Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-32
2635 Az Országgyűlés 32. ülése, l l , kezetének az alakulása nem a kívánatos irányba fordult. Harmadik célként a kormányprogram a következőket fogalmazta meg: növeli a kormányzati irányítás egységét, következetességét, határozottságát, felelősségét, és korszerűsíti a népgazdasági tervezés rendszerét. Határozott intézkedéseket tesz az érdekeltségi és piaci mechanizmusok kibontakoztatására. A disszonancia talán ennél a pontnál a legnagyobb. Mi, képviselők talán még többször és közvetlenebbül vagyunk ennek tanúi, sőt olykor szenvedő alanyai is. Hogy csak példaként említsem: hány és hány képviselői nekirugaszkodás volt már a hadikiadások részletesebb megismerhetésének, eddig mind hiába. Meglepődve hallottam a televízió híreiben külföldön járt államtitkárunk nyilatkozatában, hogy amennyiben szükséges, nyilvánosságra hozhatjuk a Magyar Népköztársaság hadikiadásait. Na lám, a képviselőket külföldön segítik? Különböző bizottsági üléseken felvetett javaslatok elsikkadásának az oka az, hogy a kormány különböző hierarchiájához tartozó képviselői görgetik egymáshoz a problémákat. Ha például az árrendszerről van szó, akkor teszem azt, az ár am-tari fa rendezése azért nem lehetséges, mert nincs még összhang a bérrendszerrel és a szociálpolitikával —, mondja éppen az illetékes kormányképviselő. Az árrendszer, a bérrendszer és a szociálpolitika torzulásait nem az adórendszer hivatott orvosolni — mondja a másik kormányképviselő, hogyha az állampolgári felvetéseket ezen a csaTomán akarja közvetíteni a képviselő. A szociálpolitika pedig természetszerűleg nem tudja kompenzálni valamennyi torzulásnak a negatív eredőjét. Látható, hogy az apparátusnak az érdeke továbbra is az ismeretek birtoklása, visszatartása, hiszen ezen alapul döntési monopóliumuk. A tudás viszont szétparcellázódik minisztériumokra, főosztályokra, osztályokra, csoportokra és személyekre, ezek pedig egymás előtt is titkolóznak. Ha ez nem így lenne, akkor nem kapott volna lábra az a hír, hogy tulajdonképpen azt se tudjuk, hogy mennyi az adósságállományunk, hiszen ami a valóság, el lett titkolva a döntéshozók előtt. Ezt az állítást cáfolta meg a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, Fekete János a legutóbbi tervés költségvetési bizottsági ülésen. Az állami irányításban részvevők szorongatott helyzetben nyilatkoznak úgy — határozottság és felelősség megkerülésével -, hogy majd a parlament dönt. Ilyen például az utóbbi időkből a bányászok munkabeszüntetése kapcsán felmerülő bérproblémák, vagy a pedagógusok bérrendezésének kérdése. Ezzel ugyanakkor párhuzamosan viszont már vannak eligérkezések a jövő évi költségvetés terhére. Vagy más: a világkiállítás ügyében egyre többet halljuk azt, hogy majd dönt a parlament. Az a 100120 milliárd forint még ebben a nehéz gazdasági helyzetben is majd csak meglesz, nyilatkozat hangzik el miniszterhelyettesi szinten a Népszabadságban. BősNagymaros kapcsán a döntéshozatal hibáiról még el se csitultak a bírálatok: és íme itt van egy, vagy talán kettő újabb Bős-Nagymaros? A parlamenti képviselők mind egyénileg, mind tes'8. november 25-én, pénteken 2636 tületileg ismeretek helyett inkább instrukciókat kapnak. Bízzanak abban, hogy akik kidolgozzák, jól csinálják, amit csinálnak. Számomra ezt az instrukciót közvetíti az Országos Tervhivatal tájékoztatója, ami e napirend kapcsán lett beterjesztve, az 1989. évtől követhető gazdasági stratégiák A és B variánsának előterjesztése is. Már az eleve olyan tálalás, hogy szinte nincs is, csak egy választási lehetőség. S a tegnap kapcsán az intézményrendszer korszerűsítésénél itt elhangzott gondolatok egy kérdőjelt állítanak továbbra is fel: mennyire szilárd és eltökélt az elhatározása a vezetésnek valóban a változtatásra? Az intézményrendszer korszerűsítése kapcsán gondoljunk a legutóbbi parlamenti ülésünkre, ahol az országos listára is lényegében választottunk képviselőket. Tegnap ismét nagy hangsúlyt kapott, hogy az állami funkciók és a politikai funkciók szétválasztásának az elkövetkezendő időben is milyen nagy szerepe és jelentősége lesz. Én biztos vagyok abban, hogy a politikai személyi kérdéseknél nagyon nagy és előretekintő munkát végeznek a jelölést tevők. A kérdőjel azért alakult ki bennem, mert most olyan minisztert választottunk, aki egyben képviselő is. Én nem hiszem, hogy a döntéshozatal előkészítésének idején vagy a képviselőségre való jelölésnél, vagy pedig a miniszterelnöki pozícióra való jelölésnél ezt időben nem lehetett volna meggondolni, és ezzel a kérdőjelet nagyon sok mindnyájunkban el lehetett volna kerülni. A munkaprogram negyedik megfogalmazása az volt, hogy egy stabilizációs időszakban elkerülhetetlen társadalmi, szociális feszültségeket a rendelkezésre álló minden eszközzel mérsékelni törekszik. Az eltelt egy esztendőben sajnos igazából nem tisztázódott az állampolgárok előtt, mit is lehet gondolni egyáltalán a szociálpolitikai reform keretein belül. Foglalkoztatáspolitika? Továbbképzés? Szociális biztonság megvalósítása? Általános tapasztalat az, hogy a jelenlegi szociálpolitikai intézkedések csak tűzoltó munkának tekinthetők a lavinaszerűen jelentkező problémák és ezek feloldási lehetőségei között. Ezt a feszültséget még fokozza az olyan műhiba, mint ami a táppénzek és a munkabérek között kialakult. A sort lehetne sajnos folytatni. De nem a siránkozás és a beolvasás a célom. Képviselői tisztemnek és lelkiismeretemnek teszek eleget, amikor közreadom választókerületem, Borsod megye, Kazincbarcika többségének véleményét. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt esztendőben történt változások következtében a lakosság viselte a tőle kért áldozatot. Az áldozatvállalás fejében igért változások mértéke azonban kifogásolható. Ami a kormányprogram meghirdetésénél szükséges és elégséges volt a stabilizációt meghirdető koncepció tekintetében, az ma már csak koncepciószinten kevés a bizalom megtartásához. A mostani beszámolóból is kitűnik, hogy a belső kényszerből adódó teendők ismét halogatódnak. Ilyen az új Alkotmány megalkotása, a népgazdasági tervezés és költségvetés reformjának felgyorsítása, és természetesen az ehhez kapcsolódó bérreform, szociálpolitikai reform, lakáspolitika és oktatás. Ezeket a
