Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-32
2713 Az Országgyűlés 32. ülése, 1 ELNÖK: Következik Villányi elvtárs vitazárója. DR. VILLÁNYI MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Kállai Ferenc képviselő talán az adóügyi kérdésektől rendkívül távol eső, a közvéleményre jellemző megállapításokat tett. Szeretném kifejezni azzal teljes mértékű azonosulásomat, meggyőződésem, hogy szoros kapcsolata van az adózással is, mert közvéleményünk, közállapotunk nagyon befolyással van az adómorálra, egyáltalán arra, hogy gazdasági életünkben milyen gyakorlatot, milyen politikát tudunk megvalósítani. Szeretném megköszönni a terv- és költségvetési bizottságnak a törvényjavaslatokhoz tett ajánlását. Azt gondolom, hogy figyelemreméltóak azok, a mértéket kivéve teljes mértékben azonosak a kormányzat álláspontjával. A mértékkel kapcsolatban mind a terv- és költségvetési bizottság, mint az expozéban és az indoklásban kifejezték eltérő véleményüket. Azt gondolom, hogy ez az országgyűlés döntésétői függ. Lékai képviselő kifejezte, hogy mostanában nem szeretik hajdú-bihari barátai a villányi borokat; azt gondolom, hogy ez azért annak objektív minőségén nem változtat. Gondolom, egyetértenek borkedvelő barátaim, hogy ettől még a villányi borok lényegesen jobbak, mint a hajdúaiak. (Taps.) A vitára Lékai képviselő javaslatára is csak azt tudom mondani, hogy tárgyszerűnek tekintem, azokban a kérdésekben is, amelyek vitaként felmerültek. Felvetette Lékai képviselő az adó kapcsán, a vállalkozásokat sok minden feleslegesen köti. Azt gondolom, hogy ez igaz, de nem elsősorban a vállalkozási adó teszi ezt. A vállalkozási adó mint minden adó, egy kérdésben természetesen csökkenti a vállalkozási mozgásteret, mégpedig abban, hogy az ott megtermelt jövedelem egy részét a társadalom közös kiadásokra központosítja. Ennyi szerepe ebben van, de azt gondolom, hogy a felesleges megkötöttségek ezen túlmenően keresendők, és ő megemlített ezek közül néhányat, lényegesen több van ennél. Arról informálnám a tisztelt parlamentet, hogy kormányzati döntés van abban, hogy összes szabályunkat felülvizsgáljuk három ütemben; amit lehet, még ebben az évben, egy részüket a jövő év első felében, egy másik szeletüket pedig 1990. január l-jével igyekszünk kiiktatni szabályozási rendünkből. Ehhez rendkívül szerteágazó munkát kell beindítani; meg kell mondani, nem egy esetben saját árnyékunkat kell túllépnünk, és ez csak a vállalkozók, az irányító szervek együttes, összehangolt munkájának eredménye lehet. Része-e a reformfolyamatnak a nyereségadó törvény? Én meggyőződéssel vallom, hogy igen. A mértékkel kapcsolatban is szeretném megmondani, hogy az 50 százalékos mértékű nyereségadó nem új Magyarországon, az eddig is volt, csak nem törvényi szinten. Ugyanez vonatkozik természetesen néhány más dologra is, többek között a következő napirendben tárgyalandó központi műszaki fejlesztési alapra is. Attól, hogy a szabályozás szintje változik, ez még nem új teher. A reformfolyamatnak persze nem ezért része, hanem azért, mert egyidejűleg mint említettem volt, >8. november 25-én, pénteken 2714 20 milliárd nagyságrendű egyéb adóteher kiesik, 4—5 adóforma szűnik meg és necsak arról beszéljünk, hogyegy vagy kettő új lesz. Ezek pedig zömmel korábbi időszakban olyan feltételeket tükröznek, amelyek ma nem léteznek, vagy torzultak és ezért ezek megszüntetése - meggyőződésem -, része a reformfolyamatnak. Arrói nem beszélve, hogy a leirati utas szabályozások, egy csomó kedvezmény megszüntetése, ha nem is teljes mértékben, de igenis előrelépést jelent az egységes követelményrendszer adórendszeren keresztüli megteremtésére. Általános gyakorlat, azt hiszem nemcsak erre vonatkozik, hogy egy adott állapotból egy újba való eljutás nem egycsapásra történik meg. Meggyőződésem, hgoy a nyereségadózás területén ez az adótörvény egy lényeges előrelépés; ha nem is old meg mindent. Fölvetette Lékai képviselő, hogy miért javasolunk többletelvonást, az előző parlamenti ülésen javasolt 50 százalékkal szemben. Azért, mert az 50 százalék mellett szükségessé váló egyéb elvonási formák alkalmazását ez alatt az időszak alatt gyakorlatiasan kimunkáltuk, végiggondoltuk, és arra a következtetésre juthattunk, hogy a vállalati életet, a vállalati gazdálkodást ezek jobban zavarják, mint egy ugyanolyan rendszerű, csak magasabb mértékű vállalkozási nyereségadó. Tehát az ahhoz képesti eltérő véleményünket ez motiválja. A tájékoztatás mértéke, időpontja körül is filozofált Lékai képviselő, sok igazság van abban, amit mondott. Egyet hozzáteszek. Azt hiszem, itt sem az a variáció van, hogy mindenről tájékoztassunk vagy semmiről. Meggyőződésem, hogy éppen ezért, hogy törvényben szabályozzuk a vállalati működés alapvető elemeit és ezeket tartósaknak tekintjük, ez azt jelenti, hogy az évenkénti szabályozás lehetősége folyamatosan szűkül, és ezért a gazdaság évenkénti rongálásának feltételei ezzel folyamatosan szűkebb térre korlátozódnak. Meggyőződésem, hogy a vállalatok már ma is sok mindent ismernek, és ha a vállalkozási adó feltételeit korábban megismerik, akkor az egész feltételrendszerből egy nagy szeletet már korábban ismernek, és ehhez már akkor alkalmazkodni tudnak. Tallóssy Frigyes és Géczi képviselő között a plenáris ülésen is kialakult a vita, ez a folyosókon legalább ilyen mértékben lezajlott. Én az expozémban is kifejtettem, most is meg kell mondanom, hogy lényegtelen adóbevétel, s inkább sport politikai jelentősége van; számomra elfogadható mindkét megoldás. Most én csak Tallóssy Frigyes képviselőnek a vállalkozási adótörvény kezdeményves mértékének, a 40 százaléknak 3 millióról 10 miihóra emelő javaslata ellen szólnék. Emlékeztetném a tisztelt parlamentet, nemcsak a Pénzügyminisztérium véleménye, hogy ne fogadjuk el, hanem a terv- és költségvetési bizottság is így szavazott. Érveim a következők: amióta Tallóssy Frigyes felvetette ezt a javaslatot, tételesen végigszámoltuk számítógépen ennek a hatását. Meg kell mondanom, hogy az adókiesés mértéke: — ezt nem tudtam Kovács András képviselővel megbeszélni —jelentős, de kisebb annál a számítógépes feldolgozás szerintitől — ezt a korrekt tájékoztatás megkívánja—, mint