Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2667 Az Országgyűlés 32. ülése, ií kereskedők, a fűszeresek és növekedési arányuk meghaladja a butikok, az autóalkatrész-kereskedők, a videó-, hifi-kereskedők számának növekedését, akkor már tényleg olyanok a feltételek az élelmiszer-kereskedelem vállalkozási szférájában, amilyenekre szükség van. Ebben az esetben az élelmiszer-kereskedelmi vállalatok is nívós szolgáltatást fognak tudni nyújtani. Az élelmiszer-kereskedelem helyzetéről alkotott véleményemmel tavaly Grósz elvtárs, idén Villányi elvtárs osztozott, Nyers elvtárs állandó pártoló tagunk, Beck elvtárs rendszeres bevásárló, így remélem Németh és Hoós elvtársak is csatlakozni fognak a felsoroltak közé, és talán ennek eredményét rövidesen érezni fogjuk. Befejezésül engedjék meg, hogy felhívjam kedves képviselőtársaim figyelmét a Magyar Gazdasági Kamara elnökségének állásfoglalására, amely az 1989. évi jövedelemcsökkentő intézkedések vállalati gazdálkodásra gyakorolt hatásairól készült, s amelyet a képviseltársaim megkaptak, s a jelenlegi vitánál, illetve a költségvetési tárgyalásnál érdemben hasznosíthatnak. Az Országos Tervhivatal előterjesztésével kapcsolatban engedjék meg, hogy az újonnan alakult Országos Érdekegyeztető Tanács új terminus technikusát alkalmazzam. Beletörődöm. Köszönöm a figyelmüket. (Taps. ) ELNÖK: Szólásra következik Kovács Lászlóné, Budapest 7. választókerület. KOVÁCS LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Az 1988. évi gazdaságpolitikai feladatokról már a felszólalásom elején el kívánom mondani, hogy egyes részeivel nem értek egyet és nem tudom elfogadni. Viszont vannak olyan gazdaságpolitikai elképzelések, amelyeket szívesen támogatok, sőt helyeslek. Biztos vagyok benne, hogy a támogatások mértékének csökkentése a népgazdaság különböző területein indokolt, sőt kívánatos. Egyetértek azzal, hogy a gazdasági szférában a mai mélypontról csak egy következetes, kivételt nem ismerő teljesítményorientált és ezt elismerő gazdaságpolitikával juthatunk előre. Nem szeretnék elmélyedni abban, hogy a különböző szigorítások, elvonások alól kik és miért kaptak felmentést az elmúlt időszakban. Szeretném, hogy a stabilizációs program következetes végrehajtása érdekében a jövőben nem lennének ilyen vagy hasonló kedvezmények, felmentések. Tisztelt Országgyűlés! A .gazdaságpolitikai feladatokról szóló és a kormány támogatáscsökkentési programjáról készült anyagból és a bizottsági ülések során megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a szociálpolitikai, életszínvonal-politikai elképzelések még reálértékük megőrzését sem tűzik ki célul. Nem tudok egyetérteni egy olyan támogatáscsökkentési programmal, amely bérben vagy szociálpolitikai juttatásként a lakosság felé nem nyilvánul meg. Az anyagokban megfogalmazott, a lakosság egyes rétegeit érintő további terhek szerintem nem elfogadhatóak. Tisztelt Országgyűlés! A szociálpolitikán belül a lakosság közérzetének fontos meghatározó eleme a la'8. november 25-én, pénteken 2668 kás, amely az élelmiszer és a ruházat után a legelemibb szükséglet. A jó vagy rossz lakáshelyzet alapvetően befolyásolja a családok, az egyének életét, a munkavégzéstől a pihenésig. A társadalom lakásszükséglete mind mennyiségben, mind minőségben változik. A szükségletek kielégítésének módját és színvonalát viszont a gazdaság fejlettsége határozza meg. A lakosság növekvő csoportjai számára egyre reménytelenebbé válik a lakásszerzés, az új bérlakások száma pedig drasztikusan csökken. Ugyanakkor a meglévő lakásállományon belül a lakásmobilitás nem megfelelő, a lakáshelyzet javítása a lakáshierarchia minden szintjén egyre nehezebbé válik. A lakásépítés csökkentésével ezzel párhuzamosan a bérlakás és a személyi tulajdonú lakásépítések terén az arányeltolódás következtében az elosztás fokozatos csökkenésével nem jöttek létre a piaci mechanizmust elősegítő feltételek. Ennek következtében a lakásigénylők többségének nincs valódi választási lehetősége. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt húsz évben majdnem kétmillió lakás felépülése ellenére a lakáshelyzet feszültségei ma a legsúlyosabb társadalmi problémák közé sorolhatók Magyarországon. A lakáshoz jutási terhek növekedése és az állami bér lakásépítés erőteljes csökkenése miatt a fiatalok és az alacsony jövedelmű családok, az első lakáshoz jutók lakáshoz jutási esélyei romlottak a legjobban a korábbi évekhez képest. A KSH adatai alapján az utóbbi hat év során nemcsak hogy kevesebb lakás épült a tervezettnél, hanem módosult a lakásépítés erőforrásainak összetétele is, a lakosság irányában. Bemutatnám gyakorlati példán keresztül, amely a mai helyzetet tükrözi, mivel a lakásgazdálkodás korszerűsítésével kapcsolatos kormányzati elképzelés részleteiben nem ismeretes számomra. Ha egy kétgyermekes fiatal 30—35 év körüli házaspár havi nettó jövedelme 12 ezer forint, feltételezzük, hogy ebből havi 1500 forintot tud lakáshoz jutás céljaira félretenni. Erre az óriási nagy megtakarításra majd még később visszatérek. Konkrétan megvizsgáltam a jelenlegi kétszobás lakásárakat Zuglóban, Angyalföldön és Óbudán. így átlagárként minimum egymillió 370 ezer forint egy lakás ára. Ebből adódóan a beugró-szükséglet az állami kölcsön és a szociálpolitikai kedvezménynyel csökkentve 840 ezer forint. Ez havi 1500 forintos megtakarítással, ha ezt figyelembe vesszük, 46 év alatt jön össze. Azért vettem kétgyermekes családot figyelembe, mert ma Magyarországon ez az átlag családkép. Nos, a példabeli család lakáshoz jutott. A felvett kölcsönök után, ami az állami kölcsön, bankkölcsön, munkáltatói és helyi támogatás, körülbelül 6600 forintot kell törlesztésre fizetnie. És most visszatérek a havi megtakarításhoz. A KSH adatai alapján az egy főre jutó társadalmi minimum körülbelül 4010 forint, a létminimum 3000 forint. Ha a család átlagosan 12000 forintot keres, miként jut lakáshoz. Vegyék figyelembe azt is, hogy a támogatásokat nem minden család kapja meg és ez a helyzet jövőre sem fog változni. Mindezek világosan bizonyítják, hogy saját erőből egy átlagos kétgyermekes család soha nem juthat la-