Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-33

2761 Az Országgyűlés 33. ülése, 19< Legfelsőbb Bíróság által hozott másik határozat a szövetkezet felelősségét a szakcsoport adótartozásáért is kimondta. Számomra azért különös a döntés, mert az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportról szóló jogszabály a szakcsoport tagjainak egymás közti viszonyát, a szakcsoport tevékenységi körét, felépítését, s a tevékenységi körével kapcsolatos jogviszonyokban a szövetkezet mögöttes felelősségét szabályozza. E jogszabály érvénye tehát, amire a Legfelsőbb Bíróság az óvásban hivatkozik, nem terjed ki a szövetkezetnek a szakcsoport és tagjai adótartozásaiért való helytállási kötelezettségére. Az adózás szabályai jelentőségénél fogva is egységes, bár különböző adónemekre vonatkozóan eltérő jogforrási szinten adójogszabályokban vannak szabályozva, ennélfogva általam nehezen követhető a Legfelsőbb Bíróság ítéleti indokolásának azon érvelése, miszerint az adójogszabályi értelmezést — pontosítva az adótartozásért való felelősséget egy olyan jogszabályi értelmezésen keresztül állapít meg, mely eredendően adó-kérdéssel nem is foglalkozik. Tisztelt Országgyűlés! A gazdálkodó szervezeteknek már az is komoly megterhelést jelent, hogy a mind nehezebben követhető jogszabályi változásokat figyelemmel kísérjék. Nem beszélve a jelen esetben felvetett problémáról. Ugyanis ez szerény véleményem szerint megkövetelné az ítélkezés alapjául szolgáló, ezzel szemben széles körben nem publikált Legfelsőbb Bíróság által kialakított bírói gyakorlat nyomonkövetését. Jogi ismereteim birtokában úgy ítélem meg, hogy a jogalkalmazás, nevezetesen a Legfelsőbb Bíróság óvása a szóban forgó tárgyban eltér a jogszabályi előírásoktól. Ezért a bírói függetlenség messzemenő tiszteletben tartásának célzatával megkérdem a Legfelsőbb Bíróság elnökétől, ellentmondásossága mellett megnyugtatónak tartja-e az adótartozásért való felelősség jogszabályi tisztázottságának mértékét? Jelesül azt, hogy a jogalkalmazók jogszabályi rendelkezés hiányában egyféle kétes jellegű értelmezéssel átmeneti vagy tartós fizetésképtelenséget okozzanak az érintett gazdaságoknak. Kérem Szilbereky elvtárs válaszát. ELNÖK: Az interpellációra dr. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke válaszol. DR. SZILBEREKY JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Két és fél nap fáradtságos és nehéz országgyűlési munka után éppen szombat délben 12 órakor kapom meg a szót, és elgondolkoztam azon, hogy vajon a képviselői felszólalások és egy interpellációra adott válasz között van-e valami különbség? Egy alapvető különbség van nézetem szerint, mert a képviselő maga dönti el, hogy felszólal, interpellál-e. Ez egy önkéntes dolog. De az én válaszom az egy rákényszerített. Tehát, ha én most beszélek, teszem azért, mert kötelességem válaszolni a képviselő elvtársnak. Kérem, ezért így tekintsék a felszólalásomat l november 26-án, szombaton 2762 és így legyenek türelemmel azzal szemben, amit mondandóleszek. (Taps.) Nagyon fogok vigyázni arra, hogy ne bíráljam felül az általam vezetett legfelsőbb bírói szerv döntését, hanem tájékoztassam önöket és az interpellálót arról, hogy mi itt a helyzet. Először. Én ez év tavaszán kerültem bele a szövetkezetek és az ipari termelő és szolgáltató szakcsoportjainak a vitájába, panasz folytán. Ez munkaügyi panasz volt, és ilyen tagsági elszámolási vita, ahol a vita tárgya az volt, hogy a szakcsoport — itt valaki tegnap melléküzemágnak nevezte — tagjai óriási összegeket vettek fel évközben és amikor az elszámolás következett, keresték a pénzt és jött a vita, hogy ez részesedési előleg volt-e vagy munkabér. Meg kell mondanom önöknek tisztelt képviselők, hogy nem egyszerű dologról volt szó, hogy ez elszaporodott országosan. Úgy intézkedtem, hogy a rendelkezésünkre álló perekből szedjék össze az átalánosítható tapasztalatokat. Ez meg is történt. Én az összegyűjtött tapasztalatokról tájékoztattam ez év június 23-án a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát, az igazságügyminisztert, és a Minisztertanács Hivatalának elnökét. Nem akarok most belemenni, hogy a megállapításaim milyenek voltak, de általánosságban csak annyit, hogy néhány jogi kérdés mellett a problémák elsősorban a gazdálkodásból adódtak és a szövetkezet és a szakcsoport nem megfelelő viszonyából adódtak, amelyek nem egyszer abból keletkeztek, hogy amikor a szövetkezet megkötötte a törvénybeli megállapodást a szakcsoporttal, ezek nem voltak megfelelők. Bizonytalanságokat eredményeztek. Na de nem akarok ebbe belemenni a szombat délre való tekintettel. Mindenesetre azt le szeretném szögezni, hogy nem az adó kérdése volt a központi kérdés, nem az adózásért való felelősség szerepelt az én tapasztalataimban a legsűrűbben. Ennyit erről. A másik, amit szeretnék mondani, hogy is áll ez a felelősség, amit a tisztelt interpelláló képviselő itt felvetett. Ez a felelősség ez 1981 óta szabályozott egy kormányrendeletben. (Előbb segítségül kell hívni egy papírt. Nem találom, mert annyi van belőle. Mondom anélkül, talán gyorsabb is lesz.) Mivel felel a szakcsoport tagja a szakcsoport tevékenységével kapcsolatos tartozásokért? A vagyoni hozzájárulásával egyszerűen. Jön a szövetkezet felelőssége. Mikor és hogyan felel a szövetkezet a szakcsoport tartozásaiért? Először felel a szakcsoport elkülönített vagyonával, aztán felel a szakcsoportnak átengedett vagyonrészekkel, és most jön a szigorú fordulat, ha ez mind kevés, a további tartozásokért felel a szövetkezet egész vagyonával. Meg kell mondanom, hogy ez egy nagyon szigorú felelősség. Nem én találtam ki, jogszabályalkotók hozták létre. Ezek után azt kell jelentenem és mondanom, hogy ez a szigorú szabály összhangban áll azzal az általános rendelkezéssel, hogy a szakcsoport nem jogalany, a szakcsoport az a tsz nevében működik, a tsz égisze alatt, és így jelenik meg a gazdasági forgalomban. Ennyit a szövetkezet szigorú felelősségéről.