Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-33

2769 Az Országgyűlés 33. ülése, 1988. november 26-án, szombaton 2770 vagy a békési hidak egy része, vagy a 26-os út Miskolc előtti szakasza, meg a 2-es út Pest megyében - nem akarom sorolni. Tehát gyakorlatilag néhány olyan fejlesztésnek az indítására nyílt csak mód, mint például az MO-ás fél autópálya első szakasza, vagy a győri 82-es—83-as elkerülő útszakaszok építése, amelyek néhány területen oldanak bizonyos feszültséget. Éppen a központi források beszűkülése miatt néhány tanács felismerte, elemi érdeke, hogy a saját területén komoly pénzeszközöket áldozzon ilyen célokra. Utalni szeretnék megint néhány, közelmúltban megvalósult fejlesztésre, például Kaposvárra, ahol egy nagyon jelentős csomópont épült meg tanácsi megelőlegezéssel; Békés megyében megkerülő utakra vagy akár a szolnoki Tisza-híd építésére is utalhatnék. Tehát jelentős tanácsi források is bevonultak olyan állami feladatokba, amelyeket tulajdonképpen a költségvetésnek kellene — ha tudná — finanszírozni. Még egyszer mondom: ez kényszerhelyzet, de ez a realitás. Ami a további útpolitikánkat illeti: ilyen körülmények között minden erővel meg szeretnénk őrizni az utaknak legalábbis a forgalomképességre való állapotát, amelyik nagy érték (több mint 350 milliárd forintos értékről van szó), s mint hallottuk, évente 1-2 százalékkal kopik automatikusan ez az érték. Egy számadattal terhelném még csak az Országgyűlést. Éppen a csökkenő fenntartási pénzek miatt egy sereg kényszerintézkedést, rövid távú, olcsó, takarékos technológiát vezetünk be, — hosszú távon természetesek drágák ezek, de rövid távon ezt kell csinálnunk — azért, hogy az utak állapota a gépjárműforgalomra ideig-óráig megfeleljen. Hyen körülmények között körülbelül 1000-1500 kilométert kellene minden évben aszfaltszőnyegezéssel ellátni az úthálózaton. Az idén 300 kilométerre futotta. Ezzel együtt úgy ítéljük meg, hogy ez az úthálózat, mivel türelmes, lassan épül le, alkalmas és viszonylag biztonságosan alkalmas összességében a forgalom lebonyolítására. Ugyanakkor viszont azt a javaslatot, amelyet a képviselő elvtársnő felvetett, hogy meg kellene vizsgálni, hogy egy automatizmus alapján nem minden éves költségvetési viták eredményeként alakuljon ki ez az összeg, ezt teljesen természetesnek tartjuk. Több éve van ilyen kész javaslatunk. A javaslatunk lényege az volt, hogy nem gondoltunk nagyobb összegre a VII. ötéves tervidőszakban, mint amit a VII. ötéves tervidőszak számítási anyagában e célokra kiszámoltunk a központi funkcionális szervekkel közösen, s amely elvileg 1986-ban még „belefért" a költségvetésbe. Nem gondoltunk ennél nagyobb összegre, de arra gondoltunk, hogy ez a gépjárműveknek a vámjából és adójából, illetőleg a benzintöbblet adójából automatikusan bizonyos százalékos arányban folyjon be ebbe az alapba, s majd egy következő — az 1991-es évektől kezdődő — ötéves tervciklusban pedig érje el azt a normatív értéket, amely az utak reálértékének megőrzéséhez, szinttartásához kell. Csak zárójelben mondom, hogy a ma 5 milliárd forint körüli országos úthálózat fenntartási összeggel szemben ez 9 milliárd. De sajnos ezt a számok és a tények bizonyítják. Ami a felvetést illeti, hogy legyen ilyen útalap, meggyőződésem, hogy erre vissza kell térni. A legjobb alkalom a költségvetési reformmunka, a Pénzügyminisztériummal közösen kell majd a tisztelt Országgyűlés elé terjesztenünk ezt a témát. Ami a kérdés konkrét részét, Sopront és a soproni határátmenetet, s az elkerülő utat illeti - teljesen egyetértünk azzal a minősítéssel, aminek csak a töredékét mondta el a képviselő elvtársnő, írásban sokkal szenvedélyesebben és természetesen realisztikusan érzékeltette ezt a forgalmat, utalva kár a legutolsó, november 7-i kivonulásra is. Természetes, hogy egyetértünk, és a legsürgetőbb feladatok között tartjuk számon a soproni témát. Az is világos volt viszont, — mert ez az egész komplexum, a határátkelőhely bővítése, illetőleg a megkerülő út közel 2 milliárdos fejlesztést igényel —, hogy ekkora fejlesztésre még a VII. ötéves terv eredeti előirányzataiban sem volt mód. Ugyanakkor viszont éppen azon indok alapján — mert ez egy idegenforgalmi célú fejlesztés, idegenforgalommal függ össze —, az volt az elképzelés, s ilyen típusú előterjesztéseket készítettünk a Pénzügyminisztériummal, hogy ez az idegenforgalom céljaira felvehető külföldi (elsősorban osztrák), hitelkonstrukció keretében valósuljon meg. Sajnos, eddig erre nem volt realitás. Végső kormányzati döntés ebben nincs. Mi továbbra is számítunk arra, hogy ebből a konstrukcióból lesz mód a megépítésre. Amennyiben nem, abban az esetben is azt meg kell ígérjük itt az Országgyűlés fóruma előtt, hogy a VIII. ötéves tervidőszakban, megítélésünk szerint az első három évben az elkerülő utat — mert az utat fontosabbnak tartjuk még a határátkelőhely bővítésénél is —, amely körülbelül 5-600 millió forintos értéket képvisel, minden körülmények között meg kell csinálni. Jó lenne elindítani a munkát 1989-ben vagy 1990-ben. Ahogy utalt rá a képviselő elvtársnő, a tervek készek, engedélyezték, de az előkészítő munkának mintegy 80-100 millió forintja hiányzik. Meg kell mondani, azt hiszem, hogy a rövid válaszomból kitűnt, hogy erre átcsoportosítani nem tud a tárca a jelenlegi körülmények között. Ha a költségvetésnek a mostani helyzetében volna módja az útkeretnek a megemelésére, az egy lehetőség volna. A másik lehetőség, amire utaltam más megyék tapasztalatából, hogy el lehetne kezdeni az előkészítést megyei, illetve városi forrásokból. Ettől függetlenül még egyszer ígérni tudjuk, hogy a VIII. ötéves tervben ezt a témát meg kell oldani. Kérem, fogadják el válaszomat, és elnézést, türelmüket is kérem a hosszabb válaszért. (Taps.) ELNÖK: Megkérdezem, hogy Weiszböck Rezsőné képviselőtársam elfogadja-e a választ? WEISZBÖCK REZSŐNÉ: Tisztelt Képviselőtársak! Az útalappal kapcsolatos választ kiegészítőnek, elfogadhatónak tartom, annál is inkább, mert a téma