Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2703 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2704 volt hozzá. Hogy maradt-e még, vagy nem, az egy más kérdés. Ennek nyomán tehát kétségeim vannak a kormány értékítéletét illetően: „a jövedelemtulajdonosok közül többletbefizetést csak a vállalkozói körnek kell egyedül vállalnia". Én úgy gondolom, hogy a három vállalkozói kör mindegyikének vállalnia kell. Mert a kizárólag vállalati, vállalkozói szférára hárított többletteher úgyis átgyűrűzik, amint ezt többen már mondották, a lakossági szférába. És az már infláció. Most már fel kell azt is vetni azért, hogy ez a javaslat része, eleme-e a reform-folyamatnak. Szerintem nem. De akkor ezt átmeneti intézkedésnek kell tekintenünk, ha 55 százalék mellett maradnánk. És ezt innen őszintén kimondjuk. Végezetül tehát ezért azt javasolom, hogy: a tervés költségvetési bizottság álláspontjával egyezően, a vállalkozói nyereségadó mértékét a Parlament 50 százalékban hagyja jóvá. A törvénytervezet egyéb szöveganyagával egyetértek. Hozzáteszem továbá azt, hogy minden egyéb, a magyar nyelv sokszínűségét olykor leleménnyel kihasználó, normatív vagy egyedi elvonást, ami végső soron adó — mindegy minek nevezzük, alapnak, járuléknak, osztaléknak, hídpénznek, vámnak - törvényi szinten kell jóváhagyni, vagy pedig Önként vállalt adakozássá minősíteni. Befejezésül még valamit. Tisztelt Villányi elvtárs! Nem irigylem önt! Hiszen XIV. Lajos óta aligha volt pénzügyminiszter, aki népszerű lett volna. Háládatlan feladat az Öné. Mert akit adó vagy elvonás sújt, az ezért, vagy azért, de mindenképpen elégedetlen. Ma sincs ez másként. Azért egy jelzést — és kérem, ne sértődjék meg — hadd közvetítsek önnek! Mostanában, társaságba járva, régi, hagyományos borkedvelő barátaim megváltoztak. Vörösbort? — kérdem tőlük a megszokott módon. Nem! — hangzik a válasz. Fehéret! Miért? — kérdem. Mert nem szeretem a villányit. (Derültség.) Én még elfogadom! Feltéve, ha 50 százalék marad az adó! Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Dr. Tallóssy Frigyes budapesti képviselőtársunké a szó. DR. TALLÓSSY FRIGYES: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Az Országgyűlés októberi ülésén a jogi bizottság szószólójaként egyike voltam azoknak, akik kérték, hogy a vállalkozói nyereségadó törvénytervezetnek a tárgyalását egy hónappal halaszszuk el. Az indokok között egyik szakmai kérdés volt, a másik pedig az, hogy az Országgyűlés nem kapott kellő tájékoztatást arról, hogy még milyen elvonásokkal kell számolniuk a gazdálkodóknak. Azt hiszem, a tisztesség úgy követeli, hogy a jelen vitában is szót kérjek, és kifejtsem a véleményemet. A tisztességhez tartozik még az is, hogy a Pénzügyminisztérium munkatársait a nagyon fáradságos tevékenységükért elismeréssel illessem. A közel egyhónapi idő alatt tulajdonképpen egy majdnem új törvényszöveget terjesztettek elénk. Ez a szerkezetét illetően már többé-kevésbé (elnézést a kifejezésért) érthető, és talán a kitűzött cél elérésére is alkalmas. Természetesen az egyhónapi munka nagyon feszített körülmények között folyt le. Ennélfogva több olyan apróság, hiba csúszott be, amelyet később a dolog természeténél fogva korrigálni kellett. Csak egyet emelek ki. Adóügyekben nem közömbös, hogy az adóhatóság milyen időtávlatban követelheti az adózóktól a be nem fizetett adót. Köznapi nyelven ezt elévülésnek nevezik. Ez kimaradt a tervezetből. Elismerés a Pénzügyminisztériumnak, hogy ennek az észrevételezésnek az alapján végül is a szövegbe került. A terv- és költségvetési bizottság és a jogi bizottság együtt tárgyalta a kérdést. Kovács András képviselőtársamat ki kell igazítsam. A jogi bizottság nem szavazott a vállalkozási nyereségadó elfogadása mellett, egyszerűen szavazatképtelen volt. A jelenlegi ügyrendünk pedig két bizottság együttes szavazását nem ismeri. Igen tiszteit Képviselőtársak! A törvényjavaslathoz benyújtott módosítások önök előtt fekszenek. Ezeket a Pénzügyminisztérium tulajdonképpen maradék nélkül elfogadta, két pont kivételével. Az egyik az úgynevezett sporttevékenységek preferálása. Az előttünk lévő tervezet 80 százalékos adókedvezményt ír elő a sporttevékenységre. A módosító javaslatom az volt, hogy a sport egy nagyon fontos dolog, de kizárólag az amatőr sportot részesítsük ilyen támogatásban. A Pénzügyminisztérium munkatársaival való konzultáció során meggyőztek arról, hogy az amatőr sport nem egy egzakt fogalom. Ennélfogva előszedtük a statisztikai hivatal által kiadott jegyzéket, melyben pontosan fel van tüntetve, hogy mit értenek alatta. Ennek a megtekintésével megállapították, hogy a magánvállalkozásban folytatott sporttevékenységek — ilyenek a gazdasági munkaközösség által fenntartott teniszpálya, speciális yachtklub és hasonlók - nem tartoznak abba a körbe, amit adóval kell preferáljunk. Ezért tisztelettel javasoltam, hogy a hivatásos sporttevékenység támogatását a tervezetből hagyjuk ki. Őszintén el kell mondjam önöknek, hogy óriási nyomás szakadt rám. Kézzellábbal meg akartak győzni, hogy az amatőr sportot és a hivatásos sportot nem lehet egymástól elkülöníteni. Meg kell mondjam: rendkívüli szomorúsággal vettem tudomásul, hogy az összes érdekelt közül egyetlenegy sem akadt, aki úgy próbált volna meggyőzni, hogy a speciális vállalkozás jellegű sportot próbáljuk meghatározni. Ez ne kapjon kedvezményt, a többi viszont igen. Végül is arról próbáltak meggyőzni, hogy- a hivatásos sport és az amatőr sport közötti határvonal nem vonható meg, ennélfogva csak egyféle megoldás kínálkozik, valamennyit preferáljuk. Igen tisztelt Képviselőtársak! Nem vagyok gazdasági szakember. Egyet azonban bizton merek állítani. Ezt az országot, ezt a nemzetet teniszklubok és yachtklubok fenntartói nem fogják a gazdasági bajaiból kihúzni. És ha mi ezeket a tevékenységeket kívánjuk adóval preferálni, tartok tőle, nagyon rossz úton járunk. Nem sportellenes vagyok. Szentül hiszem, hogy a sport az egészséges nemzet kialakulásában fontos