Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2633 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2634 dig a csak legfelső szintről megindítva lehet. Ezek után az a véleményem, hogy az elkövetkező időszakban döntő szerepe lesz annak, hogy a kormányfő megkapja-e a felhatalmazást a gazdasági irányítórendszer gyökeres személyi és szervezeti megváltoztatására. Ezután bizonyára nagyobb lenne a valószínűsége a munkaprogram megvalósulásának, már csak azért is, mert az abban foglaltakat egyre nehezebb körülmények között kell végrehajtani. Gondolataim összegzését Tábori András, a Figyelőben írt cikkéből olvastam. Kérem, nézzék el nekem, ha a megszokottnál többet idézek, az késztetett rá, hogy ugyanezeket a gondolatokat hiszem és vallom, csak nem tudom ilyen szépen, érzékletesen megfogalmazni. Tehát az idézet: „A kiút nem képzelhető el csupán törvényhozási vagy gazdaságszabályozási megoldásokkal. A tiszta erkölcsről szólt a költő, az erkölcsről, amely ha elvész, Róma ledől, s rabigába görnyed. Ez a tanítás korokon túlmutatva is érvényes. Semmi túlzás nincs tehát abban, ha ezt a költői üzenetet napjainkra alkalmazva mondjuk. A megújulási program első számú feltételei közé az erkölcsi megújulás sorolandó. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Fehérné Eke Katalin Borsod-AbaújZemplén megyei képviselőé a szó. FEHÉRNÉ EKE KATALIN: Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Szeretném emlékezetükbe idézni azt a pillanatot, amikor az elmúlt évben Grósz elvtárs előterjesztésébe meghallgattuk a kormány munkaprogramját és megszavaztuk. A szavazást követő percekben azt olvashattuk le egymás tekintetéből, hogy egy olyan eseménynek voltunk részesei, amikor valaki arcot adott politikájának. A meghirdetett munkaprogram most először nyíltan nézett szembe azzal, hogy mi a kormány feladata, áldozatvállalást kérve a nemzettől, annak fejében, hogy van elképzelése a kivezetést jelölő irányának megadásáról. Van értelme az áldozatnak, aminek eredménye csak nagyon hosszú időtávon mérhető. A munkaprogramban az új abban van — mondta Grósz elvtárs —, hogy a korábbi elhatározásainkat végrehajtjuk. Új azonban most, hogy más sorrendiséget állítunk föl és eszközeinket egymással összhangban működtetjük. E gondolatból kiindulva szeretném az eltelt időszak mérlegét megvonni, tudatosan kerülve a racionális közgazdasági megközelítési módot, hiszen ezt megtették már képviselőtársaim különböző nézőpontból helyettem és Hoós elvtárs is az előterjesztésében. A Minisztertanács munkaprogramja bizalomra építkező munkaprogram. A meghirdetett célok elérésének fontos feltétele a bizalom megszerzése, illetve megtartása határainkon kívül és belül. Ha a kormány ténykedését e szemszögből vizsgáljuk, akkor a külső bizalomépítés területén történelmi léptékűnek minősíthető a tevékenysége. A fordulat itt érzékelhető. A megfelelni akarás, különösen a tőkés világ elvárásaival szemben tükröződik a mi képviselői munkánk megnövekedett törvényalkotási tevékenységében is. Ezt a nyitási politikát tovább erősítette és gyorsította az MSZMP májusi értekezlete. A társadalmi életünknek eddig nem tapasztalt mozgása, pezsgése indult meg, sok bizonytalanság közepette. E bizonytalanságban az egyének és a különféle szervezetek jelenlegi pozícióikból próbálják a jövőben elfoglalt helyüket kifürkészni. E megindult pozitív környezetváltozás közepette én úgy vélem, hogy a kormánynak kevesebb energiája maradt a kelleténél a belső bizalom és támogatás megszerzésére. Az elmúlt év hatásainak összegzéséről az a megállapítás vonható le, hogy a belső kényszer elől még mindig kitérés van, és a reform köpenyege mögé bújva az irányítás régebbi zavarai élnek tovább. A kormányprogram első aprópénzre váltása az 1988-as költségvetés volt. Már ez nem a kormányprogram elveiben megfogalmazottak szerint lett kimunkálva. Én itt most csak a termelői árszínvonal kialakítását és az infláció mértékének alakulását szeretném kiemelni. A finoman megfogalmazott feszített tervcélok csak úgy látszanak teljesülni az év végéig, hogy lépten-nyomon tettenérhetjük a kormányprogram ígéreteinek megszegését. Én ilyennek tartom az állami költségvetés túlköltekezését a tervezett mértéken felül. A külső elvárás hatására bevezetett adórendszer és kétszintű bankrendszer reális hatása nem mérhető fel, mivel az évközbeni kormányzati beavatkozások ezt lehetetlenné teszik. A társadalom nem hisz az immár ki tudja, hányadszor meghirdetett programoknak, csak annak, amit ma megszerezhet. Nem indult el tehát az a folyamat, amely Ígéretet tett a kiszámíthatóbb állami költségvetés és pénzügyi szabályozás különböző területein. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány célkitűzéseinek számbavételét ha elvégezzük, akkor a következőket mondhatjuk el: Első prioritást élvező cél a program szerint az ország fizetőképességének megőrzése, a nemzeti jövedelem termelés és a belföldi felhasználás összehangolásával. Ez az összehangolás még nem sikerült, mivel a külkereskedelmi aktívum nem a termelés hatékonyságának növekedése, hanem a külső árfolyamalkulás, a forint többszöri leértékelése és a belső áramelkedésnek a fő eredője. Második célként az lett megfogalmazva, hogy a kormány intézkedései azt szolgálják, hogy a vállalatok, intézmények és egyének növeljék teljesítményeiket, a termelés szelektíven bővüljön. Ez sem indult meg valójában. Sem az adórendszert, sem a kétszintű bankrendszert nem tudta a kormány eszközként használni a jövedelem-átcsoportosításra, a szelektivitás és a hatékonyság javára. Mint erről már itt nagyon sok szó esett, a személyi jövedelemadó teljesítmény-viszszatartó. A kétszintű bankrendszeren belül a kereskedelmi bankok tulajdonképpen az állami támogatások továbbítói, így természetszerűleg nem a piaci szelektivitás érvényesül. A gazdasági szférában kintlévŐ többletjövedelem nem a céliránynak tekintett feldolgozóiparnál van, hanem az alapanyag-szektorban. A kormány nem tudott olyan érdekeltségi szintet és feltételeket kialakítani, ami a gazdaságos termelést és értékesítést fokozná. Ezt jelzi az is, hogy az export szer-