Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2665 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2666 ra, azt a tiszteit hallgatókra bízom. Tény, hogy az elmúlt egy év megítélése sok esetben eltéró' a kormányzat, a gazdálkodó szféra, illetve a lakosság között. Egyben talán egyezik: sajnos, sok elvárás nem úgy alakult, amint szerettük volna. Külön szeretném pozitivumként megemlíteni, hogy jelentős volt a kormány diplomáciai lépéssorozata, amely külgazdasági tevékenységünket nagy mértékben segítheti a külföld szemében. Ugy gondolom, hogy amit a kormány ebben tehetett, azt maradéktalanul megtette. Nem követte viszont ennek megfelelő lépéssorozat az itthoni háttérnél. Még mindig nem elég vonzó tőkét befektetni hozzánk, mert nem eléggé profitábilis s főként nagyon bürokratikus. Beck elvtárs, kereskedelmi miniszterünk tegnapi beszédét örömmel hallgattam, mert másfél hónapos miniszteri ténykedése után is még úgy értékelte a meglévő hibákat és gondokat, feladatokat, mint kamarai elnöki, illetve gyakorlati vállalati vezérigazgató korában. A mi országunknak a jelenleginél jóval magasabb szintű külkereskedelmi forgalmat kellene realizálnia, s akkor az export-import szaldó nagysága is nagyobb lehetne. Az elmúlt esztendő és az 1989. évi kilátások nem hozták, illetve várhatóan nem hoznak lényegi változást a restrikciós politikában. Márpedig a restrikciós spirál nem veszélyként, hanem évek óta gyakorlati tényként jelentkezik gazdasági gyakorlatunkban az összes veszélyével, illetve az összes hátrányával együtt. Érthetetlen a költségvetés fetisizmusa. A túlméretezett költségvetés, a túlméretezett hiány feltételezését eredményezi. Ez jelenti minden év kiinduló pontját, ennek következménye a rafinált megfogalmazású elvonási formák növekvő halmaza, ami a vállalkozók tényleges reménytelenségi gondolkodásmódját eredményezi. Hogyan lehet a meglévő kamatpolitikával dinamizálni a gazdaságot? Hol van az a tőkeelhelyezési lehetőség, amely a 20—22 százalékos kamat megfizetése után még nyereséget is hoz? A sokcsatornás elvonás után mit lehet a vállalkozásnak visszaadni? A kérdéseket költőinek tekintem, bár nagyon is prózaiak. A magas kamatszint óriásivá teszi a különbséget a lakásépítési támogatás hitelkamatai és a reálkamatok között. E különbség a költségvetésre hárul. Ha a költségvetés tovább hárítja a vállalkozókra, akkor ők miből fizetik? És ők fizetik egyáltalán? Végül a lakosság fizeti ezt is, legfeljebb szétosztva. Ugyanakkor örülnünk kellene, hogy vannak egyáltalán olyanok, akik ma még belevágnak a lakásépítésbe. Hallgat az előterjesztés a valuta-árfolyamok szerepéről. Pedig tudjuk, hogy gazdaságpolitikánk elkerülhetetlennek vélt, de gyakori módon alkalmazott módszere az árfolyam változtatása. Persze nem a forint felértékelése. A költségvetési terror, az árfolyam-politika gyakorlata az infláció elkerülhetetlenségét hozza magával. Már szemrebbenés nélkül gyakoroljuk a kétszámjegyű inflációt. A Magyar Posta jelentette be nemrégen — még az előző elnök idején —, hogy jövőre a távközlési szolgáltatásainak díját emelni fogja, azt a távközlési szolgáltatást, amely ismereteim szerint eddig is nyereséges volt, s ami úgy vélem, ezáltal nem lesz magasabb színvonalú, tehát több pénzért nem kapunk többet. Mi ez, ha nem inflációgerjesztő? A vállalatoknál az önköltségbe, a lakosságnál a háztartási rezsibe kerül majd elszámolásra. De ilyen példa számtalan van. A Videoton évek óta gyártott, ugyanazon szórakoztató elektronikai cikkeinek ára emelkedik, pedig a Bécsi út másik végén már egy-két év után ugyanazt a terméket 40—50 százalékkal olcsóbban lehet kapni. Gazdasági rendszerünknek itt is megjelennek hibái. Miért nincs nekünk olyan ágazatunk, amelyet kifejezetten preferálunk? Az idegenforgalmat ma minden pozitív intézkedés ellenére inkább kizsákmányoljuk, mint fejlesztjük. Az egységes vállalkozói adórendszerben nyújtott preferencia inkább porhintés, mint valóságos megkülönböztetett kedvezményezés. Pedig ott óriási lehetőségeink lennének. A lakossági valutafelhasználásnak miért nem itthon teremtünk megfelelő elköltési lehetőséget? Amit Bécsben veszünk, azt itthont is adhatnánk valutáért, és akkor a kereskedelmi hasznonnak legalább egy része itthon maradna. Az exkluzív üzletek bejáratánál még az útlevél kezelését is vállalhatnánk az utazási illúzió kedvéért. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Én alapvetően az MSZMPén kívül nyugdíjas párti is vagyok. Bár három gyermeket nevelünk, de szeretném megélni a nyugdíjas kort, s nem szeretnék annak idején úgy rettegni a holnaptól, mint a mai nyugdíjas korosztály jelentős része. Óva intem a kormányt a nyugdíjasok helyzetében bármilyen olyan jellegű rendszer-javaslat megtételétől, mely nem egyértelműen pozitív változtatást eredményez a különböző rétegek számára. Ezért nem javaslom, hogy változtatás történjen a 70 évesek, illetve azon felüliek nyugdíjvalorizációja tekintetében. E témában megismétlem korábbi években tett javaslatomat. A 70 éves nyugdíjas férfi és nő nyugdíja között óriási a különbség. Míg az előbbi átlagosan hosszabb szolgálati idő után magasabb nyugdíjalappal számított, magasabb nyugdíjjal ment tíz évvel előzőleg nyugdíjba, addig a 70 éves nő kevesebb szolgálati idővel, alacsonyabb átlagkeresettel, 15 évvel korábban ment nyugdíjba. Sajnos, több az özvegyasszony, mint az özvegy férfi. Legyen a férfiaknak nyugodtabb az elmúlásuk, ha tudják, hogy özvegy feleségük nem nyomorog. Javaslatom, ha változtatunk, akkor a nők valorizációs intézkedését alacsonyabb korhatárnál kezdjük 1989-ben, akár a 69. évtől. Tisztelt Országgyűlés! Egy ilyen témához való hozzászólásomból már csak egy téma hiányozhat. Ha én nem szólnék, akkor önök, illetve a kormányzat tenné szóvá. Az élelmiszerkereskedelem helyzete. Nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, hiszen mindenki nap, mint nap jár vásárolni. Remélem a döntést hozó kormányzati férfiak is szoktak. Itt is érvényesül a nagyothallók párbeszéde. A kormányzat évről évre mondja, hogy mi mindent tett, a vásárlók évről évre tapasztalják, hogy romlik a helyzet. Van egy javaslatom az objektív mérésre. Ha a kistelepüléseken, a főváros peremkerületem megjelennek az élelmiszer-kis-