Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2687 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2688 Szeretném azonban hozzátenni, hogy ez nem az a létbizonytalanság, amit mi még annak idején tanultunk, mert ez a munkanélküliség bizonyos létbiztonságot egy-két évig biztosít, és nyilvánvalóan kényszerít is arra, hogy hatékonyabban dolgozzunk. Másfelől ez a feltétele annak, hogy lehetőleg normatív, törvényi szabályozás legyen, demokratikus ellenőrzés mellett, és nem egyedi leiratok és más kapcsolatrendszeren keresztül dőljenek el százmilliók vagy milliárdok. Azért itt egy lényeges lépést teszünk előre, mint ahogy jeleztem: a parlament hatáskörébe utaltatik a költségvetési bevételek jóváhagyásának a döntő hányada. Tehát azt tudom mondani, hogy a modell, amit mi felvázolunk — úgy tűnik ehhez idő kell — lényeges előrelépés. De azt is szeretném mondani, és itt támogatnám Hütter Csaba képviselőnek a megjegyzését, hogy ehhez fokozatosság kell, mert nyilvánvaló, hogy a nagyon gyors és nagyon radikális változásoknak ugyancsak megvannak a kockázatai. A következő az agrárkérdés. Szeretném jelenteni a tisztelt Háznak, hogy a kormány nagyon intenzíven dolgozik az új agrárpolitikai koncepció kialakításán. Itt be is fejezhetném. Azonban egy dolgot hozzátennék. Ha ezt az országot a világgazdaság megrázta, s a világ átértékelte, leértékelte a magyar gazdaságosakkor sajnos, ez az agrárszektorra nézve sem múlt el nyomtalanul. Azt kell mondanunk, hogy az agrárszektort is sok tekintetben átértékelte, s ebből az is következik — ahogy már jeleztem -, hogy a piaci viszonyokat, a hatékonyságot itt sem lehet mellőzni. Vagyis itt sem lehet azt beígérni, hogy ha a hatékonyság és piac irányába megyünk, akkor ebből nem lesznek üzemi és vállalati konfliktusok. Ha ezt nem vállaljuk, akkor az agrárszektorban sem tudunk kibontakozni. Azt is megjegyezném, hogy az egész világon tendencia, hogy az agrárnépesség részaránya csökken. Szeretném megmondani azonban, hogy ennek vannak sajátosságai, és nálunk ezt nem kell siettetni, de azért ezt a törvényszerűséget nem lehet megváltani. Másfelől utalnék arra, hogy nem lenne célszerű, ha összekevernénk az agrárszektor gondjait a gyengén fejlett és hátrányos helyzetű területek problémájával. A kormány ennek tudatában van, és így kezeli az agrárproblémákat is, de így kezeli az ipari problémákat is. Jelenthetem a tisztelt Háznak, hogy erre külön koncepciót dolgozunk ki, de már eddig is komoly preferenciák voltak: például Szabolcs megye számára Soltészné Pádár Ilonának elmondhatom, hogy az állami támogatásoknak a jelentős részét ma is ezek a területek kapják, s a közeli napokban tárgyalják a kormányszervek ennek a koncepcionális kérdéseit, ahol mi külön koncepciót készítünk Szabolcs, Borsod és Nógrád megye ezen problémáinak megoldására, természetesen egy konkrét eszközrendszer mellett is. A következő a struktúra kérdése. Elvtársak! Jeleztem, hogy a.struktúrában valóban nem voltak látványos változások. De egy év alatt mit lehet csinálni? Egy év alatt nem lehet a magyar gazdaság 30—40 éves strukturális gondjait megoldani. Azt is jeleztem, hogy növekedés az exportban főleg, döntően az alapanyag-iparágakból származik. De hozzá szeretném tenni: önmagában nem bűn, sőt erény, hogy az alapanyagipar ki tudta használni a kedvező világgazdasági konjunktúrát. Az a cserearány javulás, ami nekünk 1 százalékkal több nemzeti termelést produkált, abból adódott, hogy ezek a szektorok éltek ezzel a lehetőséggel. Ezek 10 milliárd nagyságrendű többletforrások, s ne sajnáljuk ezektől a vállalatoktól és ágazatoktól, ha itt többletjövedelem van. Vagyis azt szeretném jelezni, hogy a többletjövedelem több forrásból adódik, van egy tényleges hatékony ságjavulási formája, van egy árnyereség, tehát egy külpiaci árnyereség, és valóban van egy inflációs árnyereség, ami nem kevés. Ugyanakkor arra is szeretnék utalni, hogy egy sor olyan lépést tettünk, ami várhatóan felgyorsítja ezt a strukturáüs változást. Amit Beck elvtárs mondott, nagyon igaza van, hogy ne csak az elosztásról, hanem a források képzéséről is gondolkodjunk. Mi történt? Komoly preferenciák vannak az exportra, a hatékonyságjavulásra. Ezt nem akarom mégegyszer megismételni. Komoly döntések születtek a szénbányászatban, a kohászatban a hatékonyság javítására, legalábbis a kezdeti lépések elindultak, a szanálási, fölszámolási törvények alkalmazására is. Kétségtelen, hogy ezeket fel kell gyorsítani. De - elvtársak — ezeknek a felgyorsítása csak úgy mehet, hogy ha ennek a szociálpolitikai, s egyéb más intézményrendszerre is kiépül. Remélhetőleg 1989-ben ezzel jobban tudunk élni. A következő kérdés a lakásügy. Nagyon sok képviselő vetette fel ezt, Zsolnay Katalin, Vassné Nyéki Ilona, Soltészné és mások. Somogyi elvtárs erről részletesen szólt. Én szeretnék arra utalni, hogy a kormány már eddig is dolgozott, de a következőkben is dolgozik egy új lakáspolitikai koncepción: nagyon intenzíven. Ennek két sarkalatos pontja van. Az egyik a lakástámogatási diszfunkciók megszüntetése, s ez valóban elosztási kérdés, a másik azonban a kínálatélénkítés, illetve a költséggazdálkodás: és egyetértek a teljesítmény-visszatartás radikális felszámolásának szükségességével, mert valóban vannak erre jelek. A kormány tehát elszánt a tekintetben, hogy itt két oldalról lép, és már 1989-ben bizonyos kezdeti lépések megtörténnek. Meg kell mondani azonban, hogy addig, amíg a keresleti oldalról nem tudunk hatékony féket beépíteni, amíg — sajnos — a kereslet minden rossz munkát elismer, addig nagyon nehéz hatékonysági követelményeket támasztani az építőipar és a szerelőipar számára. A következő kérdés a szociálpolitika és az életszínvonal. Én mondtam, hogy sajnos erre futja. De hogy mondjak valami biztatót is, a kormány tudatában van annak, hogy a prioritások alapján bizonyos pontokon lehet kedvezményeket adni, illetve anyagi erőforrásokban többet adni, de tudatában van annak is, hogy valószínű, 1989-ben lépnünk kell: az egészségügyi dolgozók, oktatás és közművelődés területén dolgozók jövedelmi pozíciójában. A tervben erre kétmilliárd forint bérpolitikai intézkedés áll rendelkezésre. Valószínű, hogy ez a két terület itt elsőbbséget élvez. Ennyit tudunk most ígérni. Természetesen ez 1989 után is bizonyos determinációt jelent.