Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-33

2729 Az Országgyűlés 33. ülése, 1988. november 26-án, szombaton 2730 körben. A terv- és költségvetési bizottság viszont ugyanebbe a körbe javasolta felvenni a gyógyszerkiskereskedelmet, amivel a kereskedelmi bizottság is egyetértett. Itt kívánok utalni arra, hogy a tegnapi napon elfogadott vállalkozási nyereségadó-törvény mellékleteiben tegnap a terv- és költségvetési bizottság egy sütőipari tételnél kisebb módosítást javasolt. Javaslom, hogy ezt a módosítást értelemszerűen a központi műszaki fejlesztési alap törvényjavaslat mellékleteiben is vezessük át. Arról van szó ugyanis — emlékeztetem Önöket erre -, hogy a jelen törvényjavaslat mellékletei lényegében megegyeznek a vállalkozási nyereségadó-törvényjavaslat mellékleteivel. A bizottságok lényeges kiegészítéseket javasoltak az alap kezelésére és felhasználására vonatkozóan. A 10. §. (2) bekezdésében javaslattevő szerepet határoztak meg az OMFB számára abban, hogy a Minisztertanács az alapot hogyan ossza fel, kinek biztosítsa a rendelkezési jogot a felhasználásra, hogyan kezelje a tartalékokat. Új (3)-as fejezet közbeiktatásával javasolták kötelezni a Minisztertanácsot arra, hogy az alap felhasználásáról évente tájékoztassa az Országgyűlést. Elhangzott olyan javaslat is, hogy a Parlament hozzon létre egy tudománypolitikai bizottságot, melynek speciális feladata legyen az alapnak a törvény elvei és rendelkezései szerint történő felhasználását ellenőrizni. A terv- és költségvetési bizottság vitájában javasolták, hogy az OMFB a törvényjavaslat elfogadása után változtassa meg szervezetét és működését. A törvény következményeként olyan módosításra van szükség, amellyel saját szervezetében, munkastílusában elválasztja a vállalkozási finanszírozási tevékenységet a műszaki fejlesztési politikához kapcsolódó tevékenységektől. Tisztelt Országgyűlés! Az OMFB, mint a törvényjavaslat előkészítője a háttéranyag közreadásával segítette a képviselőket a téma áttekintésében, tájékoztatást adott a fejlesztési irányokról, az alap eddigi felhasználásáról. Hasznos volt az is, hogy az OMFB vezetői aktívan részt vettek a bizottsági vitákban, így sikerült a képviselőket meggyőzni arról, hogy a törvényi szabályozás indokolt. Fentiek alapján a terv- és költségvetési bizottság nevében a javaslat szerinti kiegészítésekkel és módosításokkal javaslom a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz három képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Következik dr. Tóth János, Budapest 37. választókerületének képviselője. Dr. TÓTH JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Megvallom, hogy választókörzetem, de főleg munkahelyem nagyon is érdekelt hazánk műszaki fejlesztésének meggyorsításában, ez talán természetes is, hisz a 33 tudományos egyesületünkben tömörült 170 ezer tudományos-műszaki szakember nemcsak hordozója, de a jövőben, és aláhúzom a jövőben, garanciája is lehet a magyar tudományos műszaki haladásnak, ha a kellő feltételeket biztosítjuk számukra. Szövetségünk helyzeténél fogva szinte naprakész információkkal rendelkezik a kor újabb és újabb kihívásáról, hazánk valóságáról és lehetőségeiről. S nemcsak az elmúlt évtizedekben, de most is azt tapasztaljuk, hogy a kihívás tulajdonképpen az oktatással, a tudománynyal, a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos. A kihívás során természetesen a minőségi jegyek változnak évről évre, de az igazság, hogy az oktatás-tudomány, a műszaki fejlesztés bevonult a termelésbe, s a világpiacon egy korszerű gazdaságos versenyképes termék formájában jelenik meg. Ez az oka annak, hogy mi az elmúlt évtizedben a szövetségben vallottuk és ma méginkább valljuk, hogy gazdasági fejlődésünk kulcskérdése a műszaki fejlesztés, s a magyar társadalomnak, a magyar gazdaságnak meg kell teremtenie a társadalmi-gazdasági környezetet a szakemberek számára, hogy e téren előbbre tudjunk lépni. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar gazdaság jelenlegi kritikus helyzetének egyik alapvető oka, sőt az utóbbi években már nemcsak oka, de következménye is a tudomány és a technika eredményének hazai alkalmazása terén kialakult évtizedes lemaradásunk. Ez a technikai rés sajnos nem szűkül, ellenkezőleg, jelenleg is folyamatosan tágul. A 70-es években szakembereink figyelmeztették a vezetést az új tudományos műszaki irányzatok megjelenésére. Most ismét figyelmeztetnek. Figyelmeztetnek arra, hogy tulajdonképpen a fejlett tőkés országok ma már a XXI. század technológiáján dolgoznak. Gondolok itt többek között a nagysebességű szuperszámítógépekre, a mesterséges intelligenciákra, az üvegszálon folyó információs technológiákra, a mezőgazdaság termékenységét növelő génsebészetre. Ez a technológia átalakítja a világkereskedelmet. Módosítja a világpiacon megjelenő termékszerkezet összetételét. S ezek tények, ezekkel a tényekkel hazánknak is szembe kell néznie. S ezzel szemben mit tapasztalunk, mit tapasztalunk a magyar reálértelmiség, különösen a XXI. századi technológiával szembenézni tudó szakemberek körében? Az ösztönző társadalmi-gazdasági környezet hiánya miatt, különösen a fiatalabb, cselekvőképesebb emberek körében a lemondás, kétségbeesés, perspektívátlanság ütötte fel a fejét, s ez nagy baj. A konvertibilis tudású műszakiak mindinkább a külföldi munkavállalás felé orientálódnak, sokan hivatásuknak hátatfordítva, a pályát elhagyva a harmadik gazdaságban, a magánvállalkozó szférában keresik boldogulásukat. Arra is van példa, hogy alkotóképes értelmiségiek a spekulációs vállalkozások felé fordulnak, a műszaki értelmiség egy része deklasszálódik, elveszti értelmiségi jellegét. Ugyanakkor meg kell mondani, szégyenkezve látjuk, hogy a nemzetközi versenyben a nálunk fejletlenebb országok elhúznak mellettünk. A fejlett ipari országok színvonalától való lema-