Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-33
2759 Az Országgyűlés 33. ülése, 1988. november 26-án, szombaton 2760 jöhet, megnézheti, hogy tíz centje van a gyárban, amikor előállítják a terméket, vagy nem, a magyar kereskedelemnek ebbe viszont nincs beleszólása. Köszönöm. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vita eldöntése ránk vár. Következik tehát a határozathozatal. Mikrofont kérek, tessék. KÖZBESZÓLÁS: Tisztelt Parlament! Mem kívánom az Önök figyelmét és türelmét igénybe venni, csak szeretném felhívni a figyelmet, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál működik a Fogyasztók Tanácsa. Köszönöm./'Taps.) ELNÖK: Lezárhatom a vitát? (Igen.) Igen. Nincs több hozzászóló. Kérem, tehát akkor határoznunk kell. A módosító javaslattal a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság, valamint a Minisztertanács nevében Váncsa Jenő miniszter nem ért egyet. A házszabályok 42. §-a (3) szakasza alapján kérem tehát az Országgyűlést, hogy azok, akik a bizottság, illetve a miniszter álláspontjával értenek egyet, vagyis nem fogadják el a módosító javaslatot, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Szemmellátható többség. Köszönöm. Ki van más véleményen, tehát ez ellen a miniszteri javaslat ellen? Kettő. Ki tartózkodott a szavazástól? Harminc. Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a módosító javaslatot két ellenszavazattal és harminc tartózkodással nem fogadta el. (Taps.) Kérem Jakab Róbertné alelnök társamat, hogy vegye át az ülés vezetését. — Azt javasolja, hogy szünet legyen. Bölcs javaslat! (Zaj.) Ne legyen? Borzasztó nagy már a demokrácia nálunk, tehát kérem: aki nem kíván szünetet tartani, emelje fel a kezét. (Megtörténik.) Nagy a többség! (Közbeszólás: Mikrofonokat kell felszerelni. ) Bocsánatot kérek, teljesen igaza van. Technikai szünetet kell tartanunk, hiszen a mikrofonokat fel kell szerelni. Nézzék el ezt nekem, tehát szünet következik. (Szünet után: 11-53 - Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint következik az interpellációk és a kérdések tárgyalása. Az interpelláló és a kérdező képviselők nagy száma miatt a válaszoló miniszterek egy részének csak mozgó mikrofont tudunk adni. Elnézésüket kérjük. Dr. Südi Bertalan képviselőtársunk interpellál a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez a gesztorgazdaságok felelőssége, az ipari szolgáltató szakcsoportok adótartozásai tárgyában. Dr. Südi Bertalan képviselőtársunkat illeti a szó. DR. SÜDI BERTALAN: Tisztelt Országgyűlés! Szilbereky Elvtárs! A hatályos 26/1981. MT számú rendelet szabályozza a gesztorgazdaság felelősségét az ipari és szolgáltató szakcsoportok tartozásaiért. A felgyorsult gazdasági, társadalmi változásokkal egyidőben megfigyelhető volt a különféle szakcsoportok gombamódra történő szaporodása, s vele párhuzamosan a gazdaságilag életképtelennek bizonyult ráfizetéssel funkcionáló szakcsoportok eltűnése a gazdálkodás színteréről, kiválása egyes gesztorgazdaságokból. A szakcsoportok megszűnése, kiválása olyan jogszabályi értelmezést is felvetett, amit a fentebb jelzett jogszabály nem megfelelően szabályoz. Következményeként pedig a jogalkalmazásban egymással szöges ellentétben álló döntések láttak napvilágot. A gesztorgazdaság felelőssége mértékének megítélése is közibük tartozik. Nevezetesen annak megnyugtató eldöntése, hogy a gesztorgazdaság csak a szövetkezeti szakcsoportok tevékenységével összefüggő polgári jogi tartozásokért felel-e avagy a csoportok helyett az adótartozásokért való helytállási kötelezettség is terheli-e? E kérdés a jogi értelmezésen túl annál indokoltabb, — hiszen adótartozás esetén az állam iránt fennálló köztartozásokról van szó —, mert a tartozás behajtása zökkenőmentesebb a gesztorgazdaságoktól, mintha azt az anyagilag hátrányosabb helyzetben lévő szak csoporti tagoktól hajtanák be. E tárgykör nyilvános fölvetése nem kizárólagos elméleti fejtegetés, hanem a gyakorlatban több tucat gesztorgazdaság és szakcsoport konfliktusát okozó napi probléma. Hogy mennyire az, azt a TOT tájékoztató 1988. évi 3. számának jóvoltából széles körben megismert legfelsőbb bírósági határozat indokolása egyértelműen tanúsítja. Idézem: „Több mint két éve húzódó jogvitát döntött el jogerősen a Legfelsőbb Bíróság. Ez a vita nem egyedi jelentőségű, feltehetően számos szövetkezetet érint, mivel a bíróság abban a kérdésben foglalt állást, hogyan kell értelmezni az ipari szolgáltató szakcsoportot befogadó szövetkezet felelősségét a szakcsoport tartozásáért. Az ítélet lényege, hogy a szövetkezet nem felel a szakcsoport köztartozásaiért. így az adó-tartozásáért sem." Eddig az idézet. A TOT a Legfelsőbb Bírósági határozat ismertetett jogi álláspontja szerint javasolta, hogy mivel számos szövetkezettől szedtek be ilyen címen kisebbnagyobb összegeket, az érintett szövetkezetek kezdeményezzék a visszafizetést az APEH-tól, az említett tényállásra tekintettel. Az érintett gazdálkodó szervezetek a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletének ismeretében ezt megtették, s a pénzügyi tervezéseik során a megszűnt szakcsoportok adótartozásainak pénzügyi rendezésével nem is foglalkoztak. Sőt az APEH-tól visszakövetelt vagy részéről bírósági döntésre utóbb visszafizetett úgynevezett adóhátralék öszszegét a gazdálkodó szervezetek működésükkel összhangban felhasználták. Eszerint tehát fel sem vetődött, hogy az ínséges pénzügyi viszonyok közepette a gesztorgazdaságoknak később helytállási kötelezettsége keletkezhet a szakcsoportok jövedelemadó tartozásaiért. Márpedig néhány hónap múlva ez bekövetkezett. Az APEH vezetőjének kezdeményezésére a legfőbb ügyész óvása folytán a
