Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-33

2757 Az Országgyűlés 33. ülése, 1988 vitatkozunk, a következőket mondotta volt: „nem fogadom el az ilyen ellenőrzést, mert úgy érzem, hogy annak a szervnek, amelyik előállítja a terméket, annak mindent el kell adnia, hát akkor a fogyasztók érdeke, stb., stb." Tehát ne ellenőrizzen az, aki termel. Ez kérem szépen teljesen világos, jogos igény és benne van a törvényben. Itt van a gondunk. Tudniillik az ellenőrzés nem minősítés. Ellenőrizni két csaTomán szoktuk az élelmiszert. Az egyik a gyártás folyamatában: a hatóság ott van, s ellenőrzi a hasított sertést a szalagon, hogy az rnilyen minőségű, s lehetne más példát is felhozni. Az ellenőrzés másik területe a kereskedelemben létezik. A kettőt mi határozottan elválasztottuk egymástól a kereskedelmi miniszterrel. A MÉMhez tartozó szervezetek ellenőrzik a gyártást, egész folyamatában: ez teljesen jogos, ezt az egész világon így csinálják. Száz országba exportálunk élelmiszert, és mindenhol elfogadják a magyar ellenőrző szerveknek a bizonyítványát. Szeretném azt is elmondani, hogy Magyarországon 30 olyan üzem van, amelyet a legszigorúbb szervezetek, a Közös Piac ellenőrző hálózata szintén ilyen alapokon, és az Amerikai Egyesült Államokban az USD A, az ottani mezőgazdasági minisztérium ellenőrző szerve ellenőriz, legnagyobb megelégedésükre. Tehát azt látszik ez bizonyítani, hogy ez a rendszer így jó és bevált. Széles körű a nemzetközi kapcsolata is ennek a hálózatnak. Egyébként az a fontos, hogy ott legyen az ellenőrzés, ahol a gyártás folyik, ötezer gyártóhely, élelmiszer-előállító üzem és telephely van Magyarországon. Ez az egyik része a dolognak. Ezt végzi a Mezőgazdasági Minisztérium intézmény hálózata. Az elvtársnő azt kifogásolja — mondván —, hogy az ellenőriz, aki termel. Szeretném aláhúzni, hogy itt a Kossuth Lajos tér másik oldalán mi nem termelünk semmit, aktákat gyártunk, elég sokat. Mi három nagy feladatot látunk el, amennyire a képességeink ezt megengedik. Az egyik: a termelés politika és az ahhoz kapcsolódó eszközrendszer megfogalmazásában működünk együtt a kormányban a társszervekkel. A másik nagy feladatunk a közgazdasági környezet, a szabályozás eszközrendszerének a megteremtése és a harmadik a hatósági munka, amit ugye, kifogás tárgyává tett a képviselő elvtársnő. Ez a hatósági munka a világon mindenhol a mezőgazdasági tárcához tartozik, akár a növényvédelem, akár az állategészségügy szerves része a termelés egész technológiájának és folyamatának. Tehát mindez együtt adja, hogy ezt csak ilyen módon lehetséges elképzelni. Emellett — és ez a dolog másik oldala — a kereskedelmi miniszter önállóan foglalkoztatja azt az ellenőrző szervezetet, mely a kereskedelemben, a vendéglátásban, a tömegétkeztetésben, a bolthálózatban ellenőrzi az élelmiszerek forgalmát, azoknak a kezelését, tárolását, minőségét, stb., stb. Ezt a jogszabály is biztosítja, amely így szól: „a hatósági l november 26-án, szombaton 2758 ellenőrzést az élelmiszert előállítónál a mezőgazdasági miniszter által kijelölt szerv, a kereskedelemben, vendéglátásban és közétkeztetésben pedig a kereskedelmi miniszter által kijelölt szerv végzi." Itt az a kettéválasztás, amit az elvtársnő igényel és kér, a törvényben világosan biztosítva van. Én ennek szellemében válaszoltam annak idején, hogy az így rendben van, mert az elvtársnő — ismétlem — azt mondta, hogy „nem fogadom el az ilyen ellenőrzést". Az ellenőrzés ez, amiről én most beszéltem, és ez teljesen egyértelműen kétfelé van választva. Valóban sok tortúrán ment keresztül ez a vita, s tanulságként szeretném én is megemlíteni, hogy a törvény alkotása után meghívtuk a képviselő elvtársnőt a két minisztérium rendeletének a kiadása előtt egy vitára, ebben részt vett, személyesen ténylegesen tárgyaltunk, azért elnézést kérek, hogy csúszott a találkozás ideje, én azt ígértem, hogy eddig a parlamenti ülésig ez biztosan létre fog jönni, létre is hoztuk ezt a találkozást, felajánlottunk intézményt, kiszállt az elvtársnő, megnézte az egyik ilyen nagyon jelentős intézményünket, a jogi bizottság az ismert módon megtárgyalta. Én nagyon sajnálom, hogy nem tudok egyetérteni a javaslatával, de a törvényalkotásnak megvannak a maga játékszabályai, s azt gondolom, hogy a tisztelt Képviselőháznak néma presztízsszempontokat, hanem a valóságos érveket kell szembesíteni, s annak alapján szíveskedjenek állást foglalni. Köszönöm a türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Megkérdezem Kovács Lászlóné képviselőtársunkat, hogy kíván-e a miniszteri válaszhoz észrevételeket tenni. Mivel tudom, hogy kíván, ezért kérdem. KOVÁCS LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Furcsának találom a miniszter válaszát abban, hogy ez nem nagy kérdés. Igenis, számomra nagy kérdés, hogy a fogyasztók érdekei hogyan vannak képviselve. És az, hogy a képviselő profi vagy nem profi: én úgy érzem, hogy megpróbálunk profi módon ennek az országnak az ügyeiben dönteni. Az, hogy az új termék nem volt megfelelően szabályozva: én felolvashatom Önöknek az 1978. évi I. törvény belkereskedelemről szóló 30. §-át. Nem teszem meg. Ez kimondja, hogy a gazdálkodó szervtől független szervnek kell minőségvizsgálatot végezni az új terméknél. Azt szeretném még Önöknek elmondani, hogy az importtermékek minőségi ellenőrzését, fogyaszthatóságát, azok forgalomba-hozatali minősítését a Kereskedelmi Minisztérium szakhatósága végzi az élelmiszertörvény szellemében is. Nem értem, hogy különbséget teszünk a fogyasztó oldaláról, hogy a termék külföldi, avagy belföldi. A külföldi termék minősítésére, a minőség forgalomba-hozatal előtti ellenőrzésére jogosítványt kap a kereskedelem a törvényben, míg a belföldi gyártók által előállított terméknél nem. És még egy gondolatot: a külföldi kereskedő ide-