahhoz, hogy szóbeli beterjesztésemben csupán a megérthetőségre szorítkozzam. Ahogy a forgalom az utakon egyre nő, egyre gyakrabban és élesebben találkozunk többek között, a közutaknak az állag problémájával. Szakértők körültekintő számításai szerint az évek óta elhalasztott felújítások, fejlesztések, a műszakilag kényszerűnek mondható megoldások, a népgazdaságnak és az utak használóinak évente mintegy 40 milliárd forint többlet költséget, illetve veszteséget jelentenek. Ennek az óriási veszteségnek a csökkentésére az eddigieknél több pénzre lenne szükség. Ismereteim szerint - több külföldi ország gyakorlatához hasonlóan — az utakra fordítandó pénzek nagyságának az út igénybevétellel kellene arányosnak lennie, nem pedig évente, a költségvetési meggondolások alapján változnia. Sajnos a meggondolások mindig csökkenést jelentenek. A probléma súlyára való tekintettel kérem a téma megvizsgálását, és a költségvetési reform jegyében és annak szellemében a jövőben várható intézkedések ismertetését. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy arra már utaltam, írásban beadott interpellációmban számszerűen is felsoroltam az indokokat, amelyek egyértelműen bebizonyítják az egyébként legfelsőbb szervek által is következetesen elismert tényt — szó szerint idézem az Országgyűlés március 16. jegyzőkönyvéből. „Ezen belül is van három városunk, amelyek elkerülése éppen műemlék?. november 26-án, szombaton 2768 védelmi okok miatt már nem tűr tovább halasztást. Ide tartozik Sopron, beletartozik sajátos okok miatt Mosonmagyaróvár és stratégiai okok miatt is Győr. Ezek elkerülése egyszerűen a mindenkori pénzforrások megerőszakolásával meg kell hogy valósuljon." Hozzá kell tennem, hogy a megállapítás óta a soproni és a hegyeshalmi átkelőhely forgalma 135 százalékkal nőtt. A határátkelő és az elkerülő út tervei készen vannak. Az építkezési engedély rendelkezésre áll, de különböző pénzügyi okok miatt a megkezdésében nem tudunk előrelépni. Fenti indokok alapján tartom szükségesnek ez úton, és ezen a helyen is ismételten kérni a KM és a PM intézkedéseit a soproni átkelő, valamint a soproni elkerülő útszakasz beruházásaihoz szükséges fedezet biztosítására, és szeretném hangsúlyozni — figyelembevévé a népgazdaság pénzügyi helyzetét — a kivitelezés VII. ötéves tervében való megkezdését. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK: Az interpellációra dr. Tóth László közlekedési államtitkár válaszol. Dr. TÓTH LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés ! Elöljáróban meg kell köszönjük azt, hogy Weiszböck Rezsőné interpellációval fordult a közlekedési és a pénzügyi kormányzathoz, hiszen így módunk van arra, hogy erről a rendkívül fontos kérdésről néhány perc erejéig elmondja a közlekedés a véleményét. Azt hiszem, majdnem mindenki előtt köztudott, hogy annak az országos úthálózatnak, amelyik mintegy 30 ezer kilométer hosszúságú, az ossz közúti forgalom mintegy kétharmadát viseli, az üzemeltetése, fenntartása, finanszírozása állami feladat. Az is valószínűleg ismeretes, hogy a hetvenes évek viszonylag kedvező pozíciója után 1980-tól 1987-ig kényszerűségből erre fordítandó összegek reálértéke, legyen az fenntartás vagy beruházás, körülbelül a felére csökkent, miközben a forgalom erről nem vett tudomást, körülbelül 30 százalékkal nőtt országosan az átlagos forgalom. Ezen belül néhány területen, elsősorban az idegenforgalom által használt, frekventált csomópontokon természetes, hogy sokkal nagyobb a forgalomnövekedés üteme. Ilyen körülmények között természetes, hogy az útállapotok leromlási folyamata, az utóbbi néhány évben felgyorsult. Az is sajnálatos, hogy a VII. ötéves tervidőszaknak a népgazdasági tervelőirányzataihoz képest is jelentős a csökkenés, például az 1989-es költségvetési előirányzat — legalábbis a tegnapi még — mintegy 40 százalékát éri el annak az összegnek, amelyet a VE. ötéves terv 1989-es évére terveztünk közösen. Ebből az adódik, hogy egyrészt nagyon meg kellett szűrni azokat a folyamatban tartható fejlesztéseket, amelyekre úgy tűnik, hogy pénz kell maradjon. Ez ugyanakkor azt is jelenti, és ezt azt hiszem, igazolhatják a tanácsi vezető elvtársak, hogy számos olyan fontos, korábban a tanácsi vezetéssel egyeztetett építésről kell lemondanunk és 1990 utánra halasztanunk, mint például egy szekszárdi Duna-híd
