Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2705 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2706 szerepet kell kapjon. De nem tudom elfogadni, hogy ezen a címen - nem akarok bántani senkit - nem egészen tisztességes vállalkozásokat műveljenek, és ennek révén milliók cseréljenek gazdát anélkül, hogy az adóhivatal bármit is tudna róla. Igen tisztelt Képviselőtársak! Szólni kell a másik javaslatról, mely ennél sokkalta-sokkalta fontosabb. A tervezet 12. szakaszának (1) bekezdéséről, ama bizonyos 3 millió forintos küszöbről van szó. Eszerint az adó mértéke az adóalap 3 millió forintot meg nem haladó részének 40 százaléka, az ezt meghaladó részének pedig 50 százaléka. Tisztelt Országgyűlés! Nem hiszem, hogy bármilyen vállalkozás, amelyik csak hárommillió forint nyereséget képes produkálni, tömegesen fordulna elő Magyarországon. Ennélfogva minden valamirevaló vállalkozó gyakorlatilag az 50 százalékos adósávba esik. És mondjuk mi azt, hogy itt versenysemleges helyzettől van szó. Jól tessék végiggondolni! Hány nagy vállalatunkat töm az állami költségvetés nem fillérekkel — milliárdokkal!. Ugyanakkor azt a vállalkozói kört, amelyik innovatív módon kirobbanó sikereket képes produkálni, azokat nem támogatjuk és pontosan ugyanolyan elbírálásban részesítjük. Ezért voltam bátor azt a javaslatot benyújtani, hogy a hárommillió forintos határt tízmillió forintra emelje fel az igen tisztelt Országgyűlés. Mégpedig úgy, hogy valamennyi adózó tízmillió forint nyereségig csak 40 százalékos, ezen felül 50 százalékos adót fizessen. Igen tisztelt Képviselőtársak! Nem hiszem, hogy egy adótörvényt annak függvényében kell elfogadnunk, hogy milyen az állami költségvetés igénye. Ha ebből indulunk ki, biztosan rossz útra tévedünk. Hangsúlyoztam: nem vagyok gazdasági szakember, ezért minden bizonnyal olyan embereknek a véleményét kell meghallgatni ebben a kérdésben, akik szakértők. Engedjék meg, hogy felolvassak néhány sort a Magyar Hírlap 1988. október 20-ai számából. így szól az idézet: „A monetáris szabályozás fontos eszköze a struktúraátalakítás gyorsításának. Segítségével lehetővé válik a jövedelmek átcsoportosítása a hatékony területekre. Érvényesülését azonban nagymértékben korlátozhatja a költségvetés túlzott újraelosztó szerepe. A költségvetési egyensúlyt nem a vállalati terhek növelésével, hanem a kiadások lefaragásával kell biztosítani." Ez a kiejelentés nem akárkitől, hanem Bartha Ferenctől, a Magyar Nemzeti Bank elnökétől származott. Azt hiszem, neki ezt a dolgot el kell hinnünk. (Taps.) Igen tisztelt Képviselőtársak! A nemzetet csak ez a gazdaság húzhatja ki a bajból. Nem hiszem, hogy itt sorba áll valaki is az ország határán, hogy nekünk pénzt hozzon be! Ha azt a vállalkozói kört - amelyek valóban bizonyította, hogy tud valamit tenni ennek a gazdaságnak a fellendítése érdekében — nem támogatjuk, tartok tőle, hogy nagyon rossz utat választunk. És most itt engedjék meg, hogy Kakas doktornő múltkori „patkószeg"-ügyére utaljak. Ha nem figyelünk oda és meglazul a „patkószeg", nem tudom, hol fogunk kikötni. Amikor döntésünket ebben a kérdésben meghozzuk, igen nagy tisztelettel kérem ezt is tekintetbe venni. Valamit még! A mai nap folyamán többször szóba került, hogy a vállalkozási nyereségadóval együtt a gazdálkodóknak milyen elvonásokkal kell még számolniuk. Itt utalok egyrészt a központi műszaki fejlesztési alap kérdésre, másrészt a lakásépítési alap gyűjtésére, és nem folytatom tovább. Rendkívül őszintén meg kell mondjak valamit. Ha én rosszul olvastam valahol, nyugodtan tessék kiigazítani. Vezető gazdasági szakemberek bizonyították be, hogy a magyar népgazdaság azért van abban a helyzetben — amelyben jelenleg van —, mert azt a téves koncepciót követte, hogy központilag gyűjtötte össze a társadalom átal létrehozott javakat és azokat kezdte elosztogatni. Az újraelosztásnak nem is lehetett nyomára jutni, az állam által megtermelt rendkívül nagy érték valami lehetetlen helyeken folyik el. Számtalanszor elhangzott, hogy a társadalomban az újrarendeződés veszélye folyton fennáll. Elnézést kérek, ha most újra kitaláljuk a központi műszaki fejlesztési alapot, a lakásépítési hozzájárulást, egyebeket, nem ugyanoda térünk vissza? Én csak egyféleképpen tudom az igen tisztelt Országgyűlésnak a vállalkozói nyereségadó elfogadását javasolni: azzal a feltétellel, hogy egyrészt ez a bizonyos 40 százalékos adósáv felmegy 10 millió forintra, ezen túlmenően az adó 50 százalék. Ezen túlmenően a vállalatokat nem szabad elvonással terhelni. Különben bizton állítom, hogy itt akármilyen szép szavakat használunk, a gazdaságnak a gondjai Magyarországon nem oldódnak meg! — Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Sziráki András, Szolnok megyei képviselőtársunk felszólalása következik. DR. SZIRÁKI ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! A vállalkozói nyereségadóról előterjesztett törvényjavaslat széles körű társadalmi vitát követően került a parlament elé. A viták tapasztalata nagyon sokszínű és ellentmondásoktól sem mentes. Általánosítható az a gond, hogy a társadalmi közvélemény figyelme ma nagymértékben a jövedelmek elvonására és nem annak megtermelésére irányul. Ugy tűnik, magatartási normává vált az elégedetlenkedés. E társadalmi morál azért alakulhatott ki, mert a pénzügyi kormányzat az állampolgárok és a gazdasági szféra felé minden monetáris és nem ritkán kényszerintézkedést, törvényjavaslatot a költségvetés hiányával indokol. Természetesen nem a valós gondokat kell elhallgatnunk, sokkal inkább a gazdasági bajok okát kell még nyíltabban, elemzőbb módon feltárni. Meggyőződésem, az állampolgárok döntő többsége nyugodt légkört vár, teszi a dolgát egyéni és közös boldogulásunk érdekében. A feszültségek tudatos indikálása, az állandósult elégedetlenkedés csak zavart okoz a fejekben és az értelmes, értékképző folyamatoktól vonja el a figyyelmet. A vállalkozási adótörvény elsődleges célja a vállalkozói magatartás ösztönzése, a piaci alkalmazkodóképesség fokozása. A kialakult morális állapotból azonban nehéz arra következtetni, hogy a törvény